Reformerek, mint Hosszú és Tusup, aranyeső a jutalom

Simone Biles rontott gerendán, ezzel elszállt az „ötaranyas” olimpia, de nem úgy tűnt, mintha összedőlt volna számára a világ. Pedig ha női tornában egy esélyes ront, akkor ott általában dráma van, lefutnak a tökéletesen végrehajtott, elképesztő munkamennyiséggel végtelenségig kicsiszolt gyakorlatok, lefut a hiba, sokszor jönnek a könnyek.

Csalódottnak csalódott volt, de ő tudja a legjobban, hogy ez benne van. A vereség a sport része és nem tragédia. Majd mást megnyer, mint ahogy megnyerte a csapataranyat, az egyéni összetettet és az ugrást. A talajt meg is nyerte aztán, így az ötödik versenyző lett a tornatörténelemben, aki egy olimpián négyszer állt a dobogó tetején.

És ebben az edző, Aimee Boorman keze nagyon is benne van.

A 13 éves kora óta (!) edzőként dolgozó Boorman sok elképzelést felrúg, amit a tornáról gondolunk. Bár ugyanúgy a kőkemény edzésmunkában hisz – ilyen szinten ezt nem is lehet másként –, kapcsolata tanítványával, Simone Bilesszal legalább olyan különleges mint Hosszú Katinkáé és Shane Tusupé.

Ez egy mély bizalmon és együttműködésen alapuló kapcsolat, nem olyan, amelyet egyértelműen az edző dominál. Az edző irányít és utat mutat (magát csak guide-nak, útmutatónak nevezi), de a versenyző partner. Talán azért is áll teljesen másképpen hozzá az edző-versenyző kapcsolathoz Boorman, mert sosem volt a válogatott közelében. Egy kisebb tornaklubnál dolgozott egészen fiatal kora óta, és nem került be a „teljesítményőrület” örvényébe.

Biles előtt egyáltalán nem volt elit, válogatott tanítványa – tulajdonképpen egy „tanfolyami” edző, aki rátalált egy káprázatos tehetségű versenyzőre, és együtt tanult vele addig, amíg el nem jutottak a sportági csúcsra.

Természetesen ehhez a hagyományos rendszert is ki kellett használnia – a Károlyi házaspár által létrehozott és üzemeltetett híres ranch biztosította azt a kiváló hátteret és szakmai felügyeletet, amelynek segítségével kibontakozhattak. A női tornában jelenleg domináns amerikai rendszerhez (van egy felkészítő központ, ami a lehető legjobb infrastruktúrát adja, de mindenki a személyi edzőjével gyakorol) természetesen megfelelő források is kellenek – hasonlóan szervezve működik ritmikus gimnasztikában az oroszok novogorszki központja, amely ugyanennyire eredményes, és persze ugyanennyire drága is. Biles a Károlyi házaspárhoz köthető utolsó olimpiai bajnok – egyben egy újszerű megközelítés első aranyérmese is.

Boorman nem figyeli Biles étkezéseit, nem ír elő diétát. Mindennél fontosabbnak tartja, hogy tanítványa éljen és élvezze a sportot, első számú szabálya pedig: nem szabad a tehetségeket idő előtt kiégetni. Erről is vallott az amerikai válogatott sajtóbeszélgetésén.

„Nem szabad túldolgoztatni és kiégetni a versenyzőket. Nem szabad a végsőkig hajtani őket már nagyon fiatalon. Úgy gondolom, talán elvesztettünk így tehetségeket korábban. Túl hamar hajtották őket, túl sokat préseltek ki belőlük, és megtört a pályafutásuk. Hiszek a családi vakációk fontosságában. Hiszek abban, hogy kell a pihenőidő. Ha a legjobb barátjának születésnapja van, akkor menjen, és bulizzon vele, töltse vele az időt. Soha nem kapja vissza ezeket az élményeket és pillanatokat, ha most elszalasztja. Azt akarom, hogy élvezze az életét. Bármit tesz, bárhová tart, mindig mellette fogok állni.”

A szőke bubifrizurás tréner rendkívül népszerű a tornateremben és azon kívül is. Miután Biles megnyerte negyedik aranyérmét, a vegyes zónában odakészített dobogón állva felelgetett az odacsődült újságíróknak, nem ritkán hatalmas derültséget kiváltva. Kommentárja Biles teljesítményéhez? „Megnyert hatból négyet, úgy gondolom, nem volt olyan rossz.” És jött egy nagyon széles vigyor.

