Sok szempontból állította a sors nehéz feladatok elé Draskóczy Imre szövetségi kapitányt, aki ennek ellenére bizakodó volt vasárnap délelőtt, amikor a Nemzeti Sportnak azt nyilatkozta, mindenképpen megpróbálják kihozni a helyzetből a maximumot.
A mieink a selejtezőnap utolsó, ötödik fordulójában léptek a szerekhez és az egyéni versenyzőinkből álló beosztás alapján, az egyéni összetettben, tehát mind a négy szeren induló Czifra Bettina Lili és a szombaton érkező és szinte a Bercy Aréna dimenzióit az olimpiai szereplése előtt nagyjából öt perccel megérző Székely Zója is felemáskorláton kezdett.
Kiváló gyakorlattal nyitott a legfiatalabb magyar, a 17 éves Czifra Bettina Lili, aki nehéz kötésekkel tarkított gyakorlatát, szép levegős repülő elemekkel, lendületes karfaváltásokkal és pazar leugrással fejezte be, 13.933-as nyitó pontszámmal kitűnően alapozott a többi szer előtt. Őt követte a párizsi olimpia egyik legnagyobb beugrását produkáló ferencvárosi tornásznő, Székely Zója, aki az olimpiai megnyitó alatt még otthon csomagolt, szombaton aztán a Liszt Ferenc repülőtéren nyilatkozott, vasárnap este pedig szerhez lépett a Bercyben. Minden dicséret megilleti azért a lelkierőért, amiről tanúságot tett, hiszen gyakorlata alapján – talán egy apróbb hibát leszámítva, hiszen kissé közelre érkezett a karfához a Jäger-szaltó végén – senki meg nem mondta volna, milyen zaklatott előzmények tették őt próbára. A 13.433-as pontszám korrekt értékelése a gyakorlatnak, de a sikeres végrehajtás – feltételezem – számára most sokkal többet ér, mint a pont maga, nyilván nem véletlenül emelte fel szemét a dobogóról lejövet az ég felé és teltek meg könnyekkel a szemei a megkönnyebbüléstől és a feltörő érzelmek miatt.
Czifra Bettina Lili – akit csak „Liliznek” a sportágon belül – egyedül ment tovább, mondván ezen a ponton ő a magyarok közül egyedül folytatta a versenyt gerendán és egy olyan meggyőző és magabiztos gyakorlatot mutatott be, mintha legalábbis hatalmas nemzetközi rutinnal bírna. Na, ez éppen nem mondható el annak a Trenka Jánosnak a tanítványáról, aki Kovács Zsófia mestere is egyben, s akit olyan szakmai feladat elé állított az élet, hogy az egyik megsérült tanítványa mellett a másikban kellett tartania a lelket a vasárnapi versenyre. Lili akrobatikus ugrásai rendkívül magabiztosak voltak, mégis talán a gimnasztikus és akrobatikus kötésének tisztaságát és amplitúdóját érdemes kiemelni, még a legnagyobbaknál is alig látni ilyen tiszta végrehajtást. Az 5.6-os kiindulóból indított gyakorlat végül 13.233 pontott hozott a konyhára Czifrának gerendán.
Talaj következett a Dunaújvárosi Központi Sportegyesület tornászának, aki már a nyitósorában egy roppant nehéz dupla-cukaharával kezdett és olyan lendületes volt az ugrás, hogy egy picit kipattant az érkezésből, de a következő soraitól kezdve – cukahara, zsugor és bicskaduplaszaltó – szépen, pontosan fogta meg az ugrások végét. Az 5.6-os nehézségi kiinduló ponthoz kerek 7.000 pontot adtak a bírók a kiviteli pontszámra, így 12.600-ot kapott ezen a szeren.
Az utolsó fordulóra már úgy indult a tavalyi, antwerpeni világbajnokságon újoncként bemutatkozó Czifra, hogy valami váratlan volt születőben, hiszen a 24-es egyéni összetett döntőbe kerülés szempontjából igen ígéretes pozícióban várta a folytatást.
A zárószámban, az ugrásban újra két magyar állt a szerhez, hiszen az antwerpeni világbajnokságon kvalifikáló Bácskay Csenge erre a szerre készült a párizsi olimpián.
