Az 51 éves Bernard Hopkins (55–7–2, 2 no contest, 32 K. O.–T. K. O.) októberben bejelentette, 2016 végéig befejezi pályafutását. Nem volt meglepő kijelentés, január 15-én már 52 esztendős lesz. Legutóbb két évvel ezelőtt lépett a ringbe, 2014. november 8-án egyhangú pontozással szenvedett vereséget az orosz Szergej Kovaljovtól. Mostani ellenfele a 27 éves Joe Smith jr. (22–1–0, 18), az amerikai júniusban a lengyel Andrzej Fonfarát intézte el kevesebb, mint három perc alatt.
Hopkins minden idők legidősebb világbajnoka lett 46 évesen és 4 hónaposan Jean Pascal legyőzésével, a nehézsúlyú George Foreman 45 esztendős és 299 napos volt, amikor1994-ben Michael Moorer ellen nyert. Tehát a Hóhér 192 nappal idősebben vitte véghez tettét. Hopkins akkor azt nyilatkozta. „Nem éreztem magam negyvenhat évesnek, mindössze úgy jó harminchatnak.” Foreman 48 esztendősen vonult vissza, ha a Földönkívüli beváltja ígéretét és szögre akasztja a kesztyűket, 51évesen búcsúzik. Ez azért földönkívüli teljesítmény! |
A mérkőzést félnehézsúlyban rendezik, a Bokszvilágtanács (WBC) nemzetközi övéért, de a mérkőzés bukéját nem is az öv adja, hanem a Hóhér vagy ahogyan magát néhány évvel ezelőtt nevezte, a „Földönkívüli” búcsúja.
Az 51 éves bokszoló szeretne leckét adni 27 esztendős ellenfelének, de reméli, hogy a vereség nem fogja őt mentálisan úgy tönkretenni, mint Kelly Pavlikot, aki Hopkins szerint neki „köszönheti”, hogy kettejük közös meccse után gyakorlatilag eltűnt a süllyesztőben. (B-Hop említhette volna, hogy kétszer is kikapott Jermain Taylortól, mégsem ő, hanem legyőzője szívódott fel…)
„Joe Smith a saját bőrén fogja tapasztalni, mennyire komolyan veszem a felkészülést a legutolsó meccsemre. Sokan a koromat emlegetik fel, na, meg az elért eredményeimet, a címeket, miegymást, engem viszont csak egyetlen dolog foglalkoztat: hogy kiüssem Joe Smitht. Nem mondom, hogy le szeretném zárni a karrierjét és tönkretenni őt fizikailag és mentálisan. Nem szeretném, hogy az legyen vele, mint Kelly Pavlikkal. De az biztos, hogy kap néhány maflást. És aztán egy napon, ha mentálisan összekaparta magát újra, akkor talán tovább tud majd lépni, és felépít valamit a romokból. Az én pályafutásom arról szól, mindenkinek lezárom a karrierjét, aki ilyeneket dumál, mint Smith” – nyilatkozta az öreg, bár nem tudni, Smith melyik dumájára kapta fel a vizet, mert a hivatalos sajtótájékoztatón a következőt mondta. „El sem tudom mondani, mennyire izgatott vagyok. Egy legendával bokszolok, de keményen készültem. Hopkins legendás alak, de a ringben nem más, mint ellenfél.” Na jó, az utolsó mondat „megkarcolhatta” az öreget, így hangzott. „Azt várom, hogy megállítom őt, én leszek az első, aki megteszi ezt vele karrierje során.”
Smith ezzel nyilvánvalóan arra utalt, hogy Hopkins hét veresége során ugyan kettőn padlózott, de K. O.-val vagy technikai K. O.-val nem kapott ki.
Hopkins társa, a Golden Boy Promotions névadója, Oscar De La Hoya – akit a Hóhér 2004-ben kiütött – csak annyit mondott. „Mit lehet elmondani Hopkinsról, amit még nem mondtak el?” Aztán azért elmondta, hogy középsúlyban 20-szor védte meg világbajnoki címét, s összességében 28 éves karriert tudhat maga mögött. S különben is. „A ringben ugyan most nem bajnok, de az életben annál inkább az.” Smith egyébként egy évvel azt követően jött világra, hogy Hopkins 1988 szeptemberében profi pályafutása első mérkőzésén bokszolt…
A Los Angeles-i helyszín méltó a búcsúhoz, a csarnokot az újságok csak Mesés Forum néven emlegetik. Korábban itt játszott a Lakers kosárlabdacsapata és a neves hokialakulat, a Kings is.
