Sebastian Coe: pokolból a mennybe – még 14 nap a rajtig
A fiatalabb atlétikakedvelők már sikeres, magas rangú sportvezetőként ismerhették meg Sebastian Coe-t, ezért is érdemes felidézni, néhány évtizeddel ezelőtt milyen zseniális volt a futópályán a brit. A nemzetközi elitbe 1977-ben, húszévesen robbant be, amikor a fedett pályás Eb-n 800 méteren alig maradt el a világrekordtól. Bár a későbbiekben is leginkább erre a számra koncentrált, 1500 méteren is egyre fényesebb diadalokat aratott, sőt, 1979-ben 41 napon belül három különböző távon állított fel világcsúcsot.
Mindezt figyelembe véve nem is jöhetett volna jobbkor az 1980-as moszkvai olimpia, amelyen nyugati sorstársai többségével ellentétben el is indulhatott… Az egyetlen „porszem a gépezetben” saját honfitársa, Steve Ovett volt, aki ebben az időszakban szintén a középtávokon villogott. A rivalizálás nyilván óriási méreteket öltött a két brit sportoló között, de a moszkvai játékok előtt mindenki úgy volt vele, hogy majd a kedvenc számaikban úgyis testvériesen megosztoznak az aranyérmeken.
Csakhogy a valóság felülírta az elméletet. Coe ugyanis pályafutása addigi legfontosabb napján csődöt mondott, és úgy elrontotta a 800 métert, mint korábban talán soha. Borzalmasan taktikázott, és hiába volt ő a leggyorsabb ezen a távon, végül Ovett nyakába került az arany. „Nehéz volt – emlékezett később az AW-nek adott interjújában a szomorú vesztes. – A következő reggelen csak feküdtem az ágyban, és nem igazán akartam felkelni, semmi sem motivált. Aztán Daley Thompson bevágtatott a szobámba, és azt mondta: »gyerünk, most felkelsz!«. Valami olyasmit kérdeztem tőle, milyen az idő kint, ő pedig széthúzta a függönyt, és csak annyit válaszolt: »nekem minden olyan ezüstösnek tűnik«.”
A kegyetlen megjegyzés legalább arra jó volt, hogy némi életet leheljen a letargikus Coe-ba, aki előtt még ott volt az 1500 a javításra, igaz, ez inkább Ovett terepének számított. Az ezüstérmes így átgondolta lehetőségeit, és ha már az első számban elrontotta a taktikát, most épp ezt akarta a maga javára fordítani. „Úgy álltam hozzá a versenyhez, mintha nyolcszáz métert futnék két bemelegítő körrel – mondta. – Abban az évben még az angol lányok iskolai bajnokságának első köre is gyorsabb volt a tempómnál. Szóval teljesítettem két bemelegítő kört, aztán robbantottam a hátralévő nyolcszáz méteren.”
És a taktika bevált, Coe mindenkit lehagyott és fantasztikus végjátékkal diadalmaskodott az 1500-as távon. Összességében tehát megvalósult az, hogy a két brit klasszis egy-egy arannyal tért haza Moszkvából, csak éppen mindkettejük a másik számban győzött, mint amit a papírforma alapján várt a világ.
