Nurmagomedov után Fury is – veretlenül visszavonuló bajnokok

„Ez az igazság, befejeztem – nyilatkozta Tyson Fury néhány nappal azután, hogy a hatodik menetben kiütötte Dillian Whyte-ot a Wembleyben, és megvédte a Bokszvilágtanács (WBC) nehézsúlyú vb-övét. – Mindenkinek megvan a maga pillanata. Boldog és egészséges vagyok, ép az agyam, és tudok beszélni. Csodálatos feleségem és hat gyermekem van, rengeteg övet szereztem, sok pénzt kerestem, és számos sikert elértem. Miért csinálnám tovább? Az ökölvívás veszélyes sport, egy ütés mindennek a végét jelentheti. Akkor szállok ki, amikor még nyeregben vagyok. Én vagyok a második nehézsúlyú világbajnok, aki veretlenül fejezi be. Rendkívül boldog és elégedett vagyok azzal, amit elértem.”

FURY–WHITE

VERETLENÜL VISSZAVONULÓ VILÁGBAJNOKOK

A 33 éves Fury 33 összecsapásából 32-t megnyert (23-at KO/TKO-val), egyszer, 2018-ban Deontay Wilder ellen döntetlent hoztak ki a pontozók, de utána kétszer is megverte az amerikait. Őt megelőzően, a nehézsúlyúak között csak Rocky Marciano tudott veretlenül, világbajnokként visszavonulni, a legendás amerikai 1947 és 1955 között 49 mérkőzésen nem talált legyőzőre, mindannyiszor nyert, 46-szor kiütéssel, ő is 33 évesen vonult vissza. Marciano csak amatőrként szenvedett négy vereséget, ugyanannyiszor kapott ki az amatőrök között, mint Fury. Utóbbi amatőrként angol bajnoki címig jutott, de miután nem ő, hanem David Price képviselhette a briteket a pekingi olimpián, Fury profinak állt, és 2008 decemberében, a magyar Gyöngyösi Béla elleni első menetes TKO-val megkezdte mostanáig tartó fényes karrierjét.

A hírek szerint egy nem hivatalos meccsen, hanem amolyan gálabunyó keretében ugyan összecsaphat még a nehézsúlyú UFC-világbajnokkal, a kameruni Francis Ngannouval, de a sokáig csúcsmeccsnek tűnő, Anthony Joshua elleni összecsapás a jelek szerint már nem valósul meg. Azt kell mondjuk, a nagy tehetségnek tartott, amatőrként olimpiai bajnok, a profik között három nagy szervezetnél (IBF, WBA, WBO) vb-címig jutó, ugyancsak brit Joshua nem volt elég jó ahhoz, hogy valódi kihívást, további motivációt jelentsen Fury számára a folytatáshoz. Azok után, hogy Joshua az elmúlt három évben kétszer is vereséget szenvedett, és jelenleg nem is világbajnok, miután tavaly szeptemberben az ukrán Olekszandr Uszik 12 menetben leiskolázta.

Ha valóban a Whyte elleni volt az utolsó hivatalos bokszmeccse Furynak, akkor egy meglehetősen szűk elitnek lesz a tagja: ő lehet a 16. olyan profi ökölvívó (Jack McAuliffe volt az első 1897-ben), aki veretlenül, világbajnokként akasztja szögre a kesztyűt. Veretlenek többen is voltak, de nem mindegyikük volt világbajnok, például Papp László sem, aki 29 profi mérkőzése egyikén sem szenvedett vereséget (kettőt zárt döntetlennel), de a világbajnoki övért politikai okok miatt nem mérkőzhetett meg.

A profi ökölvívásban az elmúlt tizenöt évet nézve három olyan világbajnok volt, aki Furyhoz hasonlóan több mint 30 nyertes mérkőzés után, vereség nélkül vonult vissza. 2008-ban egy másik brit, a félnehézsúlyú walesi Joe Calzaghe, aki 46 meccséből mind a 46-ot megnyerte. Vele kapcsolatban ugyan gyakran említik, hogy a néhány kivételtől eltekintve csak a szigetországban bunyózott, kevésbé jó bokszolók ellen, de azért pályafutása utolsó két meccsére Amerikába is elutazott, hogy megverje a súlycsoport legjobbjai között számon tartott Bernard Hopkinst és az akkor már leszálló ágba kerülő Roy Jonest.

