Henrik Larsson portréja

A Zöld-foki-szigetekről származó kis Henke a "hamleti" Helsingborgben született, s 18 éves korában már a kisebbik helyi csapat, a Högaborg BK oszlopos tagja volt. Eleinte ugyan csak a kispadon ücsörgött, szerencséjére az újonnan érkezett edző, Bent Person felfedezte az ifjonc hatalmas tehetségét, aki 1991-ben már 21 gólt ért el. Le is csapott rá a helyi nagytestvér, a Helsingborgs IF, ahol aztán valósággal berobbant a svéd futballba, hiszen 31 bajnokin 34 gólt lőve gólkirály lett. A válogatottban is bemutatkozhatott, a finnek elleni sorsdöntő világbajnoki selejtezőn, természetesen góllal.

Noha a következő idényben "csak" 16 gólt ért el, a Feyenoord leigazolta őt. Hollandiában visszaesett a Larsson-féle gólgyár termelékenysége, igaz, a hosszú rastafrizurát növesztő sráccal szélsőt játszattak edzői. 1994-ben láthattuk őt az USA-beli vb-n, ahol bronzérmet szerzett válogatottjával, az újkori svéd labdarúgás legnagyobb sikereként. Henke a románok ellen győztes gólt ért el a nyolcaddöntőben, majd a bolgárokkal vívott kisdöntőben egy fantasztikus szólógóllal jegyezte igényét a klasszissá válásra.

Klubjával viszont nem tudott beleszólni a bajnoki cím sorsába, igaz, kétszer is elnyerték a Holland Kupát. 1997-ben, hosszas vita és töprengés után az őt Hollandiába vivő edző, Wim Jansen után a Celtichez igazolt, alig egymillió euró ellenében. Vissza is vették a zöld-fehérek a bajnoki címet az azelőtt sorozatban kilencszeres győztes Rangerstől, s Larsson első skóciai évében gólkirályi címet szerzett, amit még négy követett, azaz mindig aranycipős lett, ha egészséges volt. Ha egészséges volt: 1999-ben ugyanis súlyos sérülést szenvedett a Lyon ellen - kettős lábszártörés anélkül, hogy bárki is hozzáért volna!

Sokáig csak mankóval tudott járni, s az is kétséges volt, hogy egyáltalán tudja-e folytatni pályafutását. A válogatottal az Euro2004-ig nem sok sikert ért el, hiszen a nagy generáció (Thomas Brolin, Kenneth Andersson, Martin Dahlin, Anders Limpar) kiöregedése után sem a '96-os Eb-re, sem a '98-as vb-re nem sikerült kijutniuk. Mindenestre gyógyulása után fantasztikus formában játszva 35 bajnoki gólt ért el, a 2001-es szezonban mindösszesen 53 találatot elérve európai Aranycipős lett. Gólérzékenysége öregecskedésével sem csökkent: a 2002-es világbajnokságon három gólt lőtt, a Celtickel nyert egy táska hazai aranyat.

72 válogatott mérkőzés után 2002-ben visszavonult, a Celticben pedig megszerezte 31. nemzetközi kupagólját (az MTK ellen), amivel brit rekorder lett, megelőzve a walesi Ian Rusht, meg is kapta érte a Brit Birodalom rendjelét. A magyarok elleni sorsdöntő Eb-selejtezőre a média nyomására visszatért – sajnos szokása szerint góllal -, de ezek után „újra végképp” szögre akasztotta a címeres mezt. Természetesen 2004-ben is skót bajnok lett, 33 esztendősen 30 gólt termelt, de a nagy álom, a nemzetközi kupagyőzelem akkor sem vált valóra, pedig beverekedték magukat az UEFA-kupa döntőjébe is. Talán majd Spanyolországban! - gondolta, s mivel maga Lennart Johansson, az UEFA svéd elnöke kérte fel Larssont, hogy térjen vissza a válogatottba a portugáliai Európa-bajnokságra, nem utasíthatta vissza.

