Röplabda: egyre jobban érzi magát Olaszországban a válogatott ütő

– Hogyan jött az olasz lehetőség?
– Több ajánlatot is kaptam a nyáron, de számomra mindig is az olasz bajnokság volt a legszimpatikusabb. Úgy voltam vele, hogy ha pályafutásom során először légiósnak állok, olyan együttesben szeretnék játszani, ahol minden nap fejlődhetek. Hatalmas lehetőséget jelent számomra, hogy egy korábbi olasz bajnok és Bajnokok Ligája-győztes csapatban játszhatok, remek játékosokkal és kiváló edzőkkel dolgozhatok.

– Az elmúlt három hónap alapján elmondhatjuk, hogy azt kaptad, amit vártál?
– Maximálisan. Tudtam, hogy nagyon nehéz lesz, mert ez a csapat és ez a bajnokság más szintet képvisel, mint amit eddig megtapasztaltam és azzal is tisztában voltam, hogy minden egyes játékpercért kőkeményen meg kell majd dolgoznom. Ez a világ egyik legerősebb ligája, a játék sokkal gyorsabb, mint Magyarországon, és sokkal több mindenre kell figyelni a pályán.

– Mennyire volt könnyű megszokni a légióséletet?
– A megérkezésem utáni első három-négy hét remekül sikerült számomra, az edzőmérkőzéseken már előfordult, hogy a kezdőcsapatban kaptam lehetőséget. Utána azonban jött az ilyenkor törvényszerű hullámvölgy és egy kisebb betegség miatt ki is kellett hagynom másfél hetet, így az első bajnokikon még nem játszottam sokat. Azóta szerencsére meccsről meccsre többet vagyok a pályán, a legutóbbi, Monza elleni találkozón már komoly szerepet kaptam és szerencsére jól is ment a játék. Ez azonban még semmire sem garancia, minden edzésen és mérkőzésen 120 százalékot kell nyújtani és elsősorban fejben kell nagyon erősnek lenni. Az edzőnk, Martino Volpini is tisztában van vele, hogy ez az első évem Olaszországban és rengeteget segít abban, hogy felvegyem az itteni ritmust. Rendkívül jó szakembernek tartom, akár pozitív, akár negatív dolgokat mond, iszom a szavait, nagyon sokat tanulhatok tőle. Igyekszünk folyamatosan felépíteni a játékomat, a célom, hogy minél hamarabb alapemberré váljak a csapatban.

– A Casalmaggioréban rajtad és az olaszokon kívül szerepel azeri, orosz, brazil és amerikai játékos is. Milyen a hangulat ebben a nemzetközi társaságban?
– Egészen kiváló a közösség, a lányok nagyon kedvesek, hamar befogadtak. A csapatkapitányunk, Marta Bechis igazi vezér a pályán is azon kívül is, rengeteg közös programot szervez nekünk. A legjobb viszonyba orosz ütőnkkel, Jana Scserbannal vagyok, ő rengeteget segít nekem az edzéseken és a magánéletben is. Tapasztalt játékos, sok nagy csatát megélt már, minden nap tanulok tőle. A legutóbbi, Monza elleni meccs után megdicsért, ami nagyon sokat jelentett. Nemcsak rá, az egész csapatra jellemző, hogy a lányok nem rivalizálnak, hanem elismerik egymás tehetségét és munkáját.

– A szavaidból azt veszem ki, hogy nagyon jól érzed magad Olaszországban.
– Így van. Az itteni mentalitás, az emberek habitusa nagyon közel áll az enyémhez, a klubnál pedig minden feltétel adott ahhoz, hogy fejlődjek. Minden edzésre azzal a céllal indulok el, hogy tanuljak valami újat és jobb játékossá váljak. Mindig is csak a kemény munkában hittem, és tudom, hogy ha elég kitartóan dolgozom, annak előbb vagy utóbb meglesz az eredménye.

– A csapat jelenleg a nyolcadik helyen áll a bajnokságban. Hogy látod, mennyire reális ez?
– Az olasz bajnokság nemcsak magas színvonalú, de nagyon kiegyenlített is, egyetlen mérkőzésen sem mehet senki biztosra, a 80-90 százalékos teljesítmény senki ellen nem elég a győzelemhez. Az edzőnk nemrég azt mondta, ha a szezon előtt azt mondják neki, hogy nyolc forduló után a nyolcadik helyen fogunk állni, boldogan aláírja. A következő fordulóban a sereghajtó Trentino otthonába lépünk pályára, de ellenük is kőkeményen meg kell majd küzdenünk minden pontért, mert nagyon veszélyes csapat.

– A magyar válogatott is profitálhat abból, hogy a világ egyik legerősebb bajnokságában játszol?
– Nagyon bízom benne. Számomra nagyon fontos a magyar válogatott, mindig is megtiszteltetést jelentett számomra, ha magamra ölthetem a címeres mezt, és ez a jövőben is így lesz. Azért is dolgozom minden nap, hogy meghívót kapjak a nemzeti csapatba, és ott is alapemberré váljak.