Muhari Eszter: Ki tudom zárni a külvilágot

– Néhányat aludva az eseményekre, hogyan értékeli az olimpiai bronzérmet, amely az interjú közben is önnél van?
– Igen, itt van az olimpiai bronzérmem. Nagyon szeretnék újra ott lenni a páston és folytatni a remek sorozatot, rendkívül élveztem a vívást, tényleg önmagamat tudtam végre adni az asszókban, és maximálisan ki tudtam hozni magamból azt, ami bennem van. Annak viszont örülök, hogy már kicsit lecsillapodott bennem a „flow-élmény”, mert a folyamatos koncentráció nagyon sokat kivesz egy sportolóból – válaszolta a női párbajtőr egyéniben friss olimpiai bronzérmes Muhari Eszter.

– A verseny közben is tett erre utalást, hogy aznap a mosolygásról is elfeledkezett, mert az is viszi az energiát, teljes koncentráció kell. Ez tanulható, vagy ennyire szerencsés, hogy így ki tudja zárni a külvilágot?
– Ki tudom zárni a külvilágot, hiszen ilyenkor az a legfontosabb, hogy mindent kizárjak, ami elszívná a maradék energiáimat. Mindent azonnal el kell „tüntetni”, ami akadályozna abban, hogy sikeres legyek. Nem tudom, ez veleszületett adottság-e vagy ezt megtanultam, de biztos, hogy fejleszthető, hiszen nekem is voltak olyan helyzeteim a páston, amikor nem tudtam összpontosítani, azonban szerencsére az olimpián ez most bejött.

– Az Egyesült Államokban tanult az elmúlt másfél évben, és miközben az úszóknál ez épp ellenkezőleg van, vívásban ez rizikós döntésnek tűnik. Az élet viszont most azt bizonyította, nem az. Maximálisan hittek ebben az elhatározásban edzőjével, László Istvánnal?
– Továbbra is úgy gondolom, ez kockázatos vállalás volt, de én hittem és hiszek benne. A Notre Dame Egyetemen tanulok, ahol olyan közösség fogadott, ahol folyamatosan fejlődhetek, motivál, hogy a mindennapokban egyre magasabbra törjek.

– A szüleit is megölelte a bronzérem megszerzése után. Ritkán és nem is eleget beszélünk arról, a szülőknek, nagyszülőknek mekkora szerepük van abban, hogy egy kisgyerekből bajnok lesz. Ezzel kapcsolatban milyen emlékei vannak, akár ha csak a nagypapájára gondol?
– Ez egy kicsit nehéz téma, de a szülőknek óriási szerepük van ebben, hiszen nemcsak anyagilag, de érzelmileg is támogatnak, főleg a karrier elején, amikor bele kell fektetni a támogatást anélkül, hogy biztosítva lenne a gyermek jövője a sportkarrierben. Nagyon sok esetben ez a befektetés kifizetődik, hiszen mindenki vagy eléri a legnagyobb célt, amit el tud érni, vagy a saját maga elé kitűzött célt. Érzelmileg is nagyon sok segítséget kaphat az ember a családjától, én például a nagypapámtól kaptam ezt meg, hiszen kilencéves koromban, amikor elkezdtem a vívást, tényleg mindennap megvárta, amíg végzek. Fogta a kezem, elvitt a versenyekre is, akkor is támogatott. Nagyon jó lett volna, ha most is lát…

– Új feladatok vártak önre az elmúlt negyvennyolc órában, csupa újat tanulhatott, például azt, hogyan kell fellépni az olimpia dobogó harmadik fokára. 
– Nem tudom, hogyan kaptam ezt a Jóistentől, hogy itt lehetek, egyáltalán miért pont én? De szeretném élvezni minden pillanatát, hiszen tudom, hogy ennek is vége lesz egyszer, mert minden csoda három napig tart. Utána reálisan tudok majd hozzáállni ehhez az éremhez és a felhajtáshoz. Várnak rám még feladatok a sportágban, hiszen bár ez egy olimpiai érem, egyéni Európa-bajnoki és világbajnoki érmem még nincs. Pont ezen gondolkodtam nemrég, hogy nagyon várom már a jövő évi világversenyeket is.

– Csapatban is elérhetnek még nagy sikereket, hiszen ígéretes párbajtőr-válogatottat alkotnak.
– Egyre masszívabb a válogatott, azonban még mindig nagyon fiatal. Tehetségesek a lányok, és nagyon bízom benne, hogy mindannyian befektetjük a kellő munkát, ami ahhoz kell, hogy csapatban is meg tudjuk szerezni a kvótát a Los Angeles-i olimpiára. Úgy érzem, hogy ebben az együttesben benne van a lehetőség, és ha mindenki mellettünk áll, akkor sikerülhet. Pontosan tudjuk, hogy mennyire nehéz a kvalifikációs rendszer, főleg vívásban, ezért bízom benne, hogy a keretben szereplő rengeteg párbajtőröző lányból olyan csapatot tudunk összeállítani, amely képes lehet kijutni az olimpiára.

– Itt vagyunk Párizsban, de már négy évre előre lát?
– Még nem látok előre, azonban itt, ennél a versenynél és eredménynél az élet nem áll meg, tehát lesz folytatás. Tényleg bízom abban, hogy a csapattal is sikeresek leszünk, hiszen, ahogy mondtam korábban is, egy kicsit magányos volt az egyéni felkészülés. Végig támogattak, segítettek a lányok az alapozás során, de ezt szeretném csapatban is átélni.