Ökölvívás: kihozták a pontozók, aztán kórházba vitték, és nem folytathatja

Vágólapra másolva!

2021.02.09. 20:35

Címkék

Hiába oszlik el a Bocskai öt napra, keddre azért csak jutott 41 pár, ami még két ringben is meglehetősen tömény program. Legjobbjaink vagy már hétfőn kezdtek (Kovács Richárd), vagy majd csak szerdán mutatkoznak be (Gálos Roland, Fodor Milán és olimpiai kvótaküszöbön álló lányaink), éppen erre a selejtezős napra nem jutott sok belőlük.

Ez persze nem jelenti azt, hogy magyar résztvevőből hiányt szenvedtünk volna, hiszen a mezőny durván egyharmadát a hazai bunyósok teszik ki, ugyanakkor sok sót nem ettek meg a mieink, legalábbis az első párokban. Nagyváltósúlyú válogatottunk, Kozák László például nehezen vitatható vereséget szenvedett, igaz, a török Necat Ekinci komoly bunyós, mindenki megszenvedne ellen.

„ÉN MINDENT IMÁDOK, AMI BUNYÓ”
– Láttuk már a ringben bokszolni, és elnökként öltönyben versenyt megnyitni, szorítósegédként azért ritkábban... – Pedig én mindent imádok, ami bunyó, főleg a fizikai részét, így nem derogál, hogy mosom a fogvédőt, beteszem a széket a menetszünetekben, és minden tudásommal igyekszem segíteni a srácokat – mondja az egykori amatőr és profi világbajnok és korábbi MÖSZ-elnök, Erdei Zsolt, a Madárfészek Akadémia edzője. – Minden bántás nélkül: nem fáj néha, hogy a tanítványokat nem tudja az edzői igényekhez mérni? – Röviden: katasztrofális tud lenni. Sajnos van egy olyan érzésem, hogy nálunk mindent az alapoktól kell kezdeni, egész kicsikkel, és remélem, megérjük, hogy nagy bunyósok legyenek belőlük. – Amikor például egyenes ütéseket kér, és csak horgokat üt az embere a ringben, képzelem, miket gondol... – Mindenki más és más, van, aki csak szeret bokszolni, és azért húz kesztyűt, másoknak az edzéseikből esett ki fontos időszak, azért gyengébbek a vártnál, és akkor még a pontozókról nem is beszéltem, de ettől még én szeretem a bokszolóimat, és lelkiismeretesen igyekszem felkészíteni őket. Igaz, bizonyos képességeken sajnos nem tudok változtatni.

A hétfőn nagyszerűen bemutatkozó, ugyancsak 69 kilós Gerzsenyi István is töröktől kapott ki, de az ukrajnai születésű és ukrán anyanyelvű, a magyarral még csak ismerkedő, kétségkívül tehetséges győri fiú hiába dominált Tugrulhan Erdemir ellen, akinek ráadásul a harmadik menetben le is szakadt a szemöldöke, ha lepontozták az addigiakat, és nem kis meglepetésre a sérült, a csarnokból a kórházba távozó, a versenyt győzelme ellenére bizonyára befejező ellenfelet hozták ki megosztott pontozással.

A kedd első magyar győzelmét (igaz, ő is magyar ellen...) megszerző Mester Somáé lehet a jövő. A 19 éves Hell BC-s fiú már az országos bajnokságon is megvillantotta tudását, most pedig Vánczku Attilát őrölte fel kőkemény boksszal a harmadik menetre. És a horvát Jezek Noa ellen bokszolhat az éremért.

„Mesterben sok van, biztatóan mozgott, Gerzsenyi veresége pedig végtelenül elkeserít, hiszen eleve nem értem az ítéletet, azt meg végképp nem, hogy a sport lényegével hogyan lehet ennyire ellentétes döntést hozni, hiszen a legyőzőjét úgysem engedik éremért bokszolni – értékelte a keddet Bertók Róbert szövetségi kapitány. – Rajtuk kívül a félnehézsúlyú Kovács Pál tetszett, nagyon összeszedett volt, kíváncsi vagyok, milyen lesz a folytatás.”

A külföldekkel kapcsolatos legfontosabb hír, hogy a járattörlés miatt egy nap csúszással befutó francia delegáció kedden benépesítette a debreceni ringet, kiemelendő közülük a legutóbbi Eb szupernehézsúlyú ezüstérmese, Mourad Aliev és a két évvel korábbi, szintén +91 kg-ban Eb-harmadik Djamili-Dini Aboudou Moindze. A két óriás egymás ellen bokszolna szerdán – ha az utóbbi nem kapott volna ki az angol Frazer Clarke-tól.

Szerdán 14 órától maratoni program vár az öklözőkre, hiszen tizenhárom súlycsoport negyeddöntőjével folytatódik a 65. nemzetközi Bocskai István-emlékverseny – értelemszerűen valamennyi meccs tétje a dobogó lesz.