Az elmúlt évtizedek súlycsoportoktól függetlenül is legjobb bunyósának számító, váltósúlyú amerikai Floyd Maywaether (50–0–0, 27 KO/TKO) a 2015-ös, Andre Breto elleni címvédése után vonult vissza. A most 45 éves klasszis egy gálameccsre ugyan még visszatért, 2017-ben megverte a ketrecharcos Conor McGregort (és azóta is voltak bemutató fellépései, de azok már nem voltak hivatalos ökölvívó-mérkőzések), amivel megdöntötte Rocky Marciano 49 meccses veretlenségi csúcsát (az amatőrök között 84-szer győzött, nyolcszor kikapott).

2017-ben, 33 évesen vonult vissza a nagyközépsúlyban, majd félnehézsúlyban is világbajnok, amatőrként olimpiai bajnok Andre Ward (32–0–0, 16 KO/TKO), aki Mayweatherhöz hasonlóan a védekezésével, remek lábmunkájával emelkedett ki, nagyon nehéz volt megütni, amatőrként is csak ötször kapott ki 115 győzelem mellett. Viszont nem volt showman-típus, nem voltak igazán látványosak, az amerikai piacon eladhatóak a meccsei, és négygyerekes édesapaként inkább – meglehetősen hamar – a családi életet választotta a profi boksszal szemben.

Ugyancsak a családja, egész pontosan az édesanyjának tett ígérete miatt vonult vissza a küzdősporttól 2020-ban az orosz Habib Nurmagomedov. Az MMA-harcos könnyűsúlyban szó szerint végigverte a mezőnyt, McGregortól Dustin Porieren át Justin Geathje-ig klasszisok sorát győzte le. Földharcban, a leszorításaival, fojtásaival verhetetlenné vált, de 2020-ban, a 29. győzelme után befejezte profi pályafutását, nem sokkal az után, hogy koronavírus-fertőzésben elhunyt az édesapja, aki az edzője is volt – nem akart nélküle harcolni.

NURMAGOMEDOV KÖNNYEK KÖZÖTT BÚCSÚZOTT EL

AKIK NEM TUDTÁK IDEJÉBEN BEFEJEZNI...

Tyson Fury a feleségének, Parisnak tett ígéretével is magyarázta döntését. Ha visszalapozunk a boksz históriáskönyvében, azt mondhatjuk, sok nagy klasszis talán éppen azért nem tudta megőrizni verhetetlenségi mítoszát, mert nem tudott megelégedni szakmailag vagy még inkább anyagilag. Többet és többet akart, így idővel már nem kerülhette el a vereségeket. Larry Holmes például közel állt ahhoz, hogy a nehézsúlyúak között beállítsa Marciano rekordját, de 48 győzelem után, a 49. meccsét már elveszítette 1985-ben, és utána még hatszor kikapott. Pedig már a 48. mérkőzését is nagyon nehezen nyerte meg 15 menetes pontozásban, mely során padlót is fogott – mégis folytatta a rekordért, a dicsőségért, a pénzért.

Ahogy például a félnehézsúlyú, lengyel-német Dariusz Michalczewski is folytatta a bunyót és üldözte Marcianocsúcsát 48 győzelem után, csakhogy a 49.-en ő is kikapott Julio César Gonzáleztől (aki a következő meccsén rögtön vereséget szenvedett Erdei Zsolttól), majd az 50. meccsét is elbukta. A nehézsúlyban még az orosz Nyikolaj Valujev állt közel a rekordhoz, ő a 48. meccsén maradt alul. A kisebb súlycsoportokban pedig – a teljesség igénye nélkül –Ricky Hatton 43, Érik Morales 42, Shane Mosley 38,Nasseem Hamed 35, az őt legyőző Marco Antonio Barrera 43 győzelem után kapott ki először.

