„1985-ben néztem a tévében Turu István és Csikós Ábel bajnoki döntőjét. A küzdelem hevében mindketten kiestek a ring felső kötelén, Turu István – aki sajnos idén távozott közülünk – még a levegőben is ütött kettőt. Gyerekként ez annyira megtetszett, hogy utána bokszoló akartam lenni. Egyetlen bökkenő volt: Rakamazon, ahol felnőttem, nem volt bokszterem. Édesapámmal előtte a súlyemeléssel próbálkoztunk, nem is ment rosszul, 43 kilósan 87 kg-ot löktem, 60-at szakítottam. Mégis az ökölvívás mellett döntöttünk, edzettünk, aki akart, bármikor bejöhetett hozzánk bokszolni. Tizenhat évesen ifjúsági bajnoki címet szereztem, pedig a nővérem szobájában készültem fel, másfél méteres szőnyegen” – mesélt a sportág iránti elköteleződésről Kótai Mihály a Magyar Nemzetnek.
Fiatalkorában nem volt gond az önbizalmával, pedig elmondása szerint teljesen más világból érkezett.
„Az első meccsemet Budapesten elveszítettem Kiss Szilárd ellen, az megviselt, utána elhatároztam, hogy meg kell vernem mindenkit. Teljesen más világból jöttem, a vonaton hátizsák helyett nejlonszatyorban hoztam magammal a cuccaimat. Amikor a gyermekeimnek mesélek arról az időszakról, úgy hallgatják, mintha a középkorról beszélnék.”
Kótai arról is beszélt, a profik közötti küzdelmek közül melyiket tartja a legnagyobb sikerének.
„Amikor Sebastián Lujánnal, a világranglista hetedik helyezettjével bokszoltam semleges pályán, Angliában. Döntetlenre hozták ki, de ezzel is megvédtem az IBO világbajnoki övemet – mondta a korábbi magyar kiválóság, hozzátette, azért akadtak, akikkel még nagyon szeretett volna megmérkőzni. – A legjobb négy-öt bokszolóval lehetetlen volt összehozni a mérkőzést. Magyarország tízmilliós piac, Amerika 360 milliós... Pedig még azt is felajánlottam, hogy ingyen bokszolok, de így sem jött össze a címmérkőzés. Viszont Floyd Mayweather edzéstársa lehettem 2002-ben, az hatalmas élmény volt.”
A korábbi világbajnok arról is beszélt, hogyan küzdött meg a civil életre való átállással.
„Egyik reggel úgy keltem fel, hogy mi lenne, ha felvételiznék az orvosi egyetemre. Oda nagyon nehéz bekerülni, de nekem elsőre sikerült, kilencven százalék fölötti kémia és biológia emelt szintű érettségit teljesítettem. Persze teljesen másképp ültem be a nappali egyetemre 35 évesen, 10 világbajnoki címvédés után, mint a fiatalok, engem nem tudott felidegesíteni, ha kiabált a tanár. Nagyszerű év volt, és ez volt az, ami kirántott a letargiából és a rossz döntésekből. De miután megszületett a második gyerekem, már sajnáltam napi tíz órákat a tanulásra szánni, úgyhogy nem folytattam.”
Továbbá a napokban véget érő amatőr ökölvívó-világbajnokságon szereplő magyar versenyzők teljesítményéről is elmondta a véleményét.
„Nem sikerült a legjobban ez a világbajnokság,a nyolc közé egy súlycsoportban sem jutottversenyzőnk. Hullámvölgyek mindig akadnak, ráadásul volt mostanában változás a szövetségben is. Néhány meccset azért nyertünk, és bízhatunk benne, hogy akik most indulhattak, ők a jövőben jobb eredményeket is elérnek, és csatlakozik hozzájuk néhány fiatal tehetség is.”