Újabb fantasztikus magyar bringás siker: Vas Blanka a 4. helyen végzett!

Egy nappal a férfiak országúti kerékpáros mezőnyversenye és Valter Attila szenzációs negyedik helye után következett a nők viadala, amely ugyanazzal a párizsi körpályával zárult, mint a férfiak versenye, de a 273 kilométer helyett „csak” 157 kilométer várt a hölgyekre. Ahogy szombaton, úgy vasárnap is egy magyar résztvevője volt a 92 fős mezőnynek, mégpedig a hivatalban lévő U23-as világbajnok, Vas Blanka. 

Miután a verseny a Trocadéro kertjeiben, az Eiffel-torony alatt áthaladva elrajtolt, az első szökést a néhány kilométerrel a rajt után meginduló Burkina Faso-i Awa Bamogótól láthattuk, ám őt az első emelkedőn be is fogta a mezőny – később az elsők között adta fel a versenyt fél táv után nem sokkal. Több sikertelen kísérletet követően végül a szlovák Nora Jencusová lódult meg, akihez egy több, kisebb ország képviselőjéből álló ötfős csoport ugrott fel: az afgán Hasimi testvérek, a vietnámi Thi That Nguyen, az izraeli Rotem Gafinovitz és a fehérorosz Hanna Cerah, s ez a hatos lett végül a nap szökése, amelynek előnye öt és fél perc is volt a viszonylag kényelmes tempóban haladó főmezőny előtt. 

Körülbelül 110 kilométerre a céltól a Tokióban óriási meglepetésre aranyérmet szerző osztrák Anna Kiesenhoffer keményen küzdött azért, hogy a főmezőnnyel maradjon, és bár küzdelmeit ekkor siker koronázta, valószínűsíthető volt, hogy elmarad a címvédés – amire egyébként még soha nem volt példa a szám történelmében.   

Szűk 90 kilométerrel a vége előtt jött az egész verseny egyik legszebb jelenete: Jencusová váltója elromlott a Cote de Chateaufort emelkedőjének alján, s Cerah és Fariba Hasimi tolta felfelé egy darabon. 

Szűk 20 kilométerrel később már nyoma sem volt a korábbi nagy barátságnak és segítőkészségnek, felbomlott a szökevények egysége, éppen Cerah és Fariba Hashimi hagyta faképnél a többieket a Párizs körüli pálya legkeményebb emelkedőjén. Ezen a ponton három perccel később jött a mezőny, s egy háromfős bukás borzolta a borzolnivalókat az emelkedő elején, majd a főmezőny élén a spanyol Mavi García vezetésével megcincálta a pelotont, s többen is leszakadtak ennek hatására – többek között a címvédő is. 

Párizsba érve aztán bő hatvannal a vége előtt egy csapásra megváltozott a mezőny viselkedése – miközben Cerah és Fariba Hashimi előnye másfél percre csökkent –, s egymást érték a támadások. Többek között Marianne Vos is indított egyet, s ment vele Vas Blanka is, ám nem tudtak meglógni.  

Mint aztán tíz kilométerrel később kiderült, talán nem is volt olyan nagy probléma: egy szűk jobb kanyarban a körülbelül tizenötödik helyen haladó, s a múlt heti időfutamon bronzérmes amerikai Chloe Dyggert összeakadt a svájci Elise Chabbeyvel, s mindketten földre kerültek, s a mezőny nagy része beragadt mögöttük. Szerencsére Vas Blanka nem, ugyanis ekkor már néhány kilométer óta az elsők között haladt a főmezőnyben – amely ekkor már befogta a szökevényeket. 

Miközben a célegyeneshez elkezdtek visszaszállingózni a nézők, az U23-as világbajnok Vas 48 kilométerrel a vége előtt az előbbi bukás után a versenyt vezető nyolcfős csoportban találta magát, amelyben a nagy esélyes hollandok közül csak Vos volt ott, a nagy favoritnak tartott Demi Vollering, Lorena Wiebes 45 másodperccel lemaradt. A belga Lotte Kopecky nagy melóval tudott csak felzárkózni az élcsoportra, amely később 12 fősre bővült. A Montmartre emelkedőjének utolsó előtti megmászásakor aztán Mavi Garcia indult meg egyedül, s próbálkozott egy 28 kilométeres szóló támadással – sikertelenül –, miközben a csoport létszáma 8 főre csökkent, benne persze a magyar bajnokkal. Bő húsz kilométerre a céltól viszont némi tanácstalanság lett úrrá az élbolyban, az előny pedig rohamosan csökkenni kezdett, s visszazárkóztak a korábban leszakadó britek, s rohamosan közeledett Wiebes és a lengyel Katarzyna Niewiadoma is. Ezt unta meg végül a brit Elizabeth Deignan, Vos és Vas! 

