Az olasz Emanuele Renzini a magyar boksz új kapitánya

Emanuele Renzini neve jól cseng a bokszvilágban, a legutóbbi időkig az erős olasz válogatottak mellett dolgozott, így például a párizsi olimpián is. (Határon túliként először 2019 nyarától a kazah Bolat Niyazymbetov, majd 2023 áprilisától az üzbég Hamid Tangribergenov gardírozta legjobbjainkat, a „szovjet” vonal után mostantól itt a dél-európai.) A tíznél is több külföldi és magyar kapitány pályázat – köztük Balzsay Károlyé és a végül visszalépő Erdei Zsolté – mellett az utolsó hármas szűkítésnél az ír John Conlan és a kubai Ernesto Aroche maradt még a kalapban, közülük választotta a Magyar Ökölvívó-szakszövetség Renzinit. Ha mindkét fél megelégedésére szolgál a hétfőn este szentesített együttműködés, akkor Los Angelesben a mieinket segítheti olimpiai éremhez.

Ennek persze számtalan előfeltétele van, amelyek közül csak a szükséges első, hogy Kovács Istvánnal, a MÖSZ november óta hivatalában lévő elnökével egymás kezébe csaptak. Kell hozzá még, hogy a bunyó visszakerüljön az olimpiai programba (az új világszövetség, a World Boxing jövő héten esedékes NOB-elismerésével erre jó az esély), hogy Renzini a magyar szövetség megelégedésére végezze a munkáját (ebben bízhatunk), és kell az is, hogy tehetségeink közül néhányan a következő években betörjenek a világelitbe (ebben is reménykedünk).

„Nagyon jól ismerem a magyar ökölvívást, a különböző versenyeken és edzőtáborokban az elmúlt években rengetegszer találkoztam a válogatottakkal. A tehetséges fiatalokat pedig igyekszem minél gyorsabban feltérképezni. Amiben a modern edzéselmélet segítségével előre léphetünk, az a sebesség és a dinamika, ugyanakkor a bunyósok technikai képzettségére nem lehet panasz, arra bátran építhetünk” – mondta kapitányi szűzbeszédében az 54 éves, azaz Kokóval egyidős olasz mester, aki a szövetséggel kötött megállapodás után máris Debrecen felé vette az irányt. A héten ugyanis ott rendezik az esztendő legnagyobb hazai nemzetközi versenyét, a 69. Bocskai István-emlékversenyt, amelyen testközelből figyelheti azokat, akiktől a jövőben az ő megítélése is függ: a magyar válogatottakat.

Hámori Lucát (aki az eddigi 66 után most 65 kg-ban indul, ez a WB-súlycsoport) például akár láthatta is Párizsban, hiszen Renzini ült a korábbi vb- és Eb-döntős Angela Carini ringsarkában a későbbi aranyérmes Imane Helif elleni nyolcaddöntőben – azaz ő adta fel a 46. másodpercben a brutális ütéseket kapó olasz lány meccsét. És Luca volt az azóta a női tornákról száműzött biológiailag férfi Helif következő áldozata – szerencsére egy fokkal enyhébb végkimenetellel, legalább pontozásos vereséggel – az éremért…

Heliffel a jövőben nem kell számolni, más, veszélyes riválisokkal azonban igen, ezért is jó szintfelmérő a Bocskai, amelyen Emanuele Renzini három kivétellel (az egyaránt országos bajnok Kovács Richárd, Énekes Dominik és Kiss Levente) minden hadra fogható magyar menőt láthat kesztyűben, személyesen pedig elvben a hiányzókkal is találkozhat.

Szombatra, a döntők napjára ő is, mi is okosabbak leszünk, Magyarország első World Boxing-szabályrendszerű ökölvívótornáján a gong egyben a Los Angelesig vezető három és féléves menetelést is elindítja.