Puttony a pálya mellett – Deák Zsigmond jegyzete

Sportágtól függetlenül ilyen eredményhirdetést keveset láttam életemben: összesen tucatnyian álltak a dobogón, és kis híján mind leestek nagy ugrálhatnékjukban! Az elsők túláradó boldogsága természetesen abszolút érthető, ám a többiek sem az elszalasztott aranyat siratták, hanem az ezüstöt és a bronzot ünnepelték. Majd’ elfeledtem, utóbbiak a magyar női kajak négyes tagjai voltak a párizsi olimpia csütörtöki versenynapján, miután az új-zélandi és a német egység mögött, mindenki mást megelőzve értek a célba a Vaires-sur-Marne-tavon.

Ebben a számban címvédők voltunk, az 1984-es bevezetése óta csak kétszer nem szereztünk érmet, ott a tarsolyban négy-négy arany és ezüst, ugyan minek örülünk annyira ennek a bronznak? – mondhatnák az örök kukacoskodók, de ne tegyék. A legutóbbi, három évvel ezelőtti tokiói egységből ugyanis csupán Csipes Tamara maradt hírmondónak. A szakág generációváltáson esett át, a hatszoros olimpiai bajnok Kozák Danuta a válogatót elveszítve nem került a csapatba, a közelmúltat súlyos, ráadásul rosszul kommunikált összeveszések szegélyezték, a maximális kvótaszámot sem sikerült elérni, az utolsó pillanatban, szétlövéssel állt össze a gárda. Ehhez képest bizony szépen csillog ez a medália, ráadásul további lendületet adhat a ketteseknek és egyesben főképp Csipesnek. Pupp Noémi pedig dzsúdós testvére, az immár kétszeres ötkarikás ötödik Pupp Réka „helyett” kaparintotta meg az érmet, néhány könnycseppel ezért volt több a szemében…

Kenu kettesben Adolf Balázs és Hajdu Jonatán a számítógép meghibásodása miatt csak öt másodpercig érezhette magát szintén dobogósnak, aztán maradt a hatodik hely, tavalyi vb-ezüstérmes férfi kajak négyesünk pedig hetedik lett, ez bizony csalódás. Szerintük is: „Annyira mást vártunk…” Hogy a négyből miért csak ketten álltak oda nyilatkozni, az többeknek feltűnt, így például az M4 Sporton szakértő olimpiai és vb-ezüstérmes korábbi kiválóságnak, Pauman Dánielnek is. Reméljük, az ennél sikeresebb páros után azért Tótka Sándor és Nádas Bence is előkerül…

A kajak-kenu remek sportág, a természetben, jó levegőn, vízen, nem véletlenül űzte-űzi három gyermekemből kettő, a feleségem meg rágja a fülem, hogy vegyünk egy kétszemélyes túrakajakot, s járjunk le a Dunára. Ám ez a rekreációs ág, a versenysportban a mieink az 1952 óta tartó folyamatos eredményességgel – az 1984-es távolmaradás kivételével mindig termett magyar érem – jelentős terhet visznek minden egyes olimpiára. Egy puttonyt már Párizsban is letettek ezzel a bizonyos bronzzal.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!