Nem kellett sokat várni az első balesetre: a török Onur Balkan rosszul jött ki a pozícióharcokból, és leesett a kerékpárjáról, igaz, szinte rögtön visszaállt, nem lett baja.
Nem sokkal később Tom Dumoulin feladta a versenyt. A holland kerékpáros félreállt, már nem tért vissza a mezőnybe – vélhetően inkább a vasárnapi egyéni időfutamra tartalékol, amelynek sokak szerint az egyik titkos esélyese.
192 kilométerrel a vége előtt ismét egy török, ezúttal Ahmet Örken bukott (igaz, a macskaköves szakaszhoz érve többen is „kiszélesítették" az aszfaltcsíkot). A britek – akik a verseny előtt toronymagas favoritjai voltak a versenynek – mindeközben Chris Froome és Steve Cummings vezérletével az élen haladva diktálták a tempót, mintegy öt-hét percre leszakítva a többieket.
Úgy 140 kilométerrel a vége előtt a britek, az olaszok és a spanyolok diktálták a tempót. A nagy körversenyeken megszokottakhoz képest egyébként feltűnően sokan álltak ki rövidebb-hosszabb időre kerékpárjuk meghibásodása – lánc- és kerékproblémák – miatt.
Még százhúsz kilométer volt hátra, amikor a britek rákapcsoltak, és Froome vezérletével egyre nagyobb előnyt dolgoztak ki – ekkor alakult ki egy tizenkét-tizenöt fős csoport, a britek ugyanakkor „elveszítették" egyik társukat, Ian Stannard ugyanis egyre jobban lemaradt.
Eközben az egyik iráni kerékpáros óriásit bukott. Nem tudta bevenni a kanyart, és fejjel egyenesen a betonfalba csapódott. Szerencsére nem lett nagyobb baja.
Száz kilométerrel a cél előtt úgy tűnt, bajba kerülnek a britek – Adam Yates is visszaesett, nem sokkal később pedig Froome szállt ki kerékpárt cserélni (valószínűleg gond akadt a bringával), ám a favorit nem stresszelt rá a nem várt nehézségre, társával, Geraint Thomasszal szépen fokozatosan visszadolgozta magát az élbolyba.
Noha a kerékpárosok akkor még messze jártak, a Copacabana strandnál felállított célnál tűzszerészek egy gyanús csomagot robbantottak fel.
A spanyol, olasz, brit és belga bringások között nagy volt a harc elöl, szépen csendben a Froome, Thomas duó is felzárkózott. 25 kilométerrel a befutó előtt Fabian Cancellara tekert az élen, ám elkezdődtek a nagy támadások, és szétszakadt a mezőny. Greg Van Avermaet (belga), Sergio Henao (kolumbiai), Vincenzo Nibali (olasz) és Jakob Fuglsang (dán) oda-vissza előzték egymást, mondhatni, különcsatát vívtak.
Az élre „bekukkantott” a lengyel Rafal Majka, Nibali és Henao mellett a brit Thomas is esett, úgyhogy Majka egyedül tekerhetett a cél felé, miközben Froome lemaradt, hátránya fokozatosan nőtt az élbolyhoz képest.
Tíz kilométerrel a vége előtt Majka több mint húsz másodperces előnyre tett szert, amely csökkenni kezdett, 1.4 kilométerrel a cél előtt pedig Fuglsang és Van Avermaet behozta!
Óriási sprint vette kezdetét – amit nem meglepő módon az ebben legjobb Van Avermaet nyert meg, ezzel (némileg meglepetésre) ő nyerte meg az aranyérmet! A második Fuglsang, a harmadik Majka lett.
A nagy esélyes Froome csak a 12. helyen ért célba.
KERÉKPÁR
Férfi országúti mezőnyverseny
1. Greg Van Avermaet (Belgium) 6:10.05
2. Jakob Fuglsang (Dánia) azonos idővel
3. Rafal Majka (Lengyelország) 5 mp hátrány
4. Julian Alaphilippe (Franciaország) 22 mp hátrány
5. Joaquim Rodríguez (Spanyolország) azonos idővel
6. Fabio Aru (Olaszország) azonos idővel