A magyar bajnok pedig fogta magát és villámgyorsan leszakította a britet és olybá tűnt, Vosszal ketten maradnak az utolsó húsz kilométerre, mivel a csoportjukból igazán senki nem tudott utánuk menni. A 37 éves, háromszoros világbajnok, 2012-es olimpiai bajnok holland és Blanka szépen el is kezdtek összedolgozni, és fokozatosan növelték az előnyüket, 15-tel a vége előtt már közelebb volt a 40 másodperchez az előnyük a Kopecky nevével fémjelezhető közvetlenül őket üldöző csoporttal szemben. 

Miközben az út mentén óriási tömeg és hangulat fogadta a bringásokat, akadtak jó páran olyan szurkolók, akik egész nap őrizték helyüket a célnál, a Trocadéro lelátóján, s onnan követték a versenyt kivetítőn. Mások a tűző nap elől az Eiffel-torony körüli park árnyékot adó fái alá menekültek – az ott elhelyezett padokon, babzsákfotelekben várták, hogy visszaérjenek a kerékpárosok. 

A Montmartre utolsó megmászásakor 10 kilométerrel a vége előtt Vos már alig-alig forgott be, Vas végig az élen haladt, miközben az eredetileg nyolcfős üldözőcsoport teljesen szétesett, ketten maradtak, Kopecky és Kirsten Faulkner és szinte felértek Blankáékra. 

Eközben a mezőny közeledtével még egy utolsó ellenőrzést tartottak a célegyenes utáni, műanyaglapokkal burkolt emelkedőn, visszaszorítottak néhány kilazult rögzítőcsavart, majd felsepertek. A lelátón eközben egy lelkes, lebonyolítást segítő önkéntes dalra fakadt. Heves, karmestert imitáló mozdulataival igyekezett bevonni a környéken ülőket is, ám a szöveget vagy nem ismerte senki, vagy pedig inkább mindenki meg akarta kímélni a többieket a saját énekhangjától – lelkes tapssal azért kísérték az önjelölt előadóművészt. 

A hangulatra tehát nem lehetett panasz a célnál, ám az odáig vezető út, legalábbis a magyar szurkolók számára egészen biztosan igazán idegőrlőre sikerült: Kopecky és Faulkner ott lihegtek a vezetésbe ismét beforgó Vos és Vas párosa nyomában 7-8 másodpercre. Hárommal vége előtt aztán Faulknerék megérkeztek, s az amerikai nagy lendülettel nyomban tovább is ment, míg Vas még megpróbálta rátenni a kereket Faulknerrel, de Vosék elengedték, s végül Vas sem ment vele...  

Az amerikai így simán hazaért, megnyerte a versenyt, s miközben az utolsó egy kilométerre a Trocadérón felcsendülő drámai zongorazenét elnyomta a szurkolók éljenzése, a Faulkner mögött lemaradt hármas ráfordult a célegyenesre. 

A sprintet Vos vezette fel, Blanka balról kerülte Kopeckyt, ám célfotóval, de lemaradt a dobogóról, s egy nappal Valter Attila szenzációs 4. helye után ő is negyedikként zárt, újabb fantasztikus magyar kerékpáros eredményt szállítva.

Még ha most egy picit fáj is az utolsó néhány méter alakulása... 

„Most sírni tudnék, nem tudom hányadik negyedik helyem ez, de legalább itt voltam a végén a legjobbak között. A teljesítményem miatt összességében mégis boldog lehetek” – összegezte versenyzését. ” – összegezte versenyzését Vas Blanka. Bővebb értékelést alábbi cikkünkben olvashat:

KERÉKPÁR 
NŐK, MEZŐNYVERSENY 
1. Kristen Faulkner (amerikai) 3:59:23 óra
2. Marianne Vos (holland) 58 másodperc hátrány
3. Lotte Kopecky (belga) azonos idő
4. Vas Blanka azonos idő