"Amit imádságban hittel kértek, megkapjátok!" - interjú a Budapest Rangers felfedezettjével, Nagy Ottóval

"Az életben olyan, mint egy ministráns gyerek, akit a szülei akarata ellenére elküldtek az Ozora fesztiválra, a pályán pedig ötvözi a tudományos alapokon nyugvó, akadémián serkent képzettséget a grundok archaikus, személyiségkifejező ösztönfocijával." Személyesen még nem ismerem Nagy Ottót, de az eddigi levelezéseink (amivel tető alá hoztuk ezt a beszélgetést), illetve barátai, ismerősei elmondása alapján tökéletesen jellemzőek rá egyik csapattársának, Virág Balázsnak a szavai. A szerény és a hitét komolyan megélő gólvágó üstökösként robbant be a Budapest Rangers csapatába, s a korábban lesajnált és a kiesés ellen küzdő együttest kis híján a bajnoki címig repítette. Korábban egyszer készítettem interjút szezonújonccal, emlékezhetünk, a KEVERTON egykori kapusa, Hruby Tamás első és utolsó szezonja volt az az egy; Ottónak okkal jósolhatunk ennél hosszabb és sikeresebb PLL pályafutást, ami nem biztos, hogy jó hír a riválisoknak... Ez a beszélgetés nem csak egy tehetséges és végtelenül szimpatikus srácot mutat be (amit alátámasztanak a csapattársak és ellenfelek is), hanem egyfajta önvallomás, komoly tanúságtétel is. Krisztus, Barcelona, Jim Carrey és a foci, avagy Nagy Ottó ezúttal nem az ellenfeleknek köszön be, hanem szeretett blogunk Olvasóinak!
"Az életben olyan, mint egy ministráns gyerek, akit a szülei akarata ellenére elküldtek az Ozora fesztiválra, a pályán pedig ötvözi a tudományos alapokon nyugvó, akadémián serkent képzettséget a grundok archaikus, személyiségkifejező ösztönfocijával." Személyesen még nem ismerem Nagy Ottót, de az eddigi levelezéseink (amivel tető alá hoztuk ezt a beszélgetést), illetve barátai, ismerősei elmondása alapján tökéletesen jellemzőek rá egyik csapattársának, Virág Balázsnak a szavai. A szerény és a hitét komolyan megélő gólvágó üstökösként robbant be a Budapest Rangers csapatába, s a korábban lesajnált és a kiesés ellen küzdő együttest kis híján a bajnoki címig repítette. Korábban egyszer készítettem interjút szezonújonccal, emlékezhetünk, a KEVERTON egykori kapusa, Hruby Tamás első és utolsó szezonja volt az az egy; Ottónak okkal jósolhatunk ennél hosszabb és sikeresebb PLL pályafutást, ami nem biztos, hogy jó hír a riválisoknak... Ez a beszélgetés nem csak egy tehetséges és végtelenül szimpatikus srácot mutat be (amit alátámasztanak a csapattársak és ellenfelek is), hanem egyfajta önvallomás, komoly tanúságtétel is. Krisztus, Barcelona, Jim Carrey és a foci, avagy Nagy Ottó ezúttal nem az ellenfeleknek köszön be, hanem szeretett blogunk Olvasóinak!

A Budapest Rangers sok-sok hányattatás és osztályok közötti liftezés után kis híján megnyerte a PLL őszi szezonját, köszönhetően egy Nagy Ottó nevű újoncnak. Kit is tisztelhetünk a személyedben, ki is ez a Nagy Ottó?

19 éves vagyok, Újvidéken születtem, Szerbiában. Egészen kis korom óta rajongom a fociért, bár a családunkban senki nem űzte ezt a sportot. 6 évesen kezdtem el egyesületben focizni, akkor még Szentgotthárdon a Lurkó FC-ben, de azóta több csapatban is megfordultam. 3 testvérem van, egy húgom, egy öcsém, és egy bátyám. Jó, ha az embernek vannak fiú testvérei, mert mindig lesz kivel fifázni, de a kishúgomat is nagyon szeretem.

Hogy kerültél a Ligába, s azon belül a Budapest Rangers csapatába?

