„Kényelmetlenül érzem magam, ha bárkit is megbántott a megnyitó!”

– Amikor legutóbb beszélgettünk Budapesten, a sportdiplomáciai konferencián, még sok dolog okozott fejfájást önöknek az olimpia kezdete előtt. Mostanra már a megnyitóünnepség is mögöttünk van, és szeretném megismerni a személyes véleményét ezzel kapcsolatban.

– Ilyenkor az egész világ szeme a szervezőkre szegeződik – mondta Jean-Christophe Rolland (képünkön jobbra, a magyar NOB-tag, Fürjes Balázs társaságában). – Ez hatalmas mérföldkő volt, Párizs egyértelműen nyert, megcsináltuk, de nem titok, hogy még a végrehajtó bizottsági tagok előtt is bizonyos szempontból titok volt az ünnepség tematikája. Azt kell mondanom, fantasztikus megnyitó volt, több csodálatos személyiség, így Celine Dion is fellépett, és a fényshow is káprázatos látványt nyújtott az Eiffel-toronyról. Ugyanakkor meg tudom érteni azt is, hogy bizonyos elemeiben zavaró volt egyeseknek, és én is hallok kritikákat. De nézzük inkább az összképet…

– Nem gondolja, hogy a kritikák mégis elfogadhatók, és a megnyitó egyes részei igencsak provokatívra sikerültek?
– Abban nem vagyok biztos, hogy a provokáció lett volna az alkotók szándéka. De tudja, a művészetet nagyon nehéz beskatulyázni, mert a művészek mások akarnak lenni, sokszínűséget akarnak felmutatni, és úgy gondolom, hogy a sokszínűség a mai társadalmunk része. Ugyanakkor bizonyos mértékben ez valószínűleg mégiscsak túllőtt a célon. Az pedig a személyes érzéseken és érzékelésen is múlik, milyen hatást vált ki a látvány, de még egyszer, az olimpia és a nyitóünnepség is azért jön létre, hogy a világ egységét közvetítse. Mindegy, hol van az ember, milyen országban, mindegy, hogyan nevelkedett és mi a vallása. Mindennek együtt a béke megtestesülésének kell lennie. Én személyesen kényelmetlenül érzem magam, ha bárkit is megbántottunk, mert nem ez volt a szándék, de még egyszer mondom, annak, ahogyan egy ilyen hatalmas sporteseményt a világ elé tálalunk, az egységet és a befogadást kell képviselnie.

– Ezt fontos hallanunk, hiszen a szándék ezek szerint nem az volt, hogy provokáljanak. Beszéljünk a szervezési szempontból egyik legkritikusabb pontról, a nyílt vízi úszás és a triatlon helyszínéül szolgáló Szajna állapotáról. A triatlont elsőre el is halasztották, nem lett volna bölcsebb B-tervvel is készülni?
– Ez szabadtéri rendezvény, vagyis függünk időjárástól. És ne felejtsük el, az olimpia utáni időszakra is fontos ez a projekt, hiszen a távlati cél az, hogy a párizsi és főváros környéki vízvezetékrendszert megtisztítsuk, ez nem csak az olimpiára készült, hanem hosszú távon is a lakosság érdekeit szolgálja.

– Értem én, de úgy tűnik, ezt egyelőre nem sikerült megoldaniuk…
– Igen, sajnos a kritériumok nagyon szigorúak, és a minapi esőzés nem segített, a világon bárhol lennénk, egy hatalmas eső mindenhol következményekkel jár, még a legjobb körülmények között is.

– Nem gondolják, hogy biztosabb megoldás lett volna egy tavon megrendezni ezeket a versenyeket?
– Azokat az embereket kell megkérdezni, akik a sportági rendezésért felelnek, mert a sportágaknak a legjobb kondíciók biztosítása mellett a promóció is fontos volt. És persze a városnak is, a kettő együtt pedig nagyszerű lehetőségnek tűnt. De megértem a szereplők frusztrációját, akik már kedden versenyezni akartak, és mégsem tudtak.

– Ennyit a kritikákról. Volt módom meglátogatni a Bajnokok terét a Trocaderón, és be kell vallanom, ez az egyik legnagyszerűbb ötlet a párizsi olimpián. Mert még egyszer, újra megmutathatják magukat az érmesek azoknak az embereknek is, akik esetleg nem voltak jelen a győzelmük vagy az éremszerzésük pillanatában. Milyenek az eddigi visszajelzések?
– Párizs és a szervezőbizottság szándéka az volt, hogy sokféle innovációval álljunk elő, és valóban megünnepeljük a sportolókat. Ez része volt az eredendő ambícióinknak, ezért létesült a Bajnokok tere az Eiffel-torony szomszédságában. És azért, hogy hogy ide hívjuk a rajongókat, akik itt újra megünnepelhetik a legjobbakat. Ez a mi innovációnk, egy nagyszerű ötlet, amelyet igazából csak most járatunk be, mert még a játékok elején vagyunk, de már most látszik, hogy a sportolók is szeretik.