Meglepetések, papírforma, átalakulás vagy változatlanság – csapatsportági körkép az olimpiai játékok után

ÓRIÁSI MÉRKŐZÉSEK, tündöklő és elhulló csillagok, helytálló és kevésbé sikeres magyar válogatottak – megnéztük, mit hozott a párizsi olimpia a csapatsportágakban, milyenek a jelenlegi tendenciák, hol tartunk a világelithez képest.

 KÉZILABDA 

A férfiaknál minden idők legerősebb olimpiai tornáját rendezték Párizsban és Lille-ben. A 12 csapat közül egyedül Argentína lógott ki, még Japán is megnehezítette a legjobb európai csapatok dolgát. A legutóbbi három világbajnokságot (2019, 2021, 2023) megnyerő Dánia januárban az Eb-döntőt még elveszítette Franciaország ellen, de az ötkarikás játékokon már megállíthatatlannak bizonyult. A Mikkel Hansent és Niklas Landint búcsúztató csapat mind a nyolc meccsét megnyerve ülhetett fel a trónra. Dacára a két legenda visszavonulásának, Nikolaj Jacobsen továbbra is óriási merítési lehetőséggel bír, Mathias Gidsel, Simon Pytlick és Emil Nielsen pedig már most a világ legjobbja saját posztján. A franciák Nikola Karabatic nélkül is ugyanúgy a víz tetején maradhatnak Dika Mem, Nedim Remili és Ludovic Fabregas főszereplésével. A Chema Rodríguez irányította magyar válogatott a 2028-as olimpiáig hátralévő négy évben még közelebb kerülhet az elithez és a hőn áhított éremhez.

A női mezőny visszaesése ezen az olimpián sem tört meg, alig négy-öt olyan csapat maradt a mezőnyben, amelyik képes kevés technikai hibával magas színvonalon kézilabdázni 60 percen át. Közülük a legjobb ezúttal Norvégia volt, amelynek soraiban nagy átalakulások várhatók: Stine Oftedal visszavonulása már biztos, Los Angelesben vélhetően a jelenlegi ászok – Nora Mörk, Camilla Herrem, Katrine Lunde, Veronica Kristiansen, Kari Brattset, Silje és Sanna Solberg – közül sem lesznek már ott többen, ahogyan a sikerkapitány Thorir Hergeirsson atyai jó tanácsaira sem biztos, hogy számíthat majd ­Henny Reistad. A norvégok legnagyobb riválisa, Franciaország is az elmúlt húsz évben iskolát teremtő Olivier Krumbholz nélkül vághat neki az újabb olimpiai ciklusnak. A változások nyertese a jelenleg két nagyon erős generációt magáénak tudó Hollandia, a dobogó felső foka felé szépen lépdelő Dánia és az elmúlt egy évben szintén a fejlődés útjára lépő Magyarország lehet.

 KOSÁRLABDA 

Szívfájdalmunk, hogy bár női „nagypályás” és 3x3-as válogatottunk is hihetetlenül közel volt a párizsi szerepléshez, végül egyikük sem léphetett pályára a játékokon. Talán majd legközelebb, és ezt nem csupán a kincstári optimizmus mondatja velünk. A férfiakat illetően a sportág klasszikus verziójában fényévekre vagyunk a kvalifikációtól, 3x3-ban is csak azért lehetett rá némi esélyünk, mert Debrecenben mi rendeztük az utolsó selejtezőtornát.

