Ökölvívás: Még ma is ringbe szállnék Michalczewskivel – Roy Jones Jr.

Hazánkba látogatott az ökölvívás egyik legnagyobb élő alakja, Roy Jones Jr. Az apropót egyrészt a 100. alkalommal megrendezett országos bajnokság adta, de Jones érkezésében főszerepet játszott a Hell Energy Drink meghívása is, amely főszponzora a Hell Boxing King eseménysorozatnak, amelynek a bokszlegenda a nagykövete.

Pályafutása során középsúlytól a nehézsúlyig dominált, 76 meccsen 66 győzelmet aratott. Az 1989-es profi debütálása után hosszú ideig uralta a középsúlyt, majd később feljebb lépve több súlycsoportban is sikeres volt. Négyben, középsúlyban, szuperközépsúlyban, félnehézsúlyban és nehézsúlyban is világbajnok. Amatőrként képviselte az Egyesült Államokat az 1988-as szöuli olimpián, ahol a boksztörténelem egyik legvitatottabb döntése után nagyváltósúlyban, 71 kg-ban csak ezüstérmes lett – igaz, így is megkapta az ökölvívótorna legjobbjának járó Val Barker-díjat. Jones egyedi és unortodox harcmodoráról volt ismert. Stílusa nagymértékben támaszkodott nagy kézsebességére, gyorsaságára, ref­lexeire, intelligenciájára és ütőerejére. Olyannyira gyors volt a keze, hogy a „Captain Hook” becenevet kapta.

Péntek reggel interjút is adott lapunknak, amelyben többek között szóba került a legnagyobb hiányérzet pályafutásával kapcsolatban, vagyis hogy sohasem bunyózott Dariusz Michalczewskivel. „Elmondom az én verziómat, ebből pedig ki fog derülni, kin múlott, hogy nem csaptunk össze akkoriban. Minden létező cím az enyém volt a WBO-én kívül. Nyolc éven keresztül minden félnehézsúlyú címet begyűjtöttem, sőt olyan címeim voltak, amelyekről az emberek még csak nem is hallottak. Az amatőr és a profi boksz ebből a szempontból nagyon más. Ha te vagy a király, és van valaki, aki úgy gondolja, hogy felveheti veled a kesztyűt profiként, akkor nem neki kellene felkeresnie?! Mert amikor én voltam az ő helyében, akkor James Toney volt az a bizonyos király, én pedig kihívtam. Dariusznak egyetlen címe volt, míg nekem hét, nem lett volna valami okos dolog odavinni neki őket Németországba. Sohasem mondtam neki nemet, valószínűleg ma sem tudnék, de kérdés sem érkezett.”

Kovács Kokó István felvetésére pedig, vagyis hogy Michalczewskivel bokszolna-e akár még ma is, Jones csak annyit felelt: „ Ha van benne pénz rendesen, miért ne?”

Az amerikai-orosz kettős állampolgárságú exbunyós beszélt a súlycsoportok közötti ugrások legnagyobb kihívásáról is. „Tizenkét kiló izmot felpakolni magadra, majd aztán visszafogyni rettenetesen megterhelő a szervezetednek. Ennek ellenére nem tapasztaltam           testképzavart, úgy érzem, mindig reálisan láttam a testem.”

Megkerülhetetlen téma a legkeményebb ellenfél, főleg egy olyan ökölvívó esetében, aki a sportág legnagyobbjaival küzdött, így James Toney-val, Bernard Hopkinsszal, Mon­tell Griffinnel vagy épp Joe Calzaghe-val.  „Egyértelműen James Toney volt a legjobb, akivel ringbe szálltam. Teljes mértékben a példaképemként tekintettem rá, ma pedig már tagja a Hírességek Csarnokának. Még a nagy Evander Holyfieldet is legyőzte technikai KO-val nehézsúlyban 2003-ban, mindezt középsúlyból érkezve.”

Végül orosz állampolgárságáról is esett néhány szó, de ebben is meglehetősen határozott állásponton volt az 54 éves legenda. „Megvan még az orosz állampolgárságom, és eszemben sincsen feladni. Engem nem érdekel a politika, engem az emberek érdekelnek, belőlük márpedig van Oroszországban is rengeteg, aki szeret, akit a barátomnak nevezhetek, csakúgy, mint az Egyesült Államokban. Én nem követek senkit, a világnézetem szerint rendesen kell bánni mindenkivel, aki körületted van, ez a legfontosabb.”