Csata Dániával a sorozatban hatodik röplabda Eb-részvételért

A hétvége talán legjobban várt hazai sporteseménye női röplabda-válogatottunk nyíregyházi, Dánia elleni Eb-selejtezője, hiszen a csapat – amely június végén ezüstérmet szerzett az Európa-ligában – már 3:2-es győzelemmel is biztos résztvevője lesz a jövő évi azeri-cseh-svéd-török közös rendezésű kontinenstornának, amelyre a hét csoportgyőztes mellett az öt legjobb második jut ki (a férfiaknál is).

A mieink – akik tavaly mindkét találkozójukat megnyerték – már szerdán, Belgiumban biztossá tehették volna a részvételt, azonban az első másfél szettben elég gyenge teljesítményt nyújtottak, így 3:0-s vereség lett a vége.

„Sajnálom, hogy ennyire bátortalanul kezdtük ezt a mérkőzést, az első szettben semmit sem mutattunk abból, amit valójában tudunk – mondta a találkozó után válogatottunk olasz szövetségi kapitánya, Alessandro Chiappini. – A második játszma közepén kezdtünk felébredni, elsősorban a csereként beálló játékosoknak köszönhetően. Ezt a lendületet a harmadik szettben is megtartottuk, ám hol a belgák nyújtottak extrát védekezésben, hol mi rontottunk kulcspillanatokban nyitást, így teljesen megérdemelten nyertek a hazaiak. Tudtuk, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk, ellenfelünk fizikailag erős, gyors játékot játszó, kiváló csapat, amely idén a Nemzetek Ligájában edződött és készülhet a világbajnokságra is. A vasárnapi, dánok elleni találkozón ki fogjuk harcolni az Európa-bajnoki részvételt! Biztos, hogy hazai pályán nagyon sokan buzdítanak majd minket. Minden rajtunk múlik, ezért pozitívnak és felkészültnek kell lennünk.”

Csalódásának adott hangot a csereként beálló, de másfél szett alatt megszerzett nyolc pontjával így is a második legeredményesebb magyar játékos, Glemboczki Zóra is:

„Szerintem több volt a meccsben, mint amit az eredmény mutat. Nagyon sajnálom az első másfél játszmát, akkor teljesen más arcunkat mutattuk. Azután csináltunk szép dolgokat, és a harmadik szettben végig ott voltunk a belgák közelében, ami nagyon pozitív, és amire lehet építkezni, ott már azt mutattuk, amilyenek valójában vagyunk. Természetesen tudtuk, hogy nehéz mérkőzés lesz, hiszen a belgák előrébb tartanak, de azért ennél szorosabb meccset vártam. Most van mit átgondolni és megbeszélni, de nem csüggedünk, hiszen vasárnap nagyon fontos mérkőzés vár ránk. Én szeretnék azon is hasonló teljesítményt nyújtani, mert úgy gondolom, jól szálltam be a meccsbe és hozzá tudtam tenni a csapat teljesítményéhez. Ahhoz, hogy kijussunk az Eb-re, muszáj legyőznünk a dánokat, és remélem, nagyon sokan eljönnek buzdítani minket.”     

Az mindenesetre biztos, hogy a dánok közel sincsenek azon a szinten, mint a belgák, leírni, lebecsülni azonban őket sem szabad. Ezt éppen a két válogatott tavalyi összecsapása igazolja, amelyen a mieinknek rendre szetthátrányból kellett egyenlíteniük, s végül a döntő játszmában, fogcsikorgató küzdelemben harcolták ki a győzelmet, hogy aztán idehaza hatalmas meglepetésre lesimázzák a belgákat. Most is valami hasonlóban reménykedünk, hogy egy gyengébb meccs után összeszedi magát a válogatott, és aztán jöhet a katarzis a sorozatban hatodik Eb-részvétel kiharcolásával.

Mert ez sem akármilyen sorozat. Ugyan vízilabdázóinknál és kézilabdázóinknál természetes, hogy ott vannak minden Európa-bajnokságon, de például éppen az idén bukott el a selejtezőben mindkét kosárlabda-válogatottunk.