„Nem szabad, hogy a saját edzői egónk jelentse az akadályt. Mindig is szerettem volna olimpikon tanítványt, de sosem néztem rá úgy a tornászaimra, hogy vajon ők lesznek-e az olimpikonjaim? Imádom az edzősködést, nap mint nap új dolgokat tanulok a sportról és az életről is. De mondtam Simone szüleinek, abban a pillanatban, ahogy érzem, hogy nem tudom már megfelelően segíteni, kész vagyok más edzőnek átadni” – vallotta.

Ez a megközelítés teljesen ellentétes a tornasportok „parancsuralmi” rendszerével, és a Károlyi-házaspáréval is: a román, amerikai és nemzetközi tornasport legendás edzői egy sokkal merevebb szisztémát képviseltek. Károlyi Márta – aki a riói olimpia után vonul vissza igazgatói posztjáról – ugyanakkor megértette, hogy Biles és Boorman kapcsolata működik, és nem szabad belenyúlni.

„Az első pillanattól láttam, hogy ez tökéletes kapcsolat. Aimee hajtja, amikor szükség van rá, de megérzi és látja, hogy Simone-nak mikor kell a pihenés. Tökéletesen megérti a szükségleteit, és ennek megfelelően jár el. Egy olyan típusú tornászhoz, mint Simone, olyan edző illik, mint Aimee” – nyilatkozta.

Boorman megközelítése annyira „laza”, hogy hasonlóról ritkán hallani a tornasport világában. A konfliktusok így is elkerülhetetlenek – elvégre heti 40 órát töltenek a teremben –, de mindketten villámgyorsan tudnak „lapozni”.

„Nem olyan vagyok, mint egy pótmama, hanem olyan, mint egy jó fej nagynéni. Nyilván mi is vitatkozunk, sőt, néha össze is veszünk, de ezt képtelenség elkerülni. Sokkal fontosabb az, hogy másnap úgy kezdjünk dolgozni, hogy nem maradtak bennünk tüskék” – mondta a Reuters hírügynökség kérdésére válaszolva.

Tizenkét éve edzenek együtt, és Boormannek meggyőződése, hogy a félelmetesen energikus, állandóan pattogó Biles-t sok edző egész egyszerűen kidobta volna, mert annyira nem illik egy tradicionális rendszerbe.

„Az első pillanattól fogva tudtuk, hogy jól kell szórakoznia a teremben, mert ha nem, akkor elmegy egy másik sportot űzni. A legtöbb tornaedző egyszerűen kihajította volna Simone-t, nem azért, mert tehetségtelen lett volna, hanem azért, mert a legtöbben egy nagyon merev, szigorú képzésben hisznek. Simone-t ebbe sohasem lehetett volna betörni.”

Az együttműködés olyannyira sikeres, hogy ha Biles nem akar visszavonulni – erről még nem döntött, az olimpia után mindenesetre pihen –, akkor minden idők legeredményesebb tornászává válhat a következő ötkarikás ciklusban. Négy olimpiai és tíz világbajnoki címmel áll tizenkilenc évesen.

Itt nyilvánvalóan nagyon klappol valami.

Ami kérdés, és csak az idő adhatja meg a választ: vajon a hasonló edző-tanítvány kapcsolatok egyediek-e. Működhetnek egy kiemelkedő tehetségű versenyzővel, akivel megtalálja az edző a tökéletes összhangot és megközelítést, de lehet-e rendszert alapozni rájuk? Megfelelő lesz-e ugyanez a módszer másoknak, és kik azok, akikből a „hagyományos” modellek hozzák ki a legtöbbet?

Ahogy Hosszúnak és Tusupnek, úgy Biles-nak és Boormannak is bizonyosan lesznek követői – alighanem a közeljövőben a sikeredzők válogathatnak a jelentkezők közül. Hogy egy egyszeri, tökéletes egymásra találás történt-e, vagy a „recept” másokra is működik?

Néhány év múlva alighanem meglátjuk. Ha a második a válasz, vagy sikerül szintetizálni a tradicionális megközelítést az újjal, akkor sportreformereket látunk munkában – első hatalmas sikereik idején.