A Bp. Honvéd 41 éves klasszisa ezt szerdán délután, a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren megtartott sajtótájékoztatón jelentette ki, de hozzátette: a végső döntést még többekkel, például a klubvezetőséggel is meg kell beszélnie.
„Ne sajnáljanak engem, jó életem van, boldog vagyok, igyekszem kiélvezni az ezüstérem szépségét” – felelte arra az elmúlt egy hétben sokszor feltett kérdésre, nem nyomasztja-e, hogy dél koreai ellenfelével szemben 14-10-es vezetésről maradt alul az egyéni döntőben.
Elismerte, időnként még gondol arra, hogy mindössze egy találatra volt az olimpiai aranyéremtől, de biztos benne, hogy nem rágódik majd ezen egész életében.
„Ha egy évvel ezelőtt azt mondja valaki, hogy Rióban ezüst- és bronzérmes leszek, azonnal beleegyeztem volna ebbe az eredménybe. Ahhoz képest, hogy csapatban csak hatalmas hajrával sikerült kiharcolnunk az olimpiai részvételt, végül elég jól teljesítettünk” – vélekedett Imre Géza.
Csampa Zsolt, a Magyar Vívószövetség (MVSZ) elnöke kifejtette: nem lepődött meg a magyar vívók jó szereplésén, vagyis hogy 44 évvel München után sikerült ismét ilyen eredményesen szerepelniük, s két arany-, egy ezüst- és egy bronzérmet nyerniük.
Az elnök először a családtagoknak, barátoknak köszönte meg a segítséget, amit a versenyzőknek nyújtottak a felkészülés során, majd a magyar kormánynak azt a támogatást, amelyet az olimpiai kvalifikáció során biztosított ahhoz, hogy a vívóválogatott tagjai – a férfi párbajtőrözők kivételével, akik itthon készültek – külföldön edzőtáborozhattak.
Udvarhelyi Gábor szövetségi kapitány arról beszélt, hogy a Rióban elért siker az egész magyar vívásé, a sportágban tapasztalt összefogásé.
„A versenyzők maximális sportszerűséggel és fegyelemmel csinálták végig az olimpiát, ez a forrása a sikernek” – jelentette ki a kapitány, aki szerint azok a vívók is fantasztikusan teljesítettek, akik nem nyertek érmet. „Szívből remélem, hogy ez a folyamat Tokióig folytatódik” – zárta mondandóját.
Dancsházy-Nagy Tamás fegyvernemi vezetőedző, egyben Imre Géza, Boczkó Gábor és Somfai Péter mestere elmondása szerint boldog és nagyon elégedett a tanítványaival.
„Nagyszerűen teljesítettek, fantasztikus élmény volt közelről végigélni azt, amit a fiúk Rióban összevívtak a páston” – közölte, majd utalt arra, hogy mindannyian honvédosok, s a klubvezetésnek is köszönetet mondott a felkészülés során nyújtott támogatásért.
Boczkó Gábor kifejtette, nem neheztel Imre Gézára azért, mert az egyéni versenyben elütötte őt a továbbjutástól, s elismerte, hogy kettejük csatájában a jobbik győzött. A 39 éves vívó a jövőjét illetően csak annyit mondott, az idei országos bajnokságon még biztosan elindul, s ott szeretne visszavágni Imre Gézának. Elismerte, hogy a csapatversenyben már nem úgy ment neki a vívás, ahogyan szerette volna, majd gratulált a helyére beállt Somfai Péternek.
A bronzmeccsen tartalékból főszereplővé vált Somfai nem lepődött meg azon, amikor becserélték, mivel bevallása szerint az egész edzőtáborozás alatt arra a pillanatra készült. „Igyekeztem teljesen kizárni a külvilágot, s csak a következő találatra koncentrálni” – mondta, majd azt hangsúlyozta, hogy a bronzérem megszerzése igazi csapatmunka volt.
A szerdán délután érkezett párbajtőrözőket – akik többek között úszók, cselgáncsozók, sportlövők, atléták és tornászok társaságában tértek haza – több száz fős tömeg várta a repülőtéren. A legnépszerűbb olimpikon Imre Géza volt, akinek a fogadására összegyűlt fiatal rajongók a közös fotózás mellett még a magyar labdarúgó-válogatott indulóját, a „Az éjjel soha nem érhet véget” kezdetű dalt is elénekelték.