A veterán legenda el is magyarázta ennek a hátterét: „Be kell vallanom, hogy nem vagyok emberi lény. Egy idegen vagyok, egy földönkívüli. A Pluto nem lakható bolygó, szóval, csakis a Marsról jöhetek. Immár végleg nyugdíjaztam a Hóhért, Bernard Hopkinstól ezt a szót többé nem fogják hallani. Azt mondták rólam, hogy földönkívüli vagyok, tehát ezt is fogom képviselni. Az én világom más, itt élek a Földön, de nem az én valódi világom. Az én világomban ismeretlen fogalom az öregedés.”
De komolyra fordítva a szót, Hopkins kielemezte leendő kihívóját, Karo Muratot is: „Nincs veszítenivalója, a teher rajtam van. Én vagyok a címvédő, ő pedig a trónkövetelő. Nem lesz sétagalopp számomra ez a meccs. Nem fogok keresztülnézni rajta, mert tudom, hogy mi forog kockán. Az első öt menetben – attól függően, eltart-e majd egyáltalán addig – balegyeneseket fognak látni, olyanokat, amik nagyon hasonlatosan működnek majd a légkalapácshoz, amivel a srácok az utcán dolgoznak. Nem mozgatja a fejét, amúgy sem egy mozgékony gyerek. A csőrére fogok menni, hogy egyre nehezebben szedje majd a levegőt, és kinyissa a száját. Sokkal jobb lenne egyébként, ha mindenki az orrán venné csak a levegőt. Én először is mindig az orrot célzom. Nem hiszem, hogy ezzel valami óriási titkot adok ki, hiszen most mi van akkor, ha ezt megmondtam? Egyszer és mindenkorra megtalálod a fegyvert ellene? Egyébként egyben van a srác, nem is rossz az ütőereje sem, és hát nyilván fiatalabb nálam. Az energia és az agresszió tehát nála lesz. A teher viszont az én vállamat fogja nyomni, már csak a korom miatt is, illetve azért, amit megpróbálok véghezvinni.”