Noha mérlege szerint nem tartozik a legjobbak közé, mivel 1912. október 13. és 1925. november 13. között regisztrált karrierje során 60 győzelmet aratott (amelyből 31 KO vagy TKO), 24 vereséget szenvedett és kétszer döntetlenre végzett, mégis, színes egyénisége okán érdemes felidézni a szenegáli származású, színes bőrű francia ökölvívó alakját. Sőt, ha első 20 összecsapását nézzük (10 győzelem, 8 vereség és két döntetlen a mérlege), kiderül, semmi sem utalt arra, hogy híres lesz. Ha ehhez hozzávesszük, hogy első hat meccséből egyet sem sikerült megnyernie, akkor... Ha azonban azt nézzük, hogy 15 és 17 éves kora (1912 és 1914) között 8 alkalommal nyert, hat veresége mellett kétszer döntetlenre bokszolt, érdemes legalább gondolkodóba esni.
Battling Siki – ez a felvett neve – Louis Mbarick néven 1897. szeptember 22-én született az akkor francia gyarmat Szenegálban, Saint Louis városában. Bár születési időpontja körül is felvetődtek kétségek, a bokszoló 1922-ben egy párizsi újságnak azt mondta, igazi neve Baye Fall, születési helye ugyan Saint Louis, ám a dátum 1899. december 16. Akkor most igazodjunk el – ha ez igaz, ifjúkori eredményei még nagyobb tiszteletet érdemelnek... Ám arra is van teória, miért lett a ringben Battling (mondjuk úgy, csatázó, ütős) Siki. Az edzéseken anyanyelvén mondták neki, hogy emelje fel a fejét, azaz Siggil! Ebből lett Siki. A másik verzió szerint egy afrikai törzsfőnök iránti tiszteletből vette fel a nevet.
Miután átjött Európába, mosogatóként kereste kenyerét, no meg bokszolt Marseille-ben és környékén néhány frankért. Az első világháború megszakította a karrierjét, 15 mérkőzés után, 1914. júliusában a francia hadsereghez csatlakozott, bátor helytállásáért két kitüntetést is kapott. A kényszerű szünetet követően, 1918. május 12. és 1922. szeptember 24. közötti (ez utóbbi a francia Georges Carpentier elleni csatájának időpontja) 46 találkozójából 43-at megnyert, két pontozásos vereséget szenvedett, egy alkalommal döntetlenül bunyózott. A legyőzöttek között volt a belga középsúlyú bajnok René DeVos, a német nehézsúlyú Hans Breitensträter és az olasz Erminio Spalla, aki nehézsúlyban megnyerte a fegyveres erők bajnokságát. Az amszterdami Concertgebouwban lépett ringbe 1920-ban és 1921-ben, ez idő tájt ismerkedett meg feleségével, a holland Lijntje van Appelteerrel, akitől 1921. december 16-án közös gyermekük született, Louis Junior.
Battling Siki neve a Carpentier elleni félnehézsúlyú mérkőzése kapcsán került be a köztudatba. A párizsi Stade Buffalóban rendezett, 20 menetesre tervezett világbajnoki címmérkőzés a hatodikban véget ért. Carpentier életéről filmet forgattak, benne egy mérkőzéssel, erre szemelték ki Sikit. Sima ügy, a sztár nyer. Csakhogy könnyedén vette ellenfelét, mindketten padlóztak, a 6. menetben Siki egy felütéssel a földre küldte ellenfelét, de közben a lábát is használta. Carpentier lent maradt, menedzsere a sérülés miatt bedobta a törülközőt és a szenegáli diszkvalifikálását követelte, aminek Henri Bernstein mérkőzésvezető eleget is tett – igaz, nem sokkal később a francia szövetség nyomására Sikit hirdették győztesnek.
A magyar bokszpápa, Füzesy Zoltán a Nemzeti Sport 1993-as cikkében a filmfelvételre hivatkozik: „Siki a bal térdével teljes erővel – hogy finoman fejezzük ki magunkat – ágyékon rúgta Carpentier-t, aki perceken át fetrengett a padlón.”A korabeli tudósítások tanulmányozása során kiderült, hogy a mérkőzésvezető diszkvalifikálta Sikit, ám a nézők olyan hevesen tiltakoztak, hogy a bíró végül félelmében megváltoztatta az eredményt, amely így került a bokszstatisztikába: a 6. menetben kiütéssel győz Battling Siki. Noha a francia bajnok és menedzsere, Francois Deschamps felháborodásának adott hangot, idővel elcsitultak a kedélyek. Siki később nem tagadta, a film – no meg a kialkudott pénz – kedvéért belement, hogy a 3. menetben Carpentier leüti, csakhogy szerinte a franciák bálványa túl kemény volt, amire feldühödött, s történt, ami történt...
