Boksz: dulakodtak egy „jót”, a rossz hír, hogy Tyson és Jones is folytatná...

ÖSSZEFOGLALÓ

Öt évvel ezelőtt, éppen november 28-án egy „másik” Tyson, Tyson Fury legyőzte Vladimir Klicskót, és egy új korszakot nyitott a nehézsúlyban. Már az a mérkőzés sem idézte az 1990-es évek klasszikusait, de az, hogy 2020-ban – főképp a nagyobb súlycsoportokat tekintve – az év egyik legjobban várt mérkőzésévé avanzsált a 15 éve visszavonult 54 éves Mike Tyson és az 51 esztendős, már szintén nem aktív Roy Jones Jr. gálamérkőzése, mindent elmond a profi ökölvívás jelenlegi állapotáról. Azzal együtt, hogy nyilván a koronavírus is jelentősen átírta az idei programot, de ettől még tény: nagyon kiüresedett a sportág, hiányoznak az egyéniségek, akiknek a mérkőzése miatt érdemes hajnalban is felkelni.

Sajnos ott tart manapság a küzdősportok világa, hogy Oroszországban a minap összeengedtek egy 63 kilogrammos női ketrecharcost egy 240 kilós férfivel – és persze úgy rendezték, hogy a hölgy győzzön, hiszen különben hiányozna a hírérték, a show. Tysonék gálája előtt, a főmérkőzést megelőző utolsó előmeccsen (videó lejjebb) pedig két, bokszmúlttal nem rendelkező szereplő, a volt NBA-kosaras, Nate Robinson és a youtuber Jake Paul verekedett egyet...

Ilyen környezetben bőven elfér egy Tyson–Roy Jones meccs is, és jó is volt látni a két egykori szupersztárt, hogy jó egészségnek örvendenek és mit sem kopott a boksz iránti szeretetük. Az ökölvívásban azonban nem olyan egy „öregfiúk” mérkőzés, mint labdarúgásban vagy kosárlabdában. Futballban, ha futni már nem is nagyon tudnak az egykori klasszisok, egy-egy csellel, nagy lövéssel, a kosárlabdában egy távoli triplával még mindig ámulatba tudják ejteni a közönséget. Bokszban viszont ilyen nincs, mert éppen az erő, a robbanékonyság, a gyorsaság hiányzik, ami miatt egykor rajonghattunk Tysonért és Jonesért. Itt nincs olyan, hogy szép ütés, ha egyszer nincs benne erő és lepereg az ellenfélről. Ráadásul az előzetes szabályokban még rögzítették is, ha bármelyik fél kicsit is megsérül, azonnal félbe kell szakítani az összecsapást – ez természetesen érthető, csak ezzel a bunyó egyik lényege veszik el, az, hogy itt egy veszélyes küzdelemről, öklök kőkemény csatájáról van szó.

Ezzel együtt Roy Jones és Tyson is nyomokban felidézte régi önmagát, sajátos stílusát. Persze itt nem az ütéseik minőségére, sokkal inkább a ringben rájuk mindig is jellemző mozgásra, harcmodorra kell gondolni. Tyson végig ment előre, kereste a közelharcot, amely közben horgokra, felütésekre és az ellenfelet lefárasztó testütésekre próbált építeni. Jones pedig, amíg bírta erővel, próbált elmozogni, majd belépett (régen szinte ugrott) ellenfele elé, ütött egy kombinációt, és mire jött volna a válasz, már el is mozgott – régen...

A mostani mérkőzés úgy nézett ki, hogy Jones próbált ugyan nagyobb ütőtávot felvenni, de amikor Tyson odaért, a legtöbbször összekapaszkodtak, Jones pedig lefogta Tyson kezeit, akiben már nem volt meg az a fékezhetetlen erő, hogy lebontsa magáról az ellenfelet. Egy-két horog azért beakadt, és főleg a testütések közül több is talált, ám ezektől nem rendült meg Jones, aki pedig bevitt egy-két látványos egyenest fejre, viszont azok meg sem kottyantak az egyébként a korához képest tényleg jó erőben lévő Tysonnak.

A meccs végén, ahogy az előre borítékolható volt, döntetlent hirdettek. A nyolc menet végére Jones tűnt fáradtabbnak, és azzal együtt, hogy nem röpködtek a pofonok, azért azt is elmondhatjuk, a profi bokszban manapság rosszabb nehézsúlyú meccseket is rendeznek (persze tegyük hozzá, kétperces menetekkel, nehezebb kesztyűben ez azért nem teljesen ugyanaz a sport, mint egy hivatalos mérkőzés)... Ezzel együtt nem lenne baj, ha a jövőben nagy nyilvánosság előtt már egyikük sem erőltetné ezt a sportágat, sokkal jobb lenne, ha Tyson a Trevor Berbick elleni meccshez hasonló kiütéseivel, Roy Jones pedig a Glen Kelly ellen a háta mögül előhúzott pusztító egyeneseivel maradna meg az emlékezetünkben.