Az első, 1949-es Eb és az 1987-es torna között tizenötből csak egyszer hiányzott a kontinenstornáról női válogatottunk (1951-ben politikai okokból), ezt követően azonban csaknem három évtizedet kellett várni arra, hogy ismét Európa-bajnokságon léphessen pályára.

2014-ben a belga Jan De Brandt irányításával nyerte meg csoportját válogatottunk Franciaországot, Izraelt és Svédországot megelőzve. Az akkori lebonyolításban két tornát rendeztek, mindenki játszott mindenkivel. Az első, franciaországi eseményen mindhárom meccsünket megnyertük, Izraelben azonban a házigazdáktól és a franciáktól is kikaptunk, s hármas körbeverés után azonos pontszámmal, jobb szettarányuknak köszönhetően a mieink végeztek a csoport élén. Érdemes megjegyezni, hogy akkor még 16 csapat szerepelt az Eb-n.

Csakúgy, mint két évvel később, amikor ugyancsak a belga szakember vezette ki az Európa-bajnokságra csapatunkat. Akkor – szintén két torna után (Érden és Lengyelországban) – a lengyelek mögött, Finnországot és Észtországot megelőzve, csoportmásodikként játszhattak pótselejtezőt a mieink Románia ellen, s az első, idegenbeli 3:0-s vereség után Érden máig emlékezetes mérkőzésen 3:1-es siker után aranyjátszmában sikerült kiharcolni az Eb-indulást. A selejtező után Jan De Brandt lemondott, az Eb-n már az olasz Alberto Salomoni volt a szövetségi kapitány.

A 2019-es kontinenstornára – amelyen először vett részt 24 válogatott – alanyi jogon, társházigazdaként szerezte meg a kvalifikációt csapatunk, ekkor már ismét De Brandt vezérletével. A pandémia miatt a 2020-as selejtezősorozatot egy évvel később rendezték, s a lengyel Jakub Gluszak irányításával a franciákkal azonos pontszámmal, de rosszabb szettaránnyal a második helyen jutott ki az Eb-re válogatottunk Izraelt és Dániát megelőzve (a két selejtezőtorna helyszíne Franciaország és Budapest volt).

A 2022-es selejtezőn már a német Andreas Vollmer irányított, s ekkor Ukrajna mögött, Portugáliát és Ciprust megelőzve lettünk másodikok, ami szintén elég volt a kijutáshoz. Ekkor már nem tornarendszerben rendezték a selejtezőt, hanem oda-vissza vágós alapon zajlottak a fordulók, ahogyan a mostani sorozatban is.

Vasárnap, 18.00: MAGYARORSZÁG–Dánia

15 millió a tét a Budapest Gardenben

A szakágban idehaza eddig sohasem látott pénzdíjat osztanak szét a strandröplabda országos bajnokság hétvégi döntőjén az elődöntőbe jutó versenyzők között. A győztesek fejenként másfél millió forintot, az ezüstérmesek 1 millió 125 ezret, a bronzérmesek 750 ezret, a negyedikek pedig bruttó 375 ezer forintot kapnak.

Eddig sohasem volt még ilyen magas pénzdíj az országos bajnokságon, úgyhogy a versenyzőknek a dicsőség mellett a pénzdíjért is megéri hajtani szombaton és vasárnap. 

És hogy kik a legesélyesebbek? A férfiak nevezési listáját megnézve egyértelműen az öt bajnoki címet szerző sikerpáros, Hajós Artúr és Stréli Bence neve kívánkozik az élre. Most azonban nem egyértelmű a fölényük, hiszen legutóbb még 2023-ban indultak együtt versenyen. Hajós azóta inkább a teremröplabdázás felé fordult, a tavalyi ob-döntőre azonban visszatért (­bronzérmes lett), márciusban viszont súlyos sérülést szenvedett, műteni is kellett, a nyáron azonban már újra a pályán volt, és a legutóbbi, tatai ob-fordulót meg is nyerte Niemeier Lukas oldalán.