Öt az öt ellen mindkét nem esetében az Egyesült Államok és Franciaország játszotta a finálét, a férfiaknál már Tokióban is ez volt a párosítás. Bár a nőknél a franciák a negyedik negyedben is vezettek az amerikaiak ellen, végül alulmaradtak, így az 1996-os atlantai olimpia óta csak a Team USA diadalmaskodott, erre a tendenciára számíthatunk a jövőben is. A férfiaknál Stephen Curry show-műsorát élvezhettük a szerbek elleni elődöntőben (amely minden idők legjobb olimpiai kosárlabda-mérkőzései közé került), majd a döntőben szintén, az utolsó negyedben dobott hárompontosai örökké emlékezetesek maradnak. Kétezernyolc óta uralkodik folyamatosan az Egyesült Államok, és ha képes a legjobbjaival elutazni az aktuális játékokra, irreálisnak tűnik a felülmúlása – azt a legutóbbi két világbajnokságon megtanulta, hogy C- vagy B-kerettel még csak favoritnak sem számít.

A 3x3-as kosárlabda kiszámíthatatlansága ezúttal is megmutatkozott, a nőknél Németország nyert, amelynek korábban egy Eb-ezüstön kívül semmilyen jelentős eredménye sem volt, míg a férfiaknál a hollandok győztek, ők már Tokióban is bejöttek ötödiknek – a sportág legnagyobb klasszisai, a szerbek eddig mindössze egy harmadik és egy ötödik helyet gyűjtöttek az olimpián.

 LABDARÚGÁS 

A labdarúgás 1900 óta szerepel az újkori olimpián (a női csapatok 1996 óta versengenek), egyedül 1932-ben maradt ki a programból azzal a céllal, hogy nagyobb figyelmet irányítsanak a sportág 1930-ban első alkalommal megrendezett új nemzetközi tornájára, a világbajnokságra. A 2024-es párizsi játékokon 16 csapat vett részt, Európát négy nemzet képviselte, a házigazda Franciaországon kívül a 2023-ban rendezett U21-es Európa-bajnokság elődöntőjébe jutott csapatok közül Izrael, a későbbi győztes Spanyolország és Ukrajna. Anglia hiába lett tornagyőztes, az olimpián Nagy-Britannia zászlaja alatt indulnak a sportolói, nem lehetett ott az ötkarikás játékokon.

Az olimpiai labdarúgótorna sosem volt különösebben népszerű, ennek oka, hogy a jelenleg érvényben lévő szabályok szerint a férfiak keretének 23 éves vagy annál fiatalabb játékosokból kell állniuk, országonként csak három túlkoros futballista szerepelhet (a nőknél, ahol visszakerült a trónra az Egyesült Államok, nincs életkori megkötés), és a legnagyobb sztárok a torna alatt jellemzően a nyári pihenőjüket töltik, vagy a klubjukban készülnek a következő idényre. A labdarúgás természetesen Los Angelesben, a 2028-as olimpia műsorán is szerepel, az európai csapatok a 2027-es U21-es Európa-bajnokságon vívhatják ki az indulás jogát. A magyar labdarúgó-válogatott három arany- (1952, 1964, 1968), egy ezüst- (1972) és egy ­bronzérmet (1960) szerzett eddig az olimpián, legutóbb 1996-ban, Atlantában vett részt a tornán, azóta rendre elbukott az európai selejtezőben.

 RÖPLABDA 

A sportág 1964 óta íródó ötkarikás történetében földrészeken átívelő sikerek születtek, hiszen Európán kívül ázsiai (Japán és Kína), illetve észak- (Egyesült Államok), közép- (Kuba) és dél-amerikai (Brazília) aranyérem egyaránt született.

Párizsban azonban egyértelműen Európa dominált. A férfiaknál még sohasem fordult elő, hogy legalább egy európai csapat ne került volna a dobogóra, a legutóbbi két fináléba ráadásul csak e kontinens válogatottjai jutottak be – a franciák előbb az oroszokat, majd most a lengyeleket győzték le –, a nőknél viszont a Szovjetunió utolsó, 1988-as részvétele óta először fordult elő, hogy európai ország csapata, jelesül Olaszország lett az aranyérmes, méghozzá mindössze egy szett elvesztésével (egyébként hasonló a tendencia a strandröplabdázóknál is: a férfiaknál színeurópai – svéd, német, norvég – a dobogó, a nőknél brazil–kanadai döntőt rendeztek, de svájci páros lett a bronzérmes).