Rossz hír, hogy a mérkőzés után mindketten arról beszéltek, folytatnák a bunyót...

MECCS UTÁNI NYILATKOZATOK

„Nekem megfelel a döntetlen, elfáradtam, a testütéseknek megvolt a hatása. A legfontosabb, hogy végigcsináltam a mérkőzést, és szeretnék még bokszolni” – nyilatkozta a meccs után Roy Jones, aki a mérkőzést követő rövid interjúban Kobe Bryantre is emlékezett, a Los Angeles Lakers idén elhunyt kosarasának képe és neve rajta volt a sárga és lila színű kesztyűin is.

„Elviselted az ütéseimet, és ezt nagyon tisztelem benned – reagált Tyson. – Az a két perc néha háromnak tűnt, de nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek, hogy nyolc menetet tudtam bokszolni, az a legfontosabb hogy végigbírtam a kiírt menetszámot, visszatértem, és szeretném folytatni.”

Ezeket a kesztyűket viselte Jones:

Card

MENETRŐL MENETRE – KÖZVETÍTÉS

8. MENET

Tiszta ütés nem volt, lábon végigbírta mindkét egykori klasszis a meccset. Jó volt újra látni a két legendát, de azért bízzunk benne, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy a ringen belül, kesztyűben láthattuk őket... A meccs végén döntetlent hirdettek.

7. MENET

Fizikailag Tyson tűnt jobb erőben lévőnek, igaz, Jones próbált gyorsabban és többet mozogni lábon, ami több erőt is vett ki belőle. Amikor Tyson közel került, Jones egyből beszorította, lefogta a karját, tördelte a bunyót.

6. MENET

A korábbiakhoz képest talán kevesebb volt a kapaszkodás, Tyson ment előre, Roy Jones azonban többnyire elmozgott előle és egy-két kontraegyenessel betalált.

5. MENET

Sok dulakodás, összekapaszkodás. Ha néha szétválasztotta őket a mérkőzésvezető, akkor Jones bevitt egy-két egyenest, Tyson a közelharcban már nem tudott úgy rombolni, mint egykoron, hiányzott a horgaiból az ezen a szinten a leütéshez, megrendítéshez szükséges erő.

4. MENET

Ahogy haladt előre a meccs, inkább a Tysonnak kedvező ütőtávban küzdött a két legenda, Roy Jones kevésbé tudott elmozogni. Sok volt a fogás, és bár Jonesnak volt látványosabb, fejre mért ütése, Tyson többet talált testre.

3. MENET

Az iram továbbra sem volt rossz, de értékelhető ütést, találatot nem nagyon láthattunk.

2. MENET

Ez a felvonás az ütőtáv kereséséről szólt. Roy Jones próblta a rá jellemző „beugrós", eltáncoló bunyót hozni, Tyson pedig igyekezett közel kerülni ellenfeléhez, hogy aztán egy összekapaszkodásnál elővegye specialitását, a szűk felütést és a horgot, de egyikük sem tudott igazán érvényesülni.

1. MENET

Elkezdődött a mérkőzés.

Tyson fekete nadrágban, mint fénykorában. Egy balfelütéssel és testütésekkel is talált, de nagy erejű, tiszta találatról nem beszélhettünk. Tyson volt az aktívabb, Roy Jones próbált többet mozogni lábon.

FELVEZETÉS

Megkezdődött a bevonulás a főmeccsre. Roy Jones már a ringben, és érkezik Tyson is.Természetesen Michael Buffer sem hiányozhat, a profi boksz „hivatalos hangja" jelentette be a feleket.

Meglehetősen nevetségesre sikerült az ökölvívó múlttal nem rendelkező Jake Paul és Nate Robinson mérkőzése. A bokszban teljes képzetlen kosaras fejetlenül rohant előre, és beleszaladt Jake Paul jobbegyenesébe, amelytől magatehetetlenül zuhant arccal előre, és vége is lett a mérkőzésnek a 2. menetben, de már ezt megelőzően is számolni kellett Robinsonra. Kissé méltatlan volt ez a felvezetés, közvetlenül az ökölvívás két legendás alakjának, Mike Tysonnak és Roy Jonesnak a mérkőzése előtt.