Még nyáron a felvételi értesítő mellett kaptam egy levelet a Pázmány futsal csapatától. Ez amolyan toborzó levélnek felelt meg. Akkor gondoltam arra, hogy milyen jó lenne az Egyetemen is futballozni, és amikor mentem beiratkozni, akkor tudtam meg többet az egész futsalról. Megtudtam, hogy van külön a Pázmánynak egy futsal csapata és van a Pázmány Labdarúgó Liga, a testnevelés gyakorlat keretein belül. Ezeket az információkat mind Szabó Andristól tudtam meg, és ő volt az, aki felvett a PLL csoportba is a facebookon. Itt volt lehetőségem csapatot szerezni magamnak, mindössze pár sort írtam magamról, és reménykedtem benne, hogy valakinek „megtetszem”. Nagy örömömre többen is privát üzenetben megkerestek azzal az indokkal, hogy szívesen látnának a csapatukban. Csepely Dáviddal beszéltem talán először, és ő volt az, aki segített meghozni a döntésemet, én ugyanis egy csapatot sem ismertem. Berzlánovich Krisztián volt az, aki a Budapest Rangersbe invitált. Nagyon kedvesnek tűnt, ezért már maga a csapat is rokonszenves lett a szememben, az pedig csak pluszt adott, hogy a gárda az első osztályban képviselteti magát. Ekkor vettem fel a klub elnökével, Teleki Leventével a kapcsolatot, és ő volt az, aki kimondta a végszót, miszerint szívesen látnak a csapatban. Már alig vártam ezek után az első fordulót, ami aztán elmaradt… De ami késik, az nem múlik, így hamar elérkezett az első mérkőzés is, amit sikerült megnyernünk, ráadásul kétszer is sikerült betalálnom.

Milyenek a benyomásaid egy félév után a Ligáról és a Pázmány Egyetemről?

Teljesen magával ragadott a Liga hangulata, és a csapatok hozzáállása, motiváltsága. Nagyon tetszett, hogy futsal labdával játszottunk, ez ugyanis sokkal előnyösebb teremben, mint a hagyományos focilabda. Az iram kiváló, és a sportszerűséggel sincs gond, ezért minden adott egy jó focihoz hétfőnként. A Pázmány Egyetem is gyorsan a szívemhez nőtt. A társaság, a hallgatók, a tanárok mind-mind roppant segítőkészek, és kedvesek. Külön öröm számomra, hogy a katolikus szellemiség aktívan jelen van az Egyetemen. Első éves jogászhallgató vagyok, és szeretem ezt a szakot, jóllehet sokat kell tanulni, de tanulás nélkül nincs tudás.

Csalódásként vagy örömként élted meg az ezüstérmet?

Egyértelműen csalódásként. A Liga kezdetétől fogva céltudatosan, és gólra törően játszottunk. A csapat igazi egységként működött, és mindenki kellően motivált volt a mérkőzések előtt. Úgy gondolom, ez elengedhetetlen egy bajnoki címre hajtó csapatnál. A találkozók nagy többségét sikerült megnyernünk, ráadásul szép, látványos játékkal, valamint sok góllal. Sajnos a hullámvölgy nem került el minket, és bizony találkoztunk olyan csapatokkal is, akik az adott meccsen jobbak voltak nálunk. Gondolok itt a Los Blancos-ra, vagy éppen a Jam Jam együttesére. A bajnoki cím sorsa pont az utóbb említett gárda ellen dőlt el az utolsó fordulóban, jóllehet a Los Blancos jobban izgult azon a találkozón, mint a Jam Jam, ugyanis a Blancos és köztünk volt mindössze 2 pontnyi különbség az utolsó fordulót megelőzően, de a Pulay Vince vezette gárda várhatta előkelőbb helyről a Jam Jam és a Rangers találkozóját, ők voltak ugyanis a tabella élén. Mi csak győzelem esetén lehettünk volna bajnokok. A találkozó végül egy közönségszórakoztató, gólzáporos találkozó lett. A mérkőzés utolsó 5 percében sikerült 2 gólos előnyre szert tennünk, és fél lábbal már a bajnoki cím felé vettük az irányt. Talán ez volt a baj, ugyanis a Jam Jam-nak sikerült döntetlenre mentenie a meccset. Egy nagyon jó, nagyon szoros mérkőzés volt, de számunkra ez a döntetlen egy vereséggel ért fel, hiszen nem lettünk bajnokok.

A bravúros ezüst után milyen terveitek lehetnek a tavaszi szezonra?