Stréli kitartott a strandröplabdázás mellett, több párt is kipróbált, végül Dóczi Domonkossal megnyerte a tavalyi ob-döntőt. Májusban azonban ő is súlyos sérülést szenvedett egy kínai versenyen, emiatt idén egyáltalán nem is indult hazai versenyen. Ezért amúgy a szabályok szerint nem is indulhatna az ob-döntőn, de volt egy kiskapu: benevezett egy júliusi A-kategóriás tornára, amelyen egy labdamenetet sem játszott le, de a részvételét jóváírták (fogalmazzunk úgy, hogy ez a szabályok rugalmasságának maximális kihasználása)… Ugyanakkor azt is azonnal hozzá kell tennünk, hogy ha van valaki, aki megérdemli és aki nélkül sokkal szegényebb lenne az idei ob-döntő, az éppen ő. Kíváncsian várjuk, hogy az idénybeli meccshiány ellenére sikerül-e a rekordnak számító hetedik ob-győzelmét is megszereznie.

Persze vagy féltucatnyi trónkövetelővel kell majd szembenézniük. Ott van például második kiemeltként Stréli tavalyi párja, Dóczi, aki Hajós tavalyi társával, Benkő Balázzsal indul, vagy a 2024-es ezüstérmes Veress Ákos és Tari Bence, a Hajóssal ob-fordulót nyerő Niemeier és Borbély Boldizsár, a Tatán és Nyíregyházán diadalmaskodó Kunert Mátyás és Polgár Levente, a tavaly ob-fordulót nyerő Fazekas Balázs és Papp Mátyás, a Csopakon ezüstérmes Ghazal Jamil és Oláh Botond, az ezúttal Bogáncs Bálinttal induló nyíregyházi második Szabó Vilmos, de két korábbi bajnok kettőst, a 2019-ben győztes Bán Viktort és Kiss Dánielt, illetve a 2015-ös aranyérmes Meszlényi Tamást és Soós Izsákot sem lehet elintézni egy kézlegyintéssel.

A nőknél sokkal egyszerűbb a helyzet, mert ott négy kettős kiemelkedik a mezőnyből. Kun Stefánia és a már négyszeres ob-győztes Villám Lilla csak Tatán indult, ott nyert is, míg Vasvári Eszter és Vasvári Zsófi éppen az utóbbi versenyt hagyta ki, Csopakon és Nyíregyházán viszont ők álltak a dobogó tetejére. Tehát elvileg még a döntő párosítását is leoszthatnánk, ha a testvérpár nem lenne elátkozva a finálékon: hiába volt favorit, eddig sohasem jött ki neki a lépés. 2020-ban és 2023-ban bronzérmes lett, 2021-ben és 2022-ben lemaradt a dobogóról, 2019-ben és tavaly pedig a négybe sem tudott bejutni. Erre alapozva az idei három ob-fordulón egyaránt ezüstérmes Honti-Majoros Chiara és Posztós-Szabó Adrienn, illetve a három bronzig jutó Gubik Hanna és Nagy Eszter is reménykedhet.

„Azt elöljáróban el kell mondanom, hogy egy ob-döntő egészen más verseny, mint a fordulók. Ennek a feszültségét kezelni külön rutint igényel. Az esélylatolgatást a lányokkal kezdeném, mert náluk egyértelműbb a helyzet. Az a négy páros kiemelkedik a mezőnyből, amelyik az idei ob-fordulókon kisajátította az érmeket. Nagy meglepetés lenne, ha más jutna be a négy közé. Közülük Kun Stefit és Villám Lillát tartom a legesélyesebbnek a bajnoki címre, éppen azért, mert Lillának már nagy rutinja van a bajnoki döntőkben, de Stefi is játszott három finálét. Ami a fiúkat illeti, itt természetesen Hajós Artúr és Stréli Bence a legesélyesebb, a rutin is mellettük szól, de nagy kérdés, hogy Bencére milyen hatással van, hogy május óta nem vett részt versenyen. Ha nem ők, akkor viszont van vagy nyolc páros, amelyek közül gyakorlatilag bárki győzhet, mert nagyon kiegyensúlyozott a mezőny. Itt már a négy közé jutásért is hatalmas csaták lesznek, és biztosan lesz meglepetés is. Talán a tavalyi ezüstérmes Tari Bencét és Veress Ákost tartanám a legesélyesebbnek, mert ugyan ők még nagyon fiatalok, de egy év alatt rengeteg rutint szereztek a nemzetközi versenyeken.”