Élete utolsó (akkoriban legalábbis így gondolta) nemzetközi tornáján három gólt is lőtt, ezzel a nagycsapatok számára bizonyította, hogy tudása mit sem kopott. A Barcelona le is csapott a lejárt szerződése miatt kapós csatárra, aki remekül kezdte első hispániai szezonját (a Celticnek is rúgott egy gólt a BL-ben), de novemberben bal térdében elszakadt a keresztszalag s emiatt féléves pihenőre kényszerült. Csak áprilisban kezdhette meg az edzéseket, a szezon végén már két bajnokin is pályára léphetett. A válogatottban továbbra is számolt vele Lars Lagerbäck kapitány, s Henke nyolc vb-selejtezőn ötször volt eredményes. Spanyolföldön Frank Rijkaard főként csereként számolt vele, a támadó így is 10 góllal tette hozzá a maga részét a bajnoki aranyhoz, de szezonjának (és talán pályafutásának) csúcsa az Arsenal elleni BL-döntő volt.

0:1-es, már-már reménytelennek tűnő állásnál lépett pályára a veterán, aki négy perc alatt kiosztott két parádés gólpasszt, katarzist hozva ezzel egész Katalóniának. "Ennél szebb búcsút el sem tudott képzelni magának: ősztől már a hazai Helsingborgs Idrottsföreningban vezet le, de előtte nyáron a vb-n, Németországban, minden bizonnyal megvillan egyszer-kétszer a háromkoronás mezben is" - írtuk róla a nagy esemény előtt. Ám a 2005-ben minden idők legjobb svéd játékosának megválasztott Henke, mint 1994 óta minden válogatott tornáról, ezúttal is csalódottan repülhetett haza.

Trinidad és Tobago ellen biztatóan kezdett, de gólt nem tudott lőni-fejelni, Paraguay ellen belefeledkezett a mezőnymunkába, az angolok ellen viszont roppant fontos találatot szerzett, amit meg is "tetézett" volna, ha Carragher nem olyan "kezeshátvéd". A feketelevest a hazaiak elleni nyolcaddöntőben hörpintette fel, amikor kihagyott büntetőjével beütötte az utolsó szöget az Allsvenskan koporsójába. Általános vélemény volt, hogy sajnos lejárt az ő ideje, hiszen korunk atomfutballjában óriási különbség van 1 másodperc és 1.1 másodperc között, azaz nüanszokon és centiméterekre átváltható szekundumokon múlhat siker és kudarc kérdése. Henke a vb után visszavonult a válogatottságtól, majd odahaza a Helsingborgsot Svéd Kupa-győzelemre vezette.

36 éves fejjel a bajnokságban 15 fellépésén nyolcszor rezgette meg a hálót, az Elfsborg elleni kupamérkőzésen pedig egy gyomorra mért felütéssel jeleskedett. Jó teljesítménye dacára hatalmas meglepetést keltett, hogy a téli bajnoki szünetben a Manchester United leigazolta őt három hónapra, kölcsönbe. A svéd veterán a csapat legjobban fizetett profijaként (negyed évre egymillió font) nem is okozott csalódást, betalált a bajnokságban, az FA-Kupában és a BL-ben is, ezért is merült fel a felekben, hogy egészen nyárig Angliában marad, ám végül is az eredeti terveknek megfelelően 12-én hazarepült. Rá jellemző módon búcsúzott: győztes találattal, természetesen fejesgóllal.

A Lille elleni BL-nyolcaddöntőben C. Ronaldo beadását magasra ugorva, hihetetlen könnyedséggel stukkolta meg, mintha ez a világ egyik legegyszerűbb dolga lenne, s az arisztokratikus alig-mozdulat után a labda bombaként csapódott a jobb felső sarokba - ennél szebb mozdulatsor nemigen rögzülhet róla a szurkolókban. Hazatérve továbbra sem csökkent játékkedve és gólérzékenysége, ezért is beszélte rá a szövetség, hogy vegyen részt a 2008-as kontinenstornán, hiszen égető szükségük van rá Zlatan Ibrahimovic sérülése miatt.

"Larssont soha nem változtatta meg a siker - nyilatkozta róla a svéd válogatott Mattias Jonsson. - Csak egyike volt a csapatban játszó fiúknak. Viccelődhettél és beszélgethettél vele, amikor csak akartál, ráadásul mindig segítőkész volt. Ő egyszerűen csak: Henke. Szerintem ez legnagyobb erőssége."