Sajnos a kontinentális előretörést a magyar válogatottak nem tudják meglovagolni. A ’60-as, ’70-es évek sikerei és olimpiai részvétele után ma már az is szenzációszámba megy, hogy három évtizedes szünetet követően női válogatottunk sorozatban ötször is ott volt az Európa-bajnokságon (a férfiaknak ez legutóbb 2001-ben sikerült), az új kvalifikációs szisztémában viszont az olimpiai részvételre gyakorlatilag semmi esély, mert amíg korábban minden ország elindulhatott a selejtezősorozatban, a legutóbbi két játékok selejtezőjére már csak a kontinentális ranglista krémje kapott meghívást, attól pedig igencsak messze vagyunk.

 VÍZILABDA 

Sokatmondó statisztika: a párizsi olimpia férfi vízilabdatornájának egyenes kieséses szakaszában egyetlen olyan mérkőzés volt, amely kétgólosnál nagyobb különbséggel ért véget. Az olimpiai ciklus világversenyeit figyelembe véve a sorozatban harmadik ötkarikás aranyérmüket szerző szerbek egyáltalán nem emelkednek ki a mezőnyből, de ismét bizonyították, hogy formaidőzítésben (sokkal) jobbak a riválisoknál. A spanyol és az olasz válogatott hiába nyújtott stabil teljesítményt a közelmúltban, Párizsban a négy közé sem jutott be, a horvátok pedig az idei három nagy tornán három döntőt játszottak, ám kettőt is elveszítettek. Közhely, de igaz: egyre sűrűbb az élmezőny, nagyon nehéz a csúcson maradni, amit jól mutat, hogy a 2023 nyarán világbajnok férfiválogatottunk fél évvel később hetedik lett a dohai vb-n.

A nőknél az elmúlt évtizedben nem változott az élmezőny (csak az oroszok hiányoznak), de a tavalyi vb után némileg átrendeződtek az erőviszonyok. Az addig egyeduralkodó amerikaiak nagy sorozata megszakadt, több európai csapat felnőtt a szintjükre, a spanyol válogatott pedig átvette a helyüket, meggyőző teljesítménnyel nyerte meg a párizsi játékokat. Jót tesz a női vízilabdának, hogy három kontinensnek is van ütőképes válogatottja, az olimpiai ­ezüstérmes ausztrálokkal egyre jobban kell számolni. A mieink az elmúlt két évben kétszer is vb-döntőbe jutottak, a korosztályos sikerek láttán az utánpótlásra építhetünk.

Nem kérdés, hogy mindkét válogatottunk a legjobbak közé tartozik, de ezt akkor kell bizonyítaniuk, amikor a leginkább számít – négy év múlva Los Angelesben újra megpróbálhatják.