Hasonló elszántsággal és motiváltsággal vágunk bele a bajnokságba, mint ősszel, és talán a bajnoki cím is meg lesz. A csapat képes rá.

Mennyire fontosak számodra a személyes ambíciók? Hajt például a gólkirályi cím, vagy abszolút alárendeled magad a csapat érdekeinek?

Számomra fontosak, de soha sem lesznek fontosabbak a csapatnál. A foci csapatsport, ezért mindig a csapat érdekeit kell szem előtt tartani. Ha társunk jobb helyzetben van, kötelességünk lepasszolni neki a labdát, hiszen nagyobb esélye van a gólszerzésre, ami a csapat győzelmét segítheti elő. Szerintem minden ember számára fontosak az egyéni elismerések, kinek jobban, kinek kevésbé, de valamennyire biztos. A csapatban idén én lettem a házi gólkirály, de ezt a címet bármikor elcserélném valakivel egy bajnoki címre.

Mióta focizol, s jelenleg játszol valahol?

Említettem már, hogy 6 éves koromban kezdtem el focizni, ami azóta is a szenvedélyem. Idén jött el az a pillanat, amikor úgy döntöttem, hogy a tanulás fontosabb, mint a foci. Egyetemre járok, ahol a tanulás az első, ráadásul sokat is kell tanulni, nagyon sokat. Ezért nem maradna időm a focira, ha pedig időt szakítok rá, akkor a tanulásra nem marad, ezért jelenleg nem focizom sehol a Budapest Rangers-ön, és a Pázmány futsal csapatán kívül. Hála Istennek az évek alatt nagyon sok helyen megfordultam már. Fociztam a lakóhelyemen, Szentgotthárdon, fociztam Ausztriában, Szlovéniában, valamint a Szombathelyi Haladásban is. De „karrierem” csúcsának az Illés Labdarúgó Akadémián eltöltött egy évet mondanám, hiszen ott tanultam a legtöbbet, és ott fejlődtem a legtöbbet.

Az Illés Akadémián vagy máshol játszottál nagy névvel, később befutott játékossal együtt? A minap olvastam Tamás Krisztiánról például, hogy az Illés Akadémián pallérozódott, ő nagyjából Veled lehet egyidős...

Tamás Krisztián a csapattársam volt az Akadémián, ismerem őt személyesen. Illetve Radó Andrissal és Kovács Istvánnal, "Kiskokóval is jó a kapcsolatom, ezt nyugodtan mondhatom, utóbbival tartom is a kapcsolatot.

Van példaképed a pályán és a magánéletben?

Természetesen van. A pályán egyértelműen Lionel Messi az, aki inspirál, és motivál, de szeretem Ronaldinho és Neymar játékát is, valamint Cristiano Ronaldót is. Sokak számára furcsa lehet, hogy hogyan szerethetem Ronaldót, ha Messi a kedvencem, de szerintem ez a kettő nem üti egymást. Ronaldo egy kiváló játékos, egy igazi példakép. Ennek ellenére nálam Messi a number one. Magyar játékosok közül pedig egyértelműen a Videoton 10-ese, Kovács István a példaképem. Nagyon tehetséges, remélem külföldön is felfigyelnek rá.
A magánéletben több példaképem is van. Édesanyám részéről a nagyszüleim, illetve Édesanyám. Nem tudom, hogy a következő személyt lehet-e egyáltalán példaképnek nevezni, vagy sem, de Jézus Krisztus az, aki a legnagyobb motivációt adja nekem az életben.

Bár az előző válaszodból már sejtem, de megkérdezem: melyik a kedvenc csapatod, s mióta szurkolsz nekik?

A kedvenc csapatom az FC Barcelona. Nekik szurkolok, amióta az eszemet tudom. Akkor még Ronaldinho miatt kedveltem meg a csapatot, de a klubhűségem távozása után is töretlen.

Hogy állítanál össze egy nemzetközi/magyar álomcsapatot?

Felállásnak a klasszikus 4-4-2-őt választanám. A kapuban Oliver Kahn kapna helyet, aki a német futballnak egy emblematikus figurája volt, a maga védéseivel, és „ritka” dühkitöréseivel, és még csapatkapitánynak is jó lenne, de ezzel a kitüntetéssel várjunk még… A védelem jobb szélén Cafú szerepelne, a belső védők Juhász és Puyol lennének, bal oldalon Abidal. A középpálya szélein Zidane és Ronaldinho szerepelnének, középen kis Kokó, azaz Kovács István, valamint Kubala László, elől pedig Messi és Puskás Ferenc. A cserepadra oda férne Cristiano Ronaldo, Neymar, Roberto Carlos, Rivaldo, Pelé, és Maradona. A csapatkapitány? Az korunk legjobb futballistája lenne, vagyis La Pulga, azaz Messi. Hajrá fiúk!