Hogy mennyire váratlan eredmény született, arra a legjobb példa egy szavazás: a The Ring Magazine az 1922-es év meglepetésének választotta az összecsapást. Battling Sikit nem sokkal később provokatív viselkedése miatt kizárták a francia bokszszövetségből, mégis úgy emlegetik, mint az első afrikai világbajnokot. A bokszolóval a korabeli magyar sajtó is foglalkozott, nem is egyszer, s nem is mindig korunk illemszabályai szerint. Íme egy példa 1922 novemberéből: „Szenegálnéger (vagy ha úgy jobban tetszik francia) boxoló. (...) Cseppet sem szimpatikus személyét a »boxoló orangutang«-hoz hasonlíthatjuk, s a nyers erő és orangutangi intelligencia kontrasztjaként, talán egészen találóan. Carpentiert párisi kedvenc publikuma előtt végezte ki husángszerű karjaival.”
Berlinben 1923 februárjában „a fekete szörny nyilatkozott a Nemzeti Sport munkatársának.”Fellner Pál, az ez idő tájt a német fővárosban élő filmrendező stílszerűen a Knock outcímű filmben szerepeltette hősünket. A tudósító és Battling Siki az Exceslsior bárjában kora délután beszélgetett, koktélozás közben Siki elmondta, 1898-ban született – ez a harmadik variáció... –, az újságíró nem volt elragadtatva a bunyós állapotától, bár: „Még alig zavaros. Sietve kérdezek tovább, ki kell használnom azt a ritka pillanatot, amikor Siki még józan. Mert bizony a szenegáli szenvedélyes alkoholista, s különös szerencsének tarthatja az, aki józan állapotban találkozik vele.”A tudósító meg is állapította, hol kedvelhette meg az alkoholt. Siki nem tagadta, tányér-, illetve pohármosogató volt egy nizzai bárban. „Nem kérdem tőle, de kitalálom: itt szegődhetett az Ital hadseregébe, itt esküdhetett örök hűséget az Ital istenének.”
Carpentier-ről azt mondta, bátor, gyors bokszolónak tartja. Más kérdés, hogy a franciának korábban egy vállrándítás volt a véleménye Sikiről. aki így zárta a beszélgetést: „Van egy gyönge oldalam. Szeretem a jó italokat.”Nem is maradt el az újságíró kommentárja: „Ezt akár ne is mondta volna. Hiszen mást se tesz itt mellettem, mint vedel és ami négereknél csodálatos, hihetetlenül bírja. Kolosszálisan bírja. Káprázatosan bírja. Jobban, mint akár egy bácskai földbirtokos.”
A filmben Siki az amerikai Alfred Baker ellen bokszolt, akivel korábban 1922. április 26-án találkozott a ringben s 12 menet után pontozással legyőzte. Ám a szenegáli bokszoló a filmbeli jelenetekhez kissé kapatosan állt oda, nem véletlen, hogy a tudósító ezzel zárta sorait: „Meddig bírja? Meddig fog ellenállani ez a csodálatos szervezet az alkohol pusztító hatalmának. Micsoda erőt, micsoda energiát kezd ki az az ital! Mert mondjanak akármit, az én hitem az, hogy amíg tüneményes gyorsaságát meg tudja őrizni, a saját súlycsoportjában nem egyhamar talál, legyőzőre ez a fekete szörny.”
Ha figyelembe vesszük, hogy nem telt el egy hónap az interjú után és Battling Siki vereséget szenvedett, akár igaza is lehet a tollforgatónak. Egyébként nemcsak Berlinben, Párizsban is felhívta magára a figyelmet. Kedvtelésből fiatal oroszlánját pórázon sétáltatta, szmokingba, cilinderbe öltözött, ő volt a különc szenegáli. Persze piált is, feltűnést keltett, hogy színes bőrű létére – a nehézsúlyú világbajnok Jack Johnsonhoz hasonlóan – fehér hölgyekkel flangált. Egyébként ő volt hét évvel Johnson után az első színes bőrű világbajnok.
Siki következő összecsapását 1923. március 17-én (az írek nemzeti ünnepén) Dublinban rendezték az ír Mike McTigue ellen. A 20 menetes mérkőzést és ezzel a félnehézsúlyú világbajnoki címet elvesztette. A mérkőzésvezető szerint: „Aznap este Siki volt a jobb verekedő, de McTigue bizonyult a jobb ökölvívónak.”Ezt követően az Egyesült Államokba tette át székhelyét a több pénz reményében (bár zsugorinak egyáltalán nem volt mondható, nem akadt szegény ember, akinek ne adott volna kisebb összeget). Ám nagyrészt elkerülte a siker: ebben az időszakban 9 győzelem és egy döntetlen mellett 15 vereséget szenvedett. A szemtanúk szerint többször nagyon elagyabugyálták, ennek ellenére jól bírta a verést. A tengerentúlon elvette Lilian Wernert, és amerikai állampolgárságért folyamodott (meg is kapta) – annál is inkább, mert a franciák bigámia vádjával pert akartak a nyakába akasztani...
Mondhatni, úgy halt meg, ahogyan élt: egy rendőr talált rá 1925. december 15-én New York egyik hírhedt negyedében két golyóval a hátában.