Mélyvíz, csak úszóknak! – Szöllősi György jegyzete

Ami tény: a sportágak közül a párizsi olimpián az úszók szállították a legtöbb sikert Magyarországnak. Három arany- (ez egyenesen az összes elsőségünk fele), egy ezüst- és egy bronzérmet az értékes helyezések mellett.

De tény az is, hogy az úszóknál érte a legtöbb kritika a sportági szövetség vezetőségét.

Még az olimpia idején nekirontott a MÚSZ-nak nyílt levelében Hosszú Katinka, s Milák Kristóf győzelmét is úgy értékelték egyesek, hogy az fricska Sós Csaba szövetségi kapitánynak és Wladár Sándor elnöknek, hiszen az ő teljes negligálásukkal győzött ismét Tokió korábbi bajnoka, a magyar úszás immár harmadik alakja Darnyi Tamás és Egerszegi Krisztina mellett, aki két egymást követő olimpián nyerni tudott.

A vitáknak, üzengetéseknek, sértődéseknek és sérelmeknek annyi rétege és olvasata van, hogy nehéz is volna egyértelműen igazságot tenni, talán még akkor is, ha minden részletet ismernénk. De ez egyáltalán nincs így. Amikor a sportág szakmai vezetői számára is teljes rejtély, hogy az első számú versenyzőnk miként, hol, kivel készül az olimpiára, s a köd nem oszlik hetekkel a játékok után sem, mert maga a főszereplő nem érzi szükségesnek, hogy szóba álljon a közvéleménnyel, akkor miként merjünk mi ítéletet hirdetni?

S persze azért is kellő tisztelettel és empátiával illik közelíteni az egyes véleményekhez, mert Magyarország nagy bajnokai üzengetnek itt egymásnak (adott esetben a hallgatásnak is üzenetértéke van), háromszoros olimpiai bajnok itt, a Nemzet Sportolója ott, kétszeres ötkarikás győztes emitt.

Hogy többen többféleképpen látják a magyar úszósport helyzetét, s adott esetben egymásnak is feszülnek a nyilvánosság előtt vagy mögött, az önmagában miért volna baj, főleg addig, amíg képes újra és újra óriási bajnokokat felmutatni a sportág? Amíg Milák Kristóf ellentmondásos viselkedése is olimpiai aranyba és ezüstbe torkollik? Amíg Kós Hubert – a Kovács Erika jelen lapszámunkban olvasható interjújából is átsugárzó – elképesztő céltudatossággal szerzi meg a rég áhított aranyérmét? Amíg az egész olimpia szégyenét jelentő fertőző folyóvíz közegéből a magyarok kerülnek ki egyértelmű győztesként erkölcsi és minden értelemben, a fantasztikus Rasovszky Kristóffal az élen?

Nos, addig szurkolóként a leginkább egy feladatunk marad: tapsolni és megemelni a kalapunkat. Az uszodai hullámok meg remélhetőleg lassan elsimulnak.

 A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!