Kedvenc ételed és italod?

Nagyon sok fajta ételt szeretek, mint például a pizza, a lasagne vagy a kínai kaja, de a kedvencem a csirkemell sajtmártással és hasábburgonyával, kedvenc italom pedig a kóla, minden mennyiségben, bár szörnyen egészségtelen. De inkább ez, mint a cigaretta, nem igaz?!

Filmed?
Az egyik kedvenc időtöltésem a filmnézés. Rengeteg filmet láttam, ezért többet is felsorolnék, mint kedvenc filmet. Ilyen például a Gettómilliomos, A boldogság nyomában, az Életrevalók, a Viharsziget, a Batman-filmek, amelyekben Christian Bale a főszereplő, de ide sorolhatnám még a Remény rabjait is. Ezek talán komolyabb filmek, a horror filmeket nem szeretem, de a vígjátékokat annál inkább. A viccesebb filmek közül kedvencem a Reszkessetek betörők első két része, valamit a Jim Carrey által megformált Ace Ventura filmeket is szeretem.

Színészed, színésznőd?

Kedvenc színészem Jim Carrey. Rendkívül humoros fickó, de láthattuk már komolyabb szerepekben is, mint például A 23-as szám című filmben. Az Ace Ventura című filmben és a Dum és Dumber-ben nyújtott teljesítménye alapján nálam ő viszi a pálmát. De szeretem Ryan Gosling filmjeit is. Kedvenc színésznőm pedig Emma Watson. Intelligens, jó színész, ráadásul már diplomát is szerzett. 10 pont a Griffendélnek.

Íród, könyved?

Lehet, gyerekesnek tűnik, bár az utolsó könyvek alapján talán mégsem, de kedvenc íróm, jelen esetben írónőm Joanne Kathleen Rowling, és kedvenc könyveim a Harry Potter sorozatok. De nagyon szerettem Molnár Ferenctől a Pál utcai fiúk című ifjúsági regényt. Lenyűgöző, hogy akkoriban a gyerekek, milyen jó elfoglaltságot, és önszórakoztatást találtak maguknak kint a grundon, és mindenkiben meg volt a betyárbecsület. Mi meg az okostelefonjaink nélkül egy lépést se teszünk…

Milyen zenét szeretsz?

A könnyű zenét szeretem leginkább, de pop-ot is szívesen hallgatok, sőt rap-et is. Gyakran hallgatok zenét, mert segít kikapcsolódni és stresszoldónak is jó. Michael Jackson zenéje minden hangulatra megfelelő, nem hiába a pop királya.

Mi a hobbid?

A hobbim az asztaliteniszezés, de a filmnézést is annak tekinteném, bár ez inkább passzívabb hobbi, de hobbinak tökéletes. Szívesen töltök időt a barátaimmal, nem tudom, ez mennyire számít hobbinak, illetve szeretek rajzolni is.

Milyen a nőideálod?

Külsőre a barna hajú, barna szemű lányok tetszenek. Belsőre pedig szeretem, ha valaki intelligens, kedves, mosolygós és vicces, ugyanakkor szorgalmas is és tisztelettudó.

Álmaid országa és városa?

Konkrét álmom nincs, de szeretnék sok helyre eljutni. Szívesen utaznék Skóciába, Spanyolországba, Portugáliába, de egyszer el szeretnék jutni Ausztráliába is, és Új-Zélandra is. Sok várost is szívesen megnéznék, ha tehetném, minden ország fővárosát megtekinteném, elvégre mégis csak egy főváros, de szívesen utaznék egyet Barcelonába, természetesen a Barca miatt, vagy Tenerifére. Kairót is megnézném és Pekinget is. Talán Londonba is eljutok egyszer. De ahova mindig szívesen megyek, az a szülővárosom Novi Sad. Számomra mindig egy nagy öröm látni a várat, a hidat, a strandot, a főteret, pedig rengetegszer voltam már ott, és mégis.