A főmeccs előtt még egy kis könnyűzenei program is szerepel a menetrendben. Addig röviden a felvezető meccsekről, az utolsó két találkozóról: a svéd színekben bokszoló, korábbi világbajnok Badou Jack félnehézsúlyban pontozással győzött az amerikai Blake McKernan ellen, míg a youtuber Jake Paul a 2. menetben kiütötte a volt NBA-játékos Nate Robinsont.

Köszöntjük kedves olvasóinkat. Befejeződött az utolsó felvezető mérkőzés, a Mike Tyson–Roy Jones Jr. mérkőzés hamarosan kezdődik!

ÖKÖLVÍVÁS
PROFI GÁLA – LOS ANGELES
Főmérkőzés: Mike Tyson–Roy Jones Jr.

SZABÁLYOK

Elsősorban a két ökölvívó kora miatt speciális szabályokat alkottak a mérkőzésre. A mérkőzésvezetőnek azonnal közbe kell lépnie, ha úgy ítéli meg egy ütés után, hogy az sérülést okozhatott. A mérkőzésnek nem lesznek hivatalos pontozói, a WBC által felkért szakértők eldöntik, melyik bokszoló kapja majd a szervezet külön, erre a meccsre készített övét (WBC Frontline Belt), de nem hirdetnek hivatalos győztest. A profi bokszban megszokottnál nehezebb, 12 unciás kesztyűkben küzdenek meg, nyolcmenetesre tervezett mérkőzésen, egy menet kétperces lesz.

A mérkőzést nézők nélkül rendezik meg, viszont Amerikában, a televíziós közvetítésért 50 dollárt kell fizetnie annak, aki látni szeretné az összecsapást. Itthon a Sport1 közvetíti.

AMIT A KÉT LEGENDÁRÓL TUDNI KEL

Mike Tyson 1986. november 22-én, a 28. profi mérkőzésén a Bokszvilágtanács (WBC) világbajnoki címéért a második menetben technikai KO-val legyőzte Trevor Berbicket, s 20 évesen minden idők legfiatalabb nehézsúlyú világbajnoka lett.

Tony Tucker legyőzésével (1987. augusztus 1.) a WBC világbajnoki címe mellé megszerezte a Bokszvilágszövetség (WBA) és a Nemzetközi Bokszszövetség (IBF) vb-övét is, ezzel egyesítette a vb-címeket, s a királykategória vitathatatlan bajnoka lett. Első vereségét 1990-ben Buster Douglastől szenvedte el. 2005-ben vonult vissza, miután kikapott Kevin McBride-tól, összesen 50-szer győzött profi karrierje során, hat vereséget szenvedett, 44-szer KO/TKO-val nyert. Igazán híressé a pályafutása korai szakaszában, nagyon fiatalon elért hatalmas kiütései tették, kétes hírnevét pedig magánéleti botrányainak „köszönhette”, nemi erőszak vádjában bűnösnek találták, három évet töltött börtönben 1992 és 1995 között. A ringben is botrányt okozott, 1997-ben, az Evander Holyfield elleni második meccsen (az elsőn 1996-ban TKO-val kikapott) kétszer is megharapta ellenfele fülét, amiért leléptették.

Roy Jones Junior amatőr karrierje fényesebb volt, mint a nagyon korán profinak álló Tysoné, az 1988-as szöuli olimpián nagyváltósúlyban a döntőig jutott, amelyben elcsalták a meccsét, pontozással kapott ki a dél-koreai Pak Szi Huntól – ennek ellenére az amerikai bokszoló kapta az olimpia legtechnikásabb ökölvívójának járó Val Barker-díjat. A profik között, félnehézsúlyban, 2001-ben Julio César González, egy évvel később Glen Kelly (itt vált legendássá a háta mögül „előrántott” kiütésével) és Clinton Woods legyőzésével hat (!) szervezet vb-trónján ült. A 33 éves Roy Jones ekkor 46 győzelemmel és egy vereséggel (a Griffin elleni első meccs) állt, és a világ legjobb bokszolójának tartották.

Roy Jones 2003-ban, John Ruiz legyőzésével a WBA-nál nehézsúlyban is világbajnok lett, de a következő években, a saját súlycsoportjába visszatérve már nem tudott ugyanabban a lendületes, laza stílusban bunyózni, mint korábban, pályafutása lejtmenetbe került. 2018-ban Scott Sigmon legyőzése után vonult vissza, de addigra a 66 győzelme mellett (47 KO/TKO) már volt kilenc veresége is.

Tyson és Roy Jones pályafutásáról a Képes Sportban szombaton megjelent beharangozóban olvashat bővebben – Mike Tyson vs. Roy Jones Jr.: öregfiúk egymás közt.