De magyar idő szerint vasárnap hajnalban vélhetően a Hóhér lesz a főszereplő.
Ahhoz képest, hogy Bernard Hopkins honnan indult, már az is nagy szó volt, hogy kikerült a börtönből. A Philadelphia szegénynegyedében nyolcgyerekes családban felcseperedő srác 17 éves koráig cirka 30 alkalommal került bíróság elé, törzsvendég lett a graterfordi State Penitentiary nevű műintézménynek, fegyveres rablásért 56 hónapot ült, ő lett az Y4145-ös számú fogoly. Szóval, akkoriban nagyobb volt az esély arra, hogy érte jön a hóhér, mint hogy belőle lesz… A nagy tapasztalatú smasszerek sem látták másként, „bentlakásos” jövőt jósoltak neki, ezzel szemben Hopkins állandóan azt hangoztatta, ő bizony sohasem kerül vissza. És tényleg nem tűnt el a börtön poklában, tanulni kezdett, végül főiskolai diplomáig vitte. Bokszolni ugyan nem a „kaptárban” tanult meg, de nagyon is rákattant a bunyóra, ami a börtönben önvédelemnek sem utolsó, tekintélyét csak növelte, hogy középsúlyban többször börtönbajnokságot nyert. De ő világbajnok akart lenni. Az is lett, de a Hóhér karrierjében talán nem is a vb-címek, a nagy meccsek számítanak igazán, hanem a megtett út a fontos, ahonnan elindult és ahová jutott. Mert onnan, ahonnan ő jött, nem sokaknak sikerült kikecmeregniük. Ne tagadjuk, a bokszolók zöme ingerszegény környezetből érkezik, többük kerül a ring képzeletbeli süllyesztőjébe, mint a rivaldafénybe. Igaz, a börtön világától ő sem tudott végleg elszakadni: jótékonysági akciók keretében manapság is vissza-visszajár. |
Első profi mérkőzésén kikapott, akárcsak első vb-címmeccsén, a Nemzetközi Bokszszövetség (IBF) középsúlyú övéért bizonyos Roy Jones tángálta el. Sőt, következő nekifutásra is kudarcot vallott, mert az ecuadori Segundo Mercado ellen döntetlenre végzett úgy, hogy kétszer is padlót fogott – igaz, a Quitóban rendezett találkozón akklimatizációs problémái voltak. B-Hop 1994-ben lett az IBF középsúlyú világbajnoka, 2000-ig védte meg a címét.
Azzal vált a kategória vitathatatlan legjobbjává, hogy megnyerte a minden hájjal megkent menedzser, Don King által a korszak legjobbjainak (Keith Holmes, Felix Trinidad, William Joppy, Hopkins) szervezett tornát. Az utolsó menetben ütötte ki a nagy esélyes Trinidadet, mi több 2004-ben egy májra mért ütéssel K. O.-val legyőzte Oscar De La Hoyát is. Ezzel a négy legrangosabb szervezet (IBF, WBA, WBC, WBO) világbajnoka lett! A kiemelkedőnek nem mondható Jermain Taylortól elszenvedett két (vitatható) vereségével búcsúzott a középsúlytól. A félnehézsúlyú vb-trónra 2006-ban Antonio Tarver legyőzésével ülhetett, legyőzte Winky Wrightot, Kelly Pavlikot, igaz, Joe Calzaghe-tól kikapott.
2010-ben visszavágott Roy Jonesnak, majd 2011-ben a Pascal elleni győzelme után minden idők legidősebb világbajnoka lett 46 évesen. Ezt követően kétszer bunyózott Chad Dawsonnal, első összecsapásukat meg nem történtté nyilvánították, a másodikon Hopkins kikapott.
Tavoris Cloudtól 2013-ban hódította el az IBF vb-övét, 2014-ben Sumenov legyőzését követően a WBA szuperbajnoka lett. Legutóbb 2014 novemberében lépett a ringbe, a súlycsoportban félelmetes hírű orosz, Szergej Kovaljov ellen. Hopkins sima pontozásos vereséget szenvedett, ez volt a hetedik veresége, ebből ötöt 40 éves kora fölött szenvedett el. Kovaljov ellen padlóra is került, ilyen csak középsúlyban fordult elő vele Mercado ellen. Nem ijedt meg senkitől, minden kihívója ellen kiállt, nagy elégtétel a számára, hogy visszavágott Roy Jonesnak. |