Mi a három legfontosabb dolog az életedben?

A családom, a vallás és az egészség. Ez nem közhely, ez tényleg így van, és szerintem sokan egyet is értenek velem.

Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?

Ide valami frappáns válasz kéne, mint például, egy motorcsónakot, vagy egy hajót, vagy egy helikoptert, vagy valami ilyesmit, amivel egyből hazajutnék, de a kérdés szerintem nem a hazaútra irányul, ezért azt mondom, hogy vagy a testvéreimet, vagy a barátaimat vinném magammal.

Van életmottód?

Nincs életmottóm. Vannak idézetek, amelyek jól hangzanak, tanulságosak, de nincs egy olyan mondás sem, amire azt mondanám, hogy ez az én életmottóm.

Krisztust példaképnek tekinted, s az előbb említetted, hogy fontos szerepet játszik a vallás az életedben. Mit jelent számodra a hit, a keresztény élet?

Igen, vallásos vagyok, és gyakorlom is a vallásom. Szentmisékre szoktam járni, nagyobb ünnepekkor elvégzem a szentgyónást, illetve imádkozni is szoktam. Sokat jelent számomra a vallás. Valahova való tartozást, reményt, mentsvárat. A hívő közösség egy erős közösség, ami a mindennapokra is erőt ad. Szerintem Isten segít az embereken és törődik velünk, még ha sokszor azt hisszük, hogy milyen stresszes, nehéz életünk van, akkor is értünk van a Jóisten, és ne próbáljuk meg megérteni, mit miért tesz, mert Isten útjai kifürkészhetetlenek, és az ember nem képes megérteni az Istent. Ő biztos mindent okkal tesz, és terve van velünk. Ezért ha úgy érezzük, nehéz az életünk, vagy jobb életet szeretnénk, megértést, békét, nyugalmat, akkor imádságban bátran fordulhatunk Hozzá, mert Máté evangéliumában olvashatjuk hogy „Mindazt, amit imádságban hittel kértek, megkapjátok” (Mt 21:22).

Van kedvenc szentírási helyed, történeted?

Igen, van. Az egyik kedvenc részem a hitetlen Tamás története. Jézus feltámadása után Tamás nem hiszi el, hogy Jézus él, amíg személyesen meg nem érintheti a sebeit. Akkor azt mondja Jézus: most hiszel, mert látsz, de boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek! Gyönyörű!

Végezetül üzensz valamit a PLL-nek?

Azt hogy továbbra is legyen ennyire nívós és sportszerű, valamint azt, hogy rettegjen a többi csapat, mert a Budapest Rangers idén is ott lesz az első osztályban!

Róla mondták…

Lukács Vince (csapatkapitány):

Ottót egy nagyon alázatos és végtelenül kedves embernek írnám le. Árad a lényéből egyfajta igen ritka és nem megjátszott jóság és jó értelemben vett naivság. Amikor először találkoztunk, épp, hogy nem kért bocsánatot, hogy velünk játszhat ( első benyomásom az volt, hogy „fuhh, na jó igazolás, még kézfogásnál is remeg a keze".. ). Aztán valahogy egyből átváltott nálam egy olyanba a dolog, hogy a látszat annyira csal és a félszeg személyiség aspektusai mögött egy zseni lakozik... Nem tévedtem.... A pályán, mintha egy másik embert látnál, gyors, technikás. alázatos, kiteszi a lelkét a csapatért, talán néha még túl sokat is ad magából. Vastagon benne van a keze - vagy inkább a lába -, hogy idén nem a kiesés ellen, hanem aranyért küzdöttünk. Nem akarom túl dicsérni, mert órákig írná, hogy „Vince, nagyon hálás vagyok, hogy ezt írtad rólam és tényleg nagyon megtisztelő, hogy veled játszhatom” stb...... Na viccet félre téve, Ottó mi köszönjük, hogy Veled játszhatunk egy pályán és sok sikert az élethez, megérdemled!

Kis-Balázs Dávid (csapattárs):

Emberileg egy nagyon közvetlen, nyílt embert ismertem meg személyében, nagyon jó indulatú, kedves gyerek, mindenkivel hamar megtalálja a közös hangot, laza és stílusos srác. Jogi tanulmányait is épp olyan komolyan veszi, mint a pályán a meccseket, szorgalmas, mert egész évben mindenre bőszen tanult, lelkes és komolyan veszi katolikus hitét. Értékes tagja a Pázmánynak meg a PLL-nek!

