Cirkálósúlyban első ízben tette kockára trónját a szegedi Nagy Sándor, aki Faur Csabával mérte össze az erejét. Nagy az összecsapást visszafogottan kezdte, és a lábsérüléséből felépül címvédő ütéspontosság téren közel sem állt a helyzet magaslatán.
Az ötödik menetben aztán – szinte a semmiből – Nagy előhúzott egy kemény bombát, és testen leütötte Faurt, aki ugyan felállt a számolásból, de a vezetőbíró technikai K.O.-val leléptette a folytatásra nem sok hajlandóságot mutató kihívót. Nagy Sándor ezzel nem csak címét védte meg, de 10 mérkőzés után is makulátlan mérleggel rendelkezik, és eddig kivétel nélkül mindegyik összecsapását idő előtt rövidre tudta zárni.
A betöltetlen nagyváltósúlyú magyar bajnoki öv volt a tétje a rendezvény záró találkozójának, amelyen Kovács „Vipera" Attila és Munkácsy Lajos csapott össze. Az esélyek előbbi bunyós sikerét prognosztizálták, és bár a nyitó percekben nehezen találta a ritmust Kovács, az idő múlásával átvette az irányítást, és az 5. menet közepén padlóztatta ellenfelét. Munkácsyt a számlás után azonnal letámadta Kovács, az agresszív pedig akció sikerrel járt, és Flórián Béla mérkőzésvezető T.K.O.-val véget is vetett az összecsapásnak.
Hat meneten keresztül gyűrte egymást Bozai Gyula és a beugró – nem mellesleg nyeretlen – Szatmári Tamás, és a sokkal inkább küzdelmes, sem mint látványos cirkálósúlyú csata előbbi bokszoló pontozásos győzelmével zárult.
Ünnepi pofonosztás a Hősök terén
