Ütőtáv – hatvan évvel ezelőtt kezdődött Papp László profi karrierje

 

Harmadik olimpiai bajnoki győzelmét követően Papp László mindenképpen szeretett volna a hivatásosok között bunyózni. Noha a rendszer korábban gáncsoskodott – a rezsim próbálta úgy beállítani, hogy Papp disszidálhat –, végül kegyet gyakorolt és engedélyt adott, hogy a hivatásosok között szerepeljen.

A lojális elbírálásban nyilván szerepet játszott, hogy a magyar sport emblematikus alakja a forradalmat követően egy pillanatra sem bizonytalanodott el, eszébe sem jutott, hogy „disszidáljon” – lám, élhető ez az ország – mondhatták igazolásul Kádárék... Ifjabb Papp László Édesapám, Papp László című könyvében a bokszoló így emlékezett: „A melbourne-i olimpia után az állomáson vártak a politikai vezetők. Marosán György azt kérdezte tőlem, hogy mi a kívánságom, mint háromszoros olimpiai bajnoknak. Elmondtam, hogy kint profi ajánlatokat kaptam, és szeretném a képességeimet a hivatásosok között is kipróbálni, nem beszélve arról, hogy egy kis pénzt is tudok keresni. Azt mondta, gyere fel három nap múlva, megmondom. Három nap múlva megkerestem. Mehetsz, mondta, keress magadnak pénzt.”

Első meccsén négy menetben pontozással nyert a nyugatnémet Alois Brand ellen a kölni Jégstadionban, sikerét júniusban két, szintén pontozásos győzelem követte négy, illetve hat menetben Brand honfi társai, Herbert Sowa és Gerhard Moll ellen Dortmundban (június 15.), illetve Hamburgban (június 19.). Papp csak a mérkőzésekre utazott ki, de a fárasztó utazás mellett a családja is hiányzott neki, és – ahogyan ő fogalmazott – a német kaja sem volt a fogára való.

Sorsa azt követően rendeződött, hogy elhagyta Walter Englert menedzsert, s 1958-tól osztrák licenccel bokszolt. Első kiütéses győzelmét éppen egy osztrák, Hugo Köhler ellen aratta Bécsben a 6. menetben. Az összecsapást a helyszínen megnéző „Bokszpápa”, az amerikai Nat Fleischer mégis szigorú kritikával illette: „Úgy látszik, Papp lekésett a profi dicsőségről. Túl sokat táborozott az amatőrök között, harminchárom éves lesz májusban.”

Nem sokkal később az egykori félnehézsúlyú világbajnok, a francia Georges Carpentier a France Soirban hasonlóképpen vélekedett: „Sajnálatos, hogy Papp elég későn lépett át a hivatásosok táborába. Különben majdnem bizonyos, hogy ma nem az amerikai Robinson lenne a középsúly bajnoka.” (Robinson Sugar Ray Robinsont takarja.)

Aztán Carpentier Párizsban, amikor bunyósunk 8. mérkőzését a pontozók döntetlenre hozták ki a francia Germinal Ballarin ellen, csak ennyit mondott: „Papp László megverte Ballarint.”

Laci „hazai” meccseit Bécsben, általában a Stadthalléban vívta, ezt a magyar szurkolók is örömmel vették, mert a nyugati országrészben tévén nézhették a meccseit, de sok 1956-ban emigráló, vagy éppen itthonról kiutazó magyar, mint például Rátonyi Róbert a helyszínen drukkolt. A bécsieknek meg egyszerűen „Unser Laci” (a mi Lacink) volt. Papp László 1959-ben és 1960-ban is négyszer bokszolt, Ballarin után 1960 karácsonyán Milánóban az olasz Giancarlo Garbelli ellen is becsúszott egy döntetlen – lejtett a hazai pálya... Az 1961-es esztendő a nyugatnémet Peter Müller elleni mérkőzések jegyében telt el. Müller jegyzett bunyós volt, de Papp mindkétszer kiütötte. Az 1962-es esztendő első meccsén Bécsben az amerikai Ralph „Tiger” Jones „csak” pontozással kapott ki Lacitól, aki ezt mondta: „Azt hiszem, ez volt a legnehezebb profi mérkőzésem. Ez a srác tényleg játszóteret csinált az etetőmön.”

Ekkor már a szakma is követelte, hogy Papp Európa-bajnoki címmérkőzést vívhasson. És május 16-án, egy szerdai napon a Stadthalléban 17 ezer néző előtt a címvédő dán Chris Christensen ellen 15 menetes összecsapáson lépett ringbe.

