– Milyen volt újra versenyautóba ülni?
– Fantasztikus. Már nagyon hiányzott, annak ellenére, hogy én döntöttem úgy, az idén nem versenyzek. Megszületett a kisfiam és sok volt a munkám, ha még raliztam is volna, a három közül valamelyik biztosan csorbát szenved. De maga a száguldás, a rajt előtti izgalom rettenetesen hiányzott.
– Könnyedén ráhangolódott újra a Ford WRC-re?
– Bevallom, amikor beültem a kormány mögé, elkezdtem gondolkodni, hogy akkor most melyik gomb mire is való a sok közül, de azután beindítottam a Focust, és talán a hangja kellett hozzá, de rögtön minden emlék előjött, s már nem volt gond, sőt, élveztem az autózást.
– Annyira, hogy jövőre visszatér?
– Már régóta dolgozom a következő szezonomon, mert míg az idén más dolgok is fontosak voltak, jövőre mindenképpen szeretnék versenyezni. Az egyelőre képlékeny, hogy milyen autóval, hiszen a WRC-ket nem értékelik, úgyhogy mindenképpen váltani kell.
– Sajnálja?
– Sajnálom. Szerettem a WRC-ket, mert vérbeli raliautók, s mert a szurkolóknak is nagy élményt jelentett a látványuk. S bár az új kategóriák bevezetésének a költségcsökkentés volt az eredeti célja, nem merném bizton állítani, hogy egy Szuper2000-es olcsóbb lesz, mint a mi eddigi autóink voltak. De hát ez van, alkalmazkodni kell az új szabályokhoz, s megőrizni a szép WRC-s emlékeket.
– Az új autó új kihívást is jelent. De vajon befolyásolja majd a sebességét, hogy az idén apa lett? Állítólag van, aki visszafogottabb lesz ettől...
– Nem hinném, hogy velem is megtörténik. Eddig is maximalista voltam, de most van még valaki, akinek bizonyítanom kell, s ő nem más, mint a kisfiam. Ha felnő, szeretném, ha büszke lehetne az édesapjára.