Már a 2027-es selejtezősorozatra tréningeznek
 

A hölgyekkel ellentétben az alaposan megfiatalított férfiválogatottunk egy éve két vereséggel kezdte a selejtezőt, így már csak matematikai esélye maradt a kijutásra az Európa-bajnokságra.

Legutóbb 2001-ben szerepelt a magyar férfiválogatott a kontinenstornán, s gyakorlatilag biztos, hogy 2028-ig nem is fog, miután tavaly a dánoktól és a törököktől is simán kikapott 3:0-ra. A csapat már a 2027-es selejtezősorozatra készülhet, s ebben a tekintetben az Európa-liga Ezüst-divíziójában szerzett ezüstérem mindenképpen ígéretes.

A szombati ellenfél a török válogatott lesz, amely világbajnoki résztvevő, s nyáron az elitnek számító Nemzetek Ligájában szerepelt és zárt a 16. helyen. A meglepetésre jelenleg csoportelső dánok a tavalyi Eb-selejtező mérkőzések óta ugyanakkor nem vívtak tétmeccset.

„A törököktől agresszív nyitásokra és támadásokra számítunk, a hét eleje óta azt elemezzük, hogyan tudnánk ezeket a leghatékonyabban semlegesíteni. Szeretném, ha ebből a mérkőzésből csak a pozitívumokat vinnénk magunkkal, és a srácok bátran játszanának” – mondta Nagy Péter szövetségi kapitány, aki arról is beszélt, hogy „érezhetően nehézkes volt a visszaállás” az Ezüst Európa-ligát követő kéthetes szünet után, ráadásul a kulcsemberek közül a feladó Keen Cameron betegség, a center Czicz­lavicz Dávid pedig kisebb sérülés miatt nem bevethető, utóbbi azonban lehet, hogy Dániába már el tud utazni. Pótlásukra Török Somát és Kövessy Kristófot hívta be a keretbe a szakember.

„A svájci edzőmérkőzéseken sajnos szétesett a játékunk, de Szlovéniában Egyiptom és Horvátország ellen már sokkal jobban ment, úgyhogy fejlődő pályán van a csapat. Az optimális az lett volna, ha nem tartunk szünetet, de akkor mentálisan és fizikailag sem bírták volna a játékosok a terhelést.”

„Nehéz feladat előtt áll Nagy Péter férfiegyüttese, tekintettel a korábbi vereségekre. Ugyan a mostani Törökország elleni mérkőzésen kívül még van hátra egy találkozó, de az esélyek nem mellettünk szólnak. A bravúros Ezüst Európa Liga-ezüstérem ugyanakkor bizakodásra ad okot, remélem, hogy szép játékkal sikeresek lesznek a srácok. Egészen más feladat előtt áll az Alessandro Chiappini által irányított női csapatunk, hiszen a Dánia elleni vasárnapi győzelmével biztosíthatja helyét a jövő évi kontinenstornán. Intő jel volt a tavalyi idegenbeli mérkőzés, látható, hogy a dánok nagyon tudnak küzdeni. Ugyanakkor az idei eredményekből látszik, hogy a magyar női válogatott jelentős erőt képvisel, és egybehangzó vélemények alapján helye van az Európa-bajnoki mezőnyben.”

Szombat, 18.00: MAGYARORSZÁG–Törökország
Augusztus 13., szerda, 17.00: Törökország–Dánia
Augusztus 17., vasárnap, 17.00: Dánia–MAGYARORSZÁG