Ám a találkozó a tervezett menetszám feléig sem tartott, Papp a 8. menetben technikai K. O.-val hódította el az Eb-övet!

Az éjszakába nyúló találkozóról, a magyar profi boksz addigi legnagyobb sikeréről a Népsport május 18-án a 4. oldalon az eredmények között megbúvó hírben számolt be: „A középsúlyú profi Európa-bajnoki címért a bécsi Stadthalléban szerdán este mérkőzött meg Papp László az Európa-bajnok dán Christensennel. A küzdelmet 15 menetre tervezték, de Christensen a hetedik menet után képtelen volt a küzdelem folytatására. Ezzel a győzelemmel Papp László elnyerte az Európa hivatásos középsúlyú ökölvívó-bajnoka címet.”

Ám az újságok hiába csak rövid hírben számoltak be az eredményeiről, vagy éppen elhallgatták, Magyarországon mindenki tudott Papp László mérkőzéséről, a Stadthalle igazgatója később csodálkozva mesélte, hogy a meccsek után Magyarországról egész éjjel érdeklődtek az eredmény felől. A győzelem után megkezdődtek a tárgyalások vb-címvédő amerikai Gene Fullmer menedzserével, de Sugar Ray Robinson és Joey Giardello menedzsmentje is tudott Pappról. Hogyne tudott volna! Ám a bajnok csak Eb-címvédő meccseket kapott. A sors újra összehozta Peter Müllerrel, a német ismét K. O.-vereséget szenvedett. A spanyol Luis Folledo elleni meccsén 1963. december 6-án Madridban Kubala László, valamint az Aranycsapat a forradalom után emigráló tagjai, Kocsis Sándor, Czibor Zoltán és Puskás Ferenc is ott voltak a nézőtéren, Puskás hangot adott sejtésének, hogy Laci vigyázzon, mert a sportvezetők le fogják állítani.

Jól érezte, Stadtlander menedzsernek hiába volt írásos megállapodása Dick Tiger stábjával egy vb-címmeccsről (Las Vegasban Papp 50 ezer, Tiger 80 ezer dollárt kapott volna), a címvédő nigériai származású bunyós eközben Giardellóval bokszolt 60 ezerért, és kikapott. Az új bajnok 100 ezret kért egy Papp elleni európai címmérkőzésért. A 2016-ban elhunyt magyar bokszpápa, Füzesy Zoltán Ökölország és királyai című könyvében azt írja, az amerikai csak otthon lépett volna ringbe, igaz, barátságos meccsre átjött volna Európába, de ez Pappot nem érdekelte.

Stadtlander a következőt üzente neki: „A tárgyalások a világbajnoki mérkőzés Amerikában történő megrendezéséről jól haladnak. Táviratozz azonnal, ha megállapodhatok az október elején Miamiban tartandó találkozóról.”

Ám a távirat elmaradt. Már a Christensen elleni júliusi Eb-címvédés kapcsán Fleischer azt is írta, „híre járt, hogy a magyar ökölvívó utoljára lép szorítóba, mert a magyar vezetés le akarja állítani a profi ökölvívásról, hogy a magyar válogatott vezetését bízza rá...”

A Christensen elleni volt az utolsó előtti összecsapása, az utolsóra, Mick Leahy ellen Bécsbe épphogy elutazhatott, rebesgették, hogy nem kap kiutazási engedélyt.

Kutas István, a sporthivatal elnökhelyettese nem nézte jó szemmel, hogy egy profi többet keres, mint egy bányász. Papp menedzserével felkereste Gáspár Sándort, a SZOT főtitkárát, aki állítólag hajlott arra, hogy kijárja, bokszolhasson a vb-övért, sőt a visszavágótól sem zárkózott el, még az is felvetődött, hogy a Népstadionban léphet ringbe utoljára. A sporthivatal elnöke, Egri Gyula viszont arra hivatkozott, hogy a Szovjetunióban sincs profizmus, s hogy mit szólnak a munkások, hogy Papp sokat keres. Majd helyettesével, Kutassal történt egyeztetés után mereven elzárkózott a folytatás elől.

Füzesy Ausztráliából megkapta a Ray Mitchell szerkesztésében megjelenő Boxig Quiz című könyvet, amelynek Olimpiai bajnokok című fejezetében Papp profi karrierjéről azt írják, hogy a kommunista államigazgatás vonultatta vissza, mondván, szocialista sportember nem kereshet pénzt az öklével. A szerkesztő feltette a kérdést: „Hét és fél év kellett hozzá, hogy rájöjjenek, egy profi pénzt keres?”