Virág Balázs (csapattárs):

Az életben olyan, mint egy ministráns gyerek, akit a szülei akarata ellenére elküldtek az Ozora fesztiválra, a pályán pedig ötvözi a tudományos alapokon nyugvó, akadémián serkent képzettséget a grundok archaikus, személyiségkifejező ösztönfocijával.

Teleki Levente („klubelnök”):

A megelőző, osztályozóval zárult félév, illetve a kis híján bajnoki címet érő menetelés között két különbség volt. Az egyik, hogy évek után végre elkerülték a csapatot a komolyabb sérülések, a másik Ottó. Véletlen folytán került a Rangersbe, de mint kiderült, éppen ennyi hiányzott, hogy az egész jó csapatból bajnokesélyes csapat legyen. Ottó emberileg és játéktudásával is tökéletesen illeszkedik a csapatba. Amit jól mutat a házi gólkirályi cím, és a számos gólpassz is. Nem csak az utolsó pillanatig tartó kitartása, küzdeni tudása és lelkesedése érdemel elismerést, de váratlan és élményszámba menő megoldásai is figyelemre méltóak. Összességében kölcsönösen szerencsés véletlen, hogy a bajnokság újoncaként épp a mi csapatunk találta meg.

Csepely Dávid (New Yellow Sox):

Szimpatikus srácnak tartottam, lelkesen érdeklődött a PLL és a Pázmány iránt is, pedig még csak augusztus vége volt. Két csapat is hívta, egy másodosztályú, ahol biztosan alapember lett volna, illetve az I. osztályú Budapest Rangers, ahol (ahogy ezt el is mondtam neki) "meg kell majd küzdenie a csapatba kerülésért". De ő elég bátor volt és a nehezebb utat választotta, azóta kiderült, kitűnően döntött. Remek ember és tehetséges játékos!

Szabó Andris (Jam-Jam):

Első találkozásunk Ottóval nem is volt olyan régen, emlékszem, ahogy ott ült az infó laborban egy fehér zakóban, az egyik Tutor társam mellett, és nagyban agyalgattak,hogy mit és hogyan vegyenek fel a Neptunban. Sokunk szerencséjére Tesi1-nél a Labdarúgó Bajnokságot vette fel. Tutoroknál én vagyok a "focis", aki otthon van az ezzel kapcsolatos kérdésekben, így jött is a kérdés Ottóéktől. Már egyből nagyon szimpatikus volt,hiszen egy csupa szív, visszafogott, rendes emberről beszélünk és ez azóta sem változott. Természetesen egyből puhatolóztam,hogy milyen játékos,de az akkori Jam-Jam keretre azt hittem, elegendő és nem kell erősítés, így hát letettem Ottó "megszerzéséről". Így utólag kiderült, hogy kellett volna az erősítés és Ottó is nagy segítségünkre lehetett volna a játékával. ( Hát ezt bebuktam ):) Volt szerencsém ellene és mellette is játszani. Mind a két oldalon egy nagyon mozgékony játékos és látszik, hogy élvezi, amit csinál, továbbá nagyon sportszerű, hajt és igen technikás. Kapusként mondom,hogy igen kellemetlenek a lövései. Örülök,hogy ismerhetem Ottót, sok sikert kívánok neki és a csapatának a szezonra, a Futsal csapatban meg együtt öregbítjük tovább a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hírnevét.

Pulay Vince (Los Blancos):

Ottó érkezésével kincset talált a PLL. Igazi klasszis futballista, aki szerény és alázatos stílusával példakép lehet társai és ellenfelei előtt is. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy nem csak játéktudása miatt akkora kincs Ottó, hanem embersége, elhivatottsága és elvei miatt is. Örülök, hogy tudtunk egymás ellen 2 rangadót is játszani, a Jam-Jamnak a sorsdöntő meccsen rúgott sarkas gólja pedig élményszámba ment. Annak is örülök, hogy a Pázmány futsal csapatában is együtt játszhattunk, hiszen ott belülről is megismerhettem a játékintelligenciáját. Ottó bizonyára lehetett volna profi futballista, de tudom, hogy oka van annak, amiért a Jóisten erre a pályára vezényelte őt. Sok sikert Ottó a PLL-hez és az élethez egyaránt!