– Mióta foglalkozik komolyabban a pókerrel?
– Ez már egy régi történet. Tinédzserkorom óta játszom, de akkoriban még csak az ötlapos pókert ismertem. A hold'emmel nagyjából három éve barátkoztam össze, de nagyon megtetszett.
– Annak idején más teniszezőkkel volt alkalma játszani?
– Akkoriban, amikor még teniszeztem, nem tudtam senki másról, aki kártyázna. Talán nem is volt még ekkora divat. Mióta komolyabban érdekel a játék, egyedül Pete Samprasről tudom, hogy szereti ezt a játékot, viszont vele még nem volt alkalmam egy leosztást sem játszani.
– Van valami komolyabb terve a pókerrel?
– A póker alapvetően stratégiai játék. Nem lehet terv nélkül játszani. Mindig pontosan kell tudnod, hogy mit akarsz kihozni egy adott leosztásból, másképp nem megy.
– Akkor úgy kérdezem, mi az, amit mindenképp el akar érni ebben a sportban?
– Szeretnék nyerni egy EPT-t.
– Ez most Bécsben nem sikerült, hiszen a 81. helyen végzett. Eddig hol került legközelebb a tornagyőzelemhez?
– 2008-ban, Monte Carlóban hetedik lettem az EPT nagydöntőjének egyik versenyén.
– Ez a legkedvesebb sikere?
– Itt értem el a legjobb helyezésemet, de szívesebben emlékszem a Las Vegas-i Belaggióban rendezett World Poker Tour-versenyre, amelynek nevezési díja 25 000 dollárt volt, 338-an indultak és a 40. lettem. Az volt életem pókerélménye! Remélem, hamarosan le tudom cserélni valamivel.
– Azért a márciusi berlini pókerversenye is emlékezetesre sikerült...
– A rablásra gondol?
– Igen, arra.
– Az már csak utólag nagy sztori, és bizonyos szempontból pechemre nem voltam részese. Már nem voltam játékban az EPT-főverseny második napján, amikor a fegyveresek betörtek, és elvitték a bevételt. És különben is, a rendőrök azóta mindenkit lekapcsoltak.
– Azért a futballra és nagy szerelmére, a Bayern Münchenre marad még ideje a póker mellett?
– Nemhogy a Bayernre, de még a Chelsea-re is! Bár még mindig a müncheni az első számú klubom, mégis jelenleg a londoniak szénája áll jobban. Schweinsteiger és Drogba a két kedvenc, nincs náluk jobb a saját posztjukon.