A szabályok szerint két ugrással kell annak szerepelnie a selejtezőben, aki a szerenkénti döntőre aspirál, így Bácskay az egyikre Jurcsenkó duplacsavart ugrott, erre 13.900-et kapott, a másodikra bevállalta nehezebb ugrást, vagyis a cukaharát másfélcsavarral az ugrás második ívében. Ezt 13.633-ra értékelték, így 13.766-os átlagpontszámával az élmezőny közelében van, döntős pozícióra azonban vélhetően nem elegendő ez a pontszám, jelenleg harmadik számú tartalék, de még bármi történhet.
Az USA-ban tornászösztöndíjjal tanuló tornásznő bevérzett bokával csinálta végig az elmúlt napokat, így még nagyobb bravúr a két nagyszerű ugrás.
Czifra Lili egy Jurcsenkó egész csavarral zárt és mivel nem az ugrás szerenkénti döntő volt számára a cél, egy korrektül végrehajtott ugrással búcsúzott, és az érte kapott pontszám, 12.966 elegendő volt, hogy a csapat legfiatalabb indulója, Czifra Bettina Lili óriási meglepetésre bekerüljön a nők egyéni összetett 24-es fináléjába, ahol olyan világnagyságokkal osztja majd meg a pódiumot augusztus 1-én, a negyedik éremosztó napon, mint Simone Biles.
ÉRTÉKELÉSEK |
Székely Zója: – Azokban a könnyekben minden benne volt, olyan feszültség volt bennem. Ha két nappal ezelőtt valaki azt mondja nekem, sikeres gyakorlattal olimpikon vagyok, akkor azt biztos nem hiszem el. Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki lelkileg vagy a háttérben bárhogy támogatott, a klubomnak, az edzőimnek és mindenkinek, aki hitt abban, hogy képes vagyok egy olimpián helyt állni. Természetesen nagyon sajnálom Kovács Zsófit, üzenetet váltottunk, jobbulást kívántam neki és mielőbbi felépülést, ő pedig nekem sok sikert, mert már a faluban nem találkoztunk. Végtelenül boldog vagyok, ilyen körülmények között nem lehetnék büszkébb magamra most...
Bácskay Csenge: – Türelmesnek kellett lennem, a selejtező nap utolsó körében indultam, de nem nagyon néztem az előttem lévő tornászokat, mert ilyenkor már jobban szeretek magammal foglalkozni. A magyarokat figyeltem csak, és befelé koncentráltam. Végig a nehezebb második ugrással, a cukahara másféllel készültem, és a következő napokban is a bokám kímélésén túl, készenlétben maradok, mert a harmadik tartalék pozíció még bármit hozhat.
Czifra Bettina Lili: – Valahol mi készültünk erre, tervben volt, hogy esetleg ez sikerül, és őszintén szólva még anyagerősebb gyakorlatokkal indultam volna, ha nincs a tavaszi sérülésem. De így is nagyon boldog vagyok, mert sikerült az összetett finálé. Lehet, hogy ez kívülről nem látszott, de nagyon izgultam, főleg az első szer, a korlát előtt. Mivel az jól sikerült, utána kissé lenyugodtam. A gerenda és a talaj is jól sikerült, utóbbi a bokám miatt kissé izgalmas volt, de nagyon örülök, hogy sikerült minden, és hogy mi jön most? Munka, munka, munka az egyéni összetett döntőig.
Draskóczy Imre szövetségi kapitány: – Nagyon büszke vagyok a tornászaikra, maximálisan hozták azt, ami elvérható volt, és az külön öröm – noha szakmailag minket nem lepett meg -, hogy Czifra Lili ott van a legjobb 24 között. Nehézségeket gördített elénk az élet, de nagyon örülök, hogy lelkileg sikerült a versenyzőket kondicionálnunk és ma tényleg mindenki kihozta magából a maximumot. Lili a mi kis jövőnk, és Dunaújvárosban fantasztikus munkát végeztek Trenka Jánosékkal és nagyon büszkék vagyunk rájuk. |
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.” |
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.