NS-szakértő: SCHMITT Pál kétszeres olimpiai bajnok, a Nemzet Sportolója

„A FÉRFI VÍZILABDÁZÓK hosszú évtizedeken keresztül elkényeztették a magyar közvéleményt, fantasztikus teljesítményt nyújtottak. Az előző két világbajnokságon elsők és hetedikek, az olimpián negyedikek lettek, pedig reménykedtem benne, hogy jobban szerepelnek, mert sokat tettek érte, három-négy játékos a világ legjobbjai közé tartozik. A szakemberek biztosan megvizsgálják az okokat, én úgy láttam, az ezerszer begyakorolt játékelemek ezúttal nem jöttek be, sok volt a pontatlan lövés, kevés az emberelőnyös gól. A kohéziós erő nagyon fontos, amit most nem éreztem, a szerbek, a horvátok, az amerikaiak jobban küzdöttek egymásért. A női válogatott derekasan harcolt, majdnem megverte az Egyesült Államokat, amely három olimpiát nyert sorozatban. Nagyon sajnálom, hogy nem szereztünk érmet a labdajátékokban, viszont elismerésre méltó, hogy négy csapatunk is kint volt Párizsban, csaknem a magyar küldöttség felét adták. Kézilabdában elégedettek lehetünk, a férfiak és a nők is szinte minden ellenféllel szemben helytálltak, a hölgyek közel voltak a négy közé jutáshoz is. Röplabdában egyelőre nem vagyunk közel az elithez, nagyon nehéz kijutni az olimpiára, ahogy labdarúgásban is, pedig még emlékszünk a mexikóvárosi vagy az atlantai válogatottunkra. Kosárlabdában látok reális esélyt az olimpiai részvételre, viszont más csapatsportágakhoz hasonlóan túl sok külföldi játszik a magyar pályákon – ez nyilván összetett kérdés, de meggyőződésem, több teret kell adni a fiataloknak. Sok tehetséges gyerek nevelkedik, gyönyörű létesítmények épülnek, mivel a kormány stratégiai ágazatnak tekinti a sportot, szerintem összességében jó úton járunk. És bár nem labdajáték, mégiscsak csapatban elért siker a férfi párbajtőrözők olimpiai bajnoki címe, ami különösen közel áll a szívemhez, több mint ötven éve az előző aranyérmes csapatnak én is tagja voltam.”

Óceániai fölény francia szépséghibával

A rögbi egyszerűsített változata, a hetes rögbi elsősorban a déli féltekén, az óceániai szigetvilágban a legnépszerűbb. Persze időnként a hagyományos, 15 tagú verzió­ban erős európai rögbinemzetek (Nagy-Britannia és Franciaország) is el-elcsípnek egy-egy érmet.

Így történt ez most is a férfiaknál: a 2016 óta az olimpiai programban szereplő hetes rögbi első két aranyérmét megszerző Fidzsi-szigetek most is a döntőig menetelt, ott azonban kikapott a házigazda franciáktól, akiket a csoportkörben még le tudott gyűrni. Nagy kérdés, hogy ez a francia bravúr sikerül-e akkor is, ha semleges pályán rendezik az olimpiát, erre azonban már sohasem fogunk választ kapni.

A hölgyeknél viszont nem változott a trend: az első ausztrál sikert követően kétszer az új-zélandiak diadalmaskodtak, sőt, most először egyetlen európai nemzet sem tudott bejutni a legjobb négy közé, mert a két eddigi győztes mellett két észak-amerikai ország, Kanada és az Egyesült Államok mindenki mást kiszorított. Tegyük hozzá, hogy az amerikaiak előretörése mindenképpen szembeötlő és elgondolkoztató.

Hollandia duplázott, gólkirályt is adott

A nőknél egyáltalán nem, a férfiaknál már inkább meglepő, hogy Hollandia nyert gyeplabdázásban Párizsban. A legutóbbi hat játékokon egyaránt döntőbe jutottak a hollandok a gyengébbik nem küzdelmeiben, négyszer is győztek, idén veretlenek maradtak, igaz, a döntőben csak szétlövéssel múlták felül Kínát, amely a 2008-as hazai olimpia után jutott be ismét a fináléba. A gólkirályt ugyancsak Hollandia adta, a ragyogó Yibbi Jansen kilenc találatot jegyzett.

A férfiak között Hollandia regnáló Európa-bajnokként váltotta meg franciaországi repülőjegyét, 2000 után lett ismét ötkarikás bajnok, a címvédő Belgium a legjobb négy közé sem került, ahogy a három éve döntős Ausztrália is elbúcsúzott a negyeddöntőben. India megőrizte a harmadik helyét, ráadásul a gólkirály is a sorai közül került ki, Harmanpreet Singh tíz gólig jutott.

Négy év múlva Los Angelesben találkoznak a legjobbak, kérdés, a házigazda milyen erős lesz: a nők idén a 9. helyen végeztek, a férfiak 1996 óta nem szerepeltek a mezőnyben, akkor Atlantában rendezőként utolsók, tizenkettedikek lettek.