Érzelmi hullámvasúton ültek férfi vízilabdázóink az olaszok elleni negyeddöntőben, méghozzá csaknem másfél óráig, de a lényeg, hogy mosolyogva szálltak le róla. A négyperces kiállítástól az utolsó másodpercekben kihagyott ziccerig volt minden, mint a búcsúban – röviden nehéz lenne összegezni, mi és miért történt a vízben és a parton, hosszan pedig nem érdemes, mert a szétlövés mindent felülírt. Vogel Soma káprázatosan védett, a magyar válogatott bejutott a négy közé, péntek este a horvátok ellen már az olimpiai döntő lesz a tét.
„Tipikus Soma-show volt a szétlövésben, nagyon nehéz neki ötméterest lőni – mondta Vogelről balkezes klasszisunk, Zalánki Gergő, aki szinte végig a vízben volt és három gólt szerzett. – Az olaszok nagyon jól kezdték az olimpiát, ellenünk is pörögtek, de a végére elfáradtak, már kapkodták a levegőt. Nekünk összeállt a védekezésünk, elöl pedig voltak váratlan megoldásaink. Az olasz barátaim miatt kicsit sajnáltam őket, de nagyon örülök, hogy ott vagyunk a négy között. A horvátok negyeddöntőjét délután rendezték, a miénk éjszakába nyúlt, ők már az ágyban voltak, mire mi elindultunk az arénából. Ezért is fontos a regeneráció, félretettünk mindent, csak az elődöntőre koncentrálunk.”
Ha az olimpia első hetét vesszük alapul, mind a négy negyeddöntős mérkőzésen borult a papírforma, a két csoportelső, a görög és a spanyol, valamint a két csoportmásodik, az ausztrál és az olasz válogatott is búcsúzott. A mezőny erősségét ismerve ugyanakkor nem beszélhetünk óriási meglepetésről, a legjobb nyolc csapat hasonló szintet képvisel – Angyal Dánielt nem lepte meg, hogy a mieink negyeddöntője is szétlövésben dőlt el.
„Nagyjából ilyen meccsre számítottam, nincs különbség a két csapat között, az aznapi forma és a szerencse dönt – hangsúlyozta a kőkemény bekk. – A négyperces emberelőnyünk felpaprikázta az olaszokat, de visszajöttünk, a szétlövésben pedig felénk billent el a mérleg nyelve. Teljesen normális, hogy sokat kivett belőlünk a mérkőzés, az egyenes kieséses szakaszban amúgy sem lehet spórolni az energiával, kétnaponta élet-halál meccseket játszunk. A horvátok ellen is nagyon nehéz dolgunk lesz, de alaposan felkészülünk rájuk.”
Ha az elődöntőben is úgy sül Manhercz Krisztián keze, mint szerdán, nagy baj már nem lehet. A negyeddöntőben öt gólt szerző kapásoldali szélső szerint is sokat kivett a csapatból a maratoni mérkőzés, ugyanakkor a győzelem lendületet adhat, amire szükség is lesz a folytatásban.
„Nagyon hosszú meccs volt rengeteg videózással – mondta lapunknak Manhercz, aki Francesco Condemi vitatott kiállításáról is beszélt. – A négyperces fórunk megváltoztatta a mérkőzés dinamikáját, mindkét csapatot megzavarta, sajnos minket egy kicsit jobban. Az olaszok átvették a vezetést, lélektani fölénybe kerültek, de becsülettel kapaszkodtunk – a rendes játékidő igazságos döntetlennel zárult, a szétlövésben pedig ott volt nekünk Vogel Soma. Nagyon elfáradtunk, pszichésen is megterhelő volt a negyeddöntő, de nincs megállás, megyünk tovább. Van még bennünk tartalék, elemezzük a horvátok játékát és igyekszünk csiszolni a sajátunkon. Jól ismerjük az ellenfelet, de az olimpiai elődöntőben már nem számít, melyik csapatnak fekszik jobban a másik játéka.”
S hogy mennyire mérvadó, hogy alig egy hónapja Zágrábban együtt készült, sőt hivatalos mérkőzést is játszott a két csapat? A horvátokat ismerve semennyire, szövetségi kapitányuk, Ivica Tucak ugyanis a váratlan húzásairól híres – a világbajnok formaidőzítéséről mindent elárul, hogy a negyeddöntőben kiejtette a csoportkört hibátlanul záró spanyolokat. Persze abban is biztosak lehetünk, hogy Varga Zsolt sem terítette ki a lapjait a közös gyakorlás során… Férfiválogatottunk erejét mutatja, hogy két nap alatt felállt az ausztráloktól kapott pofonból, a csoportkör utolsó fordulójában alaposan kitömte a szerbeket, majd túljutott a csoportkörben mindössze egy vereséget szenvedő olaszokon.
Már-már otthon érzik magukat a mieink a pólótorna második hetének helyszínén, Manhercz Krisztián szavaival élve minden mérkőzés hatalmas élmény a grandiózus La Défense Arenában. Az már biztos, hogy kétszer még vízbe ugranak, de korántsem mindegy, hogy vasárnap a délelőtti vagy a délutáni programban játszanak…
PÁRIZS 2024, FÉRFI VÍZILABDA
ELŐDÖNTŐ
19.35: Magyarország–Horvátország (Tv: M4 Sport) – élőben az NSO-n!
Vogel Soma: Láttam az olaszokon, hogy tartanak tőlünk |
– Kezdjük a végéről, a szétlövéssel. Mégis, hogy csinálta? Kottából dolgozott vagy az ösztöneire hagyatkozott? – Mit érzett, amikor az utolsó védése után ünnepelték, éltették a csapattársai? – Már csak azért is, mert az utolsó negyedben huszáros hajrával kétgólos hátrányt dolgoztak le. – Jól éreztük, hogy a négyperces emberelőny megfogta a csapatot? – Hasonlóra számíthatunk a horvátok elleni elődöntőben is? – Lehet jelentősége, hogy a horvátok jóval korábban játszottak szerdán, így többet pihenhettek? |
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.” |
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.