– Hogyan összegezné a látottakat?
– Nem úgy kezdtünk, ahogy szerettünk volna, abban biztos voltam, hogy úgy nagyon nehéz lesz az ausztrálok ellen, ha majd az utolsó három percben próbálunk fordítani. Nekünk kellett volna dominálni, és nem abban bízni, hogy az ausztrálok mindent elrontanak, mi meg valahogyan találunk egy-két gólt, hanem sokkal agresszívabban rá kellett volna menni a falra. Nem kiadogatni a labdákat az első lövőhelyzeteknél, hátha megint be tudjuk adni centerbe. Hiába kaptuk meg a fórokat, azoknak is hasonló volt a lélektanuk. Ha jó eredményt szeretnénk elérni ezen az olimpián, mindenkinek el kell döntenie, győzni akar, vagy azt akarja, hogy az ellenfél nyerjen.
– Van arra idő, hogy az Egyesült Államok elleni negyeddöntőig mindenki eldöntse, mit akar?
– Látniuk kell a lányoknak, hogy a passzolás sok esetben nagyon jól jön, csak nem akkor, amikor már nem lesz annál jobb helyzet. Sokszor még középről is kiosztottuk a labdát, hogy majd megjátsszuk a szélről a centert, nyakán a százkilós bekkel. Az Egyesült Államoknak nem lehet nekiugrani, nem kell össze-vissza lövöldözni, de fel kell mérni, ha lehetőség van, vállalkozni kell!
– A feladat adva van, le lehet-e győzni az amerikaiakat?
– Le lehet, a spanyolok is legyőzték. Nem azt terveztük, hogy már a negyeddöntőben találkozunk velük, de az éremért előbb-utóbb mindenkivel szembe jönnek. Játszottunk náluk két hivatalos meccset, egyet megnyertünk, egyet elvesztettünk, ez nem határozza meg az itteni mérkőzésünket, de mi szeretnénk ott lenni a négyben.
„Nagyon kemény mérkőzés volt, őszintén szólva alig emlékszem valamire, nehéz is erről most beszélni. Elég derekasan beleálltunk az eddigi meccsekbe, de valahogyan nem voltunk elég bátrak, inkább a centerjátékot erőltettük, miközben hátulról kellett volna lőnünk. Mindig benne van a győzelem és a vereség is egy mérkőzésben, nyilván készülünk az Egyesült Államokból, van rá másfél napunk, úgyhogy teljes mértékben belevetjük magunkat” – értékelt Faragó Kamilla, a válogatott szélsője.
Gurisatti Gréta, a válogatott átlövője szerint most nem a sok kapott gól volt a probléma: „Azt szoktuk mondani, hét-nyolc gól az a határ, amit még könnyebb túllőni a „sokgólos-felfogású” vízilabdában. Nem feltétlenül a kilenc kapott gól jelentette most a gondot, hanem az, hogy a végén nem azokra terheltük át a lövési lehetőségeket az ausztráloknál, akik addig nem voltak annyira eredményesek. Ha sikerül, kimaradhatott volna még két-három kísérlet, és azokból fordulhatunk. Van egy célunk továbbra is, leülünk, kivesézzük a gondokat, nem szabad sírni, összeomlani, mert menni kell előre!”
„Abszolút úgy éreztem, hogy a mi kezünkben lehet ez a mérkőzés. Támadásban kicsit tompák voltunk és lassúak, szerintem nehezen találtuk meg az egyensúlyt aközött, hogy mikor kell centerpasszt adni és mikor lőni. Az emberelőnyöket is túljátszottuk. Beszéltük, hogy jól fordulnak, de ez nem indokolta azt, hogy ennyire óvatosak legyünk. Nagyon gyors játékosok vannak nálunk is, ennyire ettől nem kellett volna tartani. Belevittük magunkat egy rettentően nehéz ágba. Meg kell fognunk a pozitívumokat, építeni kell magunkat. A meccskezdésre nagyon oda kell mad figyelnünk, hiszen azzal akadtak problémáink akár itt az olimpián is. Ha az Egyesült Államoknál az előny, abból nagyon nehéz lesz felállni.” – értékelt az M4 Sportnak Leimeter Dóra.
VÍZILABDA
NŐK
A-csoport
AUSZTRÁLIA–MAGYARORSZÁG 9–9 (1–1, 2–2, 3–2, 3–4) – szétlövéssel: 5–3
Párizs, 2500 néző. Vezette: Cabanas (spanyol), Alexandrescu (román).
AUSZTRÁLIA: PALM – ARANCINI 1, WILLIAMS 4, A. Andrews 1, Kearns, Halligan, Green. Csere: CH. ANDREWS 1, Gofers 1, Armit 1, Jackovich, Hearn. Szövetségi kapitány: Rebecca Rippon
MAGYARORSZÁG: MAGYARI A. – KESZTHELYI 2, Faragó K., Garda 1, Parkes 1, Vályi V. 1, Horváth B. Csere: SZILÁGYI D. 2, Gurisatti, Leimeter 1, Mahieu, Rybanska 1. Szövetségi kapitány: Cseh Sándor és Mihók Attila
Emberelőny-kihasználás: 7/4, ill. 9/5.
Gól – ötméteresből: 1/1, ill. 2/2.
Kipontozódott: Green (18. p.), Rybanska (27. p.), Leimeter (32. p.)
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.” |
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.