Röplabda: az új kapitány lehetőséget ad a fiataloknak

– Gondolta, hogy egyszer visszatér dolgozni Magyarországra?
– Kezdetben nem – válaszolta a belga Jan De Brandt, akinek irányításával a női röplabda-válogatott eljutott a legutóbbi két Európa-bajnokságra, és akivel a 2019-es, részben hazai rendezésű esemény végéig állapodott meg a szövetség. – Akkortájt klub mellett is dolgoztam, és a válogatottal együtt az egész évemet a röplabda töltötte volna ki, pedig a családom, tolószékes édesapám miatt fontos, hogy otthon is legyek. Most viszont lett időm és van energiám, így örömmel mondtam igent a felkérésre.

– Hogyan vált szabaddá?

– Korábban dolgoztam a Fenerbahcénál, az maga volt a mennyország, így jó szívvel írtam alá tavaly a török nagycsapathoz. Ám a mostani idény totális káosz volt, késtek a fizetésekkel, november óta nem is kaptunk pénzt, bezzeg amikor jöttek a vereségek, kirúgtak. Egyrészt megkönnyebbülés, mert rossz lett volna így folytatni a szezon végéig, másrészt csalódás, mert senki sem így akarja befejezni a munkáját. De fél órán belül három állásajánlatot is kaptam: Spanyolországból és Romániából hívtak, illetve a magyar szövetség keresett meg.

– Sokat gondolkodott, melyiket válassza?
– Igazából egyszerű döntés volt, mert bizonyos korban az edző már szívesebben irányít válogatottat, mint klubcsapatot. Az egyesületben csak tizenkét lányért felelsz, míg a válogatott mellett egy országért, és ha jól teljesítesz, ha eredményes vagy, jó szívvel emlékeznek rád. Ráadásul egészen különleges lehetőség, hogy hazai pályán szerepelhet a csapat az Európa-bajnokságon.

– Felidézve a legutóbbi két Eb-kvalifikáció nehézségeit, könnyebb úgy belekezdeni a munkába, hogy ezúttal nem kell selejtezni?
– De még mennyire! Ha visszagondolok, hogy a 2015-ös Eb-re jutáshoz szükség volt a franciák segítségére, akik legyőzték Izraelt, míg a 2016-os románok elleni selejtező... Komolyan mondom, sosem voltam még boldogabb, mint akkor, mert nagyjából nulla százalék volt az esélye a kijutásunknak, és csoda történt! Most viszont nyugodtan lehet építkezni, így sokkal egyszerűbb.

– Hogyan tervezi az elkövetkező másfél évet?
– Minden évben szükség van vérfrissítésre, és mivel nincs rajtunk nyomás, hogy ki kell jutni valahova, nyugodtan dolgozhatunk. Bár szeretnék minden meccset megnyerni, lehetőséget akarok adni a fiataloknak, hogy megszokják a munkamódszereimet, megismerkedjenek a stílusommal.

– Amikor 2016 decemberében jelezte, hogy nem folytatja a munkát, sok más mellett azt is elmondta lapunknak adott interjújában, hogy volt olyan időszak, amikor csalódott a szövetségben és a játékosokban.
– Fontos, hogy a válogatottban minden a lehető legjobb legyen, és a játékosok úgy érkezzenek meg, hogy nyugalmat tapasztalnak, és minden adva van a zavartalan munkához. Akkor, 2016-ban nem minden alakult a legjobban, nyolc játékossal kezdtük meg a felkészülést az Európa-bajnoki selejtezőkre, statisztikus nélkül, és nem értettem, miért történik így. Ugyanakkor remélem és hiszem is, hogy minden jobb lett, ráadásul meg fogom győzni a játékosokat, hogy jöjjenek a válogatottba, hiszen fantasztikus esély saját közönség előtt szerepelni a hazai rendezésű Európa-bajnokságon. Szükség van a legjobbakra.

– Mi a cél a már említett 2019-es kontinensviadalon?
– Már huszonnégy csapat szerepel az eseményen, így könnyebb lesz továbbjutni a csoportkörből, mint a legutóbbi két Eb-n, ráadásul a hazai pálya segít a sorsoláskor is. Mindenképpen az a cél, hogy bekerüljünk a második körbe, de realistának kell lenni. Az ellenfeleink egyre erősödnek, Magyarországon pedig jelenleg nincs húsz topjátékos, akiből csak úgy össze lehet állítani a válogatottat. A második kör már nagy siker volna, de persze minél több meccset meg akarunk nyerni.

– Mennyire követte a magyar röplabdát, amióta távozott?
– Valamelyest igen, figyeltem a játékosokat, néhányukkal beszélgettem is, illetve a szakemberekkel is szót váltottam. Néztem a válogatottat, és képben vagyok a klubcsapatokat illetően is.

– Ismét irányít majd klubcsapatot a válogatott mellett?
– Május végéig, június elejéig túl korai erről beszélni. A szövetség szeretné, ha főállásban dolgoznék a magyar röplabdáért, de még egyeztetnünk kell a részletekről, hogy pontosan mi lenne a feladatom. Van bennem pedagógiai véna, szívesen foglalkozom fiatalokkal, dolgoznék röplabdaiskolában, de a klubmunka is érdekel. Meglátjuk, mit hoz az élet.

– Kik lesznek a segítői?
– Tökéletesen megbízom Jókay Zoltánban és Nacsa Gáborban, ismerik a stílusomat, nincs okom változtatni a bevált felálláson, ezért én őket szeretném segítőimnek.

– Mi hiányzott legjobban Magyarországról?
– Azok, akiket megismertem és akik a barátaim lettek. Nagyon jó lesz velük ismét találkozni, de imádok Budapesten sétálni, szeretem a történelmet, s bár Isztambul sem akármilyen, csodálatos lesz visszatérni a magyar fővárosba és Magyarországra.