A közelmúlt későn visszavonulóinak két tipikus esete még a már említett Roy Jones Junior és Bernard Hopkins. Igaz, hogy pályafutásuk korai szakaszában mindketten szenvedtek vereséget, de később hosszú veretlenségi sorozatot építették. Roy Jones a középsúlytól indulva 2003-ban a negyedik súlycsoportban, nehézsúlyban is világbajnok lett a 49. meccsén (de akkor már volt egy veresége korábbról), de ott sem állt le. Visszatért félnehézsúlyban, ám megkopott a gyorsasága, ami korábban a fő erényét jelentette, és bár az 50. meccsét még megnyerte Antonio Tarver ellen, utána háromszor is kikapott. Hopkins pedig talán már maga is elhitte, hogy földönkívüli képességekkel rendelkezik (fel is vette a Földönkívüli becenevet), miután 49 évesen elhódította a WBA félnehézsúlyú világbajnoki övét. Utána viszont két vereséggel zárult a pályafutása, utolsó mérkőzésén Joe Smith szó szerint a ringből is kiütötte.

*Aktív pályafutása alatt öngyilkos lett.
Forrás: Wikipedia

450 GRAMMOS KORASZÜLÖTTBŐL VERETLEN NEHÉZSÚLYÚ BAJNOK

Ha betartja ígéretét, Furyval ez biztosan nem fog előfordulni. Hihetetlen történet az övé, hiszen 1988. augusztus 12-én koraszülöttként, a vártnál három hónappal korábban, mindössze 450 grammal jött a világra, és az orvosok azt jósolták: miután a család korábban már két koraszülött kislányt elveszített (édesanyja, Amber összesen 14-szer volt terhes, de csak négy gyermeke maradt életben), az orvosok nem sok esélyt adtak neki a túlélésre. Édesapja ezért is nevezte el a nagy küzdő, akkoriban vitathatatlan bajnoknak számító Mike Tysonról. De a nemi erőszak miatt a börtönt is megjáró amerikai Tysonnal ellentétben ő a ringben és az élet más területein is kitartóbbnak, „ütésállóbbnak” bizonyult.

A bokszvilág akkor figyelt fel igazán Furyra, amikor 2015-ben megverte a három szervezetnél (WBA, IBF, WBO) is világbajnok ukrán Vladimir Klicskót. Akkor már showmanként is tündökölt, volt, hogy Batmanként jelent meg sajtótájékoztatón,aztánpedig egy trónon állva, királyként vitték be a meccsére, a győzelmei után meg mindig dalra fakadt – a feleségének énekelt a ringben. A Cigánykirály becenevet pedig azért is használta, mert büszke volt arra, hogy egy ír, vándorcigány családból származik.

„Cigány vagyok, és ez sohasem fog változni. Mindig is egy fehér, kövér cigány leszek, de bajnok vagyok” – mondta már világbajnokként.

Vladimir Klicsko legyőzése után mélypontra került, miközben a súlya az egekbe szökött... 150 kilogramm fölé hízott, majd tiltott szer használatával vádolták meg, és az ESPN jelentése szerint megbukott egy kokainteszten. Depressziós lett, az egyik interjúban azt mondta, démonokkal kell megküzdenie, hónapokig nem járt az edzőterembe, és még az öngyilkosság gondolatáról is beszélt, nem tagadta alkohol- és drogproblémáit. Megfosztották a világbajnoki címeitől, felfüggesztették a versenyengedélyét.

Közel három év szünet után azonban vissza tudott térni, és ugyanott folytatta, ahol abbahagyta. Kissé darabos mozgás, de nyílt, támadó bunyó, kíméletlenül pontos egyenesekkel minden mennyiségben. Persze, nehézsúlyban már nincs annyi kimagasló tudású bokszoló, mint húsz-harminc évvel ezelőtt, de mindig azt kell megverni, aki szembe jön, és ő minden ellenfelét legyőzte. A három év szünet után még nyolcszor lépett kötelek közé, hétszer nyert, csak Wilder ellen végzett egyszer döntetlenre, de utána kétszer őt is megverte. Most 33 évesen, 33 veretlen meccs után úgy döntött, elég volt, nem hajszolja tovább a fontmilliókat és a rekordokat – így ő a második nehézsúlyú bokszoló, aki világbajnokként, veretlenül fejezi be a pályafutását, már ha tényleg vége…

TYSON FURY NAGY PILLANATAI