Pádár Krisztián új bajnokságban is kipróbálná magát

– Hogyan alakul eddig az idényük?
– Vegyes érzéseim vannak az idény első felét illetően – válaszolta a 10 csapatos japán férfibajnokságban 28 mérkőzést követően a rájátszást érő hatodik helyen álló misimai Toray Arrows 27 éves, 199 centi magas feladó-átlója. – A legtöbb kötelező mérkőzést hoztuk, ahogyan kellett. Ezekkel a találkozókkal a korábbi években többször meggyűlt a bajunk. Viszont bravúrgyőzelmekre lett volna esélyünk többször is, csak – jellemzően a meccsek végén – technikai pontatlanságok miatt nem tudtuk elérni a sikert. Emiatt maradtunk alul a Japán Kupa elődöntőjében is. Összességében nem állunk rosszul, mégis van egy kis hiányérzetem, mert alakulhatott volna jobban is eddig az idényünk.

– Mi a cél a tavaszi folytatásban?
– A negyeddöntő, illetve az eldöntő csak egy mérkőzésen dől el, semleges pályán. A legfőbb célunk, hogy megnyerjük azokat a meccseket, bárkivel is találkozunk. Az aranyérem sorsáról már két mérkőzésen döntenek. Nagyon észnél kell lennünk, mert egy hat-nyolc hetes, nagyon intenzív időszak következik és egy kisebb sérülés is jelentős következményekkel járhat minden csapatnál.

– Mennyire elégedett az idénybeli teljesítményével?
– Szerintem az az egészséges, ha egy sportoló sosem elégedett teljesen sem a saját, sem a csapata teljesítményével. Ezzel én is így vagyok. Több elem van, amiben fejlődnünk kell. Ettől függetlenül egyénileg fizikai erőben és technikailag is hatalmasat léptem előre az elmúlt évekhez képest. Ez nagyban köszönhető a hosszú nyári felkészülésnek.

– Ez a negyedik idénye a klubban. Hogyan alakul vagy változott a szerepe a csapaton belül?
– Évről évre egyre nagyobb szerep hárul rám. Nagyon megbíznak bennem, bizonyos esetekben talán már egy kicsit túlzottan is. Szakmai fejlődés szempontjából továbbra is úgy érzem, hogy a japán bajnokság az egyik legjobb a világon. Ezt bizonyítja a japán férfiválogatott elmúlt évekbeli szereplése és a Suntory Sunbirds bronzérme a tavalyi klubvilágbajnokságon, amelyen kétszer is legyőzte a török Halkbank Ankarát. Nagyon kevés hibával játszanak a japán csapatok, ezért rendkívül intenzívek az itteni mérkőzések. Az elmúlt évek során megtanultam beosztani az energiáimat, emellett kevésbé csak a fizikumomra hagyatkozni a pályán, így már könnyebb dolgom van a negyedik évben itt.

– Lát még fejlődési lehetőséget Japánban, vagy szeretné más ligában kipróbálni magát?
– Fejlődési lehetőség még lenne Japánban is. Ugyanakkor a hosszú távú terveimben már korábban is nagyjából mostanra volt időzítve a váltás. Bár továbbra sem tartozom az idősebb játékosok közé a 27 évemmel, de még több olyan bajnokság akad, például az olasz, a török vagy a lengyel, amelyben szeretném magam kipróbálni. Ami persze nem jelenti azt, hogy már nem akarok Japánban röplabdázni.

– Az idén és jövő nyáron Európa-bajnoki selejtezőt vívó válogatott szempontjából is jobban szem előtt lenne, ha közelebbi ligában játszana. Vagy a jelenlegi szakmai stáb és a meghirdetett generációváltás miatt ez nem aktuális felvetés?
– A válogatottbeli szereplésemnek leginkább a jelenlegi szakmai stáb, illetve a mostani célok az akadályai, nem az, hogy én éppen hol játszom. Japánban légióskodnak a világ legerősebb válogatottjaink húzójátékosai. Ha egy lengyel, amerikai, szlovén válogatottnál nem okoz gondot, hogy ebben a bajnokságban szerepelnek kerettagok, sőt inkább előnyt jelent, akkor nem gondolom, hogy a magyar válogatottság ezen múlna.