Sainz vagy Peterhansel nyeri meg a késhegyre menő csatát?

Ezt egyszerűen lehetetlen tovább fokozni – ez volt leolvasható a két világsztár, Stéphane Peterhansel és Carlos Sainz arcáról a pénteki versenynap végén. Mindketten a maximumot hozták, s úgy vélték, ennél többet már egyszerűen nem lehet kockáztatni.

S hogy mi lett az eredménye? Majd tízórás száguldás után (ennyi a szelektív szakaszok összideje) mindössze 18 másodperc közöttük a különbség. Szinte semmi, s mégis a győzelmet jelentheti. De hátravan még 155 versenykilométer, s azalatt sok minden történhet…
Abban mindenesetre egyetért a mezőny többi része, hogy a fent említett két úriember úgy közlekedik, mintha egy másik bolygóról jöttek volna, mintha a többiek csak asszisztálnának nekik. Egy szó, mint száz: izgalmas végkifejlet várható.

Mögöttük is nagy csata folyik a másodpercekért, a mieink között nyilván azért is, hogy ki lesz a legjobb magyar. A viadal hatodik napját Szalay Balázs kezdte az élen, ám a délelőtti szakasz végén kiszakadt a komplett hátsó futóműve, így nem elég, hogy tetemes hátrányba került, valószínűleg még büntetést is kap majd, mivel a pálya végét nem tudta teljesíteni

Az összetettben Kis Sándor (12.) vette át „A legjobb magyar” stafétát, pedig neki sem volt könnyű napja. A rajthoz menet megismétlődtek az egy nappal korábbi szervógondok: mintha betonszobrot próbált volna tekergetni a kormány helyett. Dúlva-fúlva ki is szállt a kocsiból, hogy otthagyja, úgy, ahogy van, szerencsére azonban navigátora Czeglédi Péter valahogy áthidalta a problémát, addig erőlködött, míg kinyomta a levegőt a rendszerből, s a kormány újra rendeltetésszerűen működött. Kisnek se kellett több, nyomta a gázt, ahogy bírta…

A legjobb részeredmény mégsem az övé lett, hanem Palik Lászlóé, immár sorozatban sokadszor. A pilóta most bánhatja igazán, hogy az első napon fejtetőre tette a Nissant, mert ha az nincs, a részeredményei alapján most ott loholhatna a gyári versenyzők nyakán. Palik azonban nem gondol erre, inkább annak örül, hogy a 156 kilométeres szakaszon három percet javított az előző napi idején, ami eléggé meglepő, hiszen a pálya állapota sokat romlott.

Ki kell még emelnünk Varga Imre teljesítményét, aki napról napra küzdi magát előrébb, és ez ezúttal csak nagy áldozat árán sikerült. Több mint 40 kilométert tett meg kormányszervó nélkül, úgyhogy mire kikecmergett a szakaszról, már alig tudta felemelni a kezét. Erre mondják, a sikernek ára van.

Kristóf Márton ennél is kevésbé volt szerencsés: a kormánymű egy ugratónál kiütötte a kartert és elfolyt a motorból az olaj, emiatt jelentős hátrányba került. Az autó egyébként sincs különösebben daliás állapotban, azután, hogy csütörtökön gyakorlatilag kettétört, most a csőváz rogyott össze teljesen, úgyhogy a záró napot hátsó hajtással teljesíti a páros, becsületből.
Ehhez képest „sétagalopp” volt, hogy Gál István a jobb hátsó kerekét maga után vonszolva ért célba a délutáni szakaszon. Pedig délelőtt remek időeredményt autózott, hét perccel jobbat, mint egy nappal korábban. Csak hát a száguldásban kopik az autó…
Liszi László ezt a napot már jobban élvezte, mint az előzőt (amikor a kezében maradt a kormány). Most már úgy érzi, kezd összebarátkozni az autóját, amelyet a Dakar-ralira építettek. Az egyetlen gond volt, hogy eltört az egyik féltengely – kicserélték.
A motorosoknál David Casteu pályafutása első nemzetközi győzelmére készül. Volt ő már második a világbajnokságon, dobogós a Dakaron, de rangos versenyt még nem nyert. Itt az alkalom. Nagy Péter továbbra is tarja a pozícióját a legjobb harminc között, amivel, ha előzetesen felajánlják, elégedett lett volna.
A kamionosok versenyében a Szaller Zoltán, Pócsik László, Csitári Tibor trió már napok óta kiemelkedő teljesítményt nyújt, s ha az első napon nem nyújtott volna gyorssegélyt a felborult Palik Lászlónak, akkor most a harmadik-negyedik hely környékén tanyázna. Ledolgozva tetemes hátrányát így is a legjobb magyar (megelőzte a Darázsi Zsolt vezette egységet) a kilencedik pozícióból várja a viadal zárónapját.