Hopkins-Dawson 2.0, avagy nem vénnek való vidék?

„Sportszerű küzdelmet szeretnék, azt akarom, hogy Bernard kijöjjön és harcoljon″ – mondta Chad Dawson (30–1–0, 17 K. O.–T. K. O.).

„Minden elhangzott″ – ez volt Bernard Hopkins (52–5–2, 32) válasza. Ám ezt nyilván a mondat első felére értette. Főleg azok után, hogy a mögötte álló menedzsment, a Golden Boy Promotions ezt megelőzően kifejtette, Dawson szabálytalanságát semmi sem indokolta.

Vasárnap hajnalban Atlantic Cityben a tavaly október 15-i, Los Angeles-i meccs visszavágóját rendezik. Csendben jegyzem meg, az odavágó csak névleges volt, az első összecsapáson a második menetben Dawson feldöntötte Hopkinst a Bokszvilágtanács (WBC) félnehézsúlyú világbajnoki övéért rendezett mérkőzésen. Gusztustalan jelenet volt, addig sem volt boksz, a szitu után Hopkins vállsérülésre hivatkozva nem folytatta, de azért meglepte, hogy Pat Russell mérkőzésvezető technikai döntés után – mondván nem történt szabálytalanság – Dawson kezét emelte a magasba.

Aztán bő egy hét elteltével a WBC technikai döntetlenre változtatta az eredményt, ez azt jelentette, hogy Hopkins maradhatott a világbajnok. José Sulaimannal, a szervezet elnökével az élen a döntéshozók megnézték a felvételeket, s abból azt látták ki, hogy Dawson felkapta ellenfelét, ami szabálytalan. Emellett Hopkins orvosi leleteit is figyelembe vették. Citálták a WBC szabálykönyvének 32. pontját, amely szerint fejelésből, könyökhasználatból, vagy egyéb szándékos szabálytalanságból adódó sérülés esetén – ha valamelyik fél nem tudja folytatni a küzdelmet, s az ötödik menet még nem kezdődött el – technikai döntetlent hirdetnek.

Amúgy az eltelt alig két menet arról árulkodott, Hopkins nem szakadt meg a küzdelemtől, viszont az ominózus helyzet előtt inkább Dawson szabálytalankodott. Úgyhogy a végső döntés igazságosnak mondható.

Ahhoz képest, hogy az akkori találkozó előtt s után ment a szájkarate, a cikk elején elhangzó mondatok visszafogottságról árulkodnak. De azért nem ilyen egyszerű a helyzet. Dawson mániákusan emlegette a mostani meccs előtt, hogy Hopkins hol fejel, hol könyökkel üt, hol a kettőt kombinálja. „Kisöpröm a vénembert a sportágból. Nem érdekel, hogy már negyvenhét éves. Jöjjön ki a sarkából, mutassa meg, hogy harcolni akar!″ Hozzátette, nem volt felkészülve Hopkins szabálytalanságaira – ezt azért ne vegyük komolyan, lévén Hopkins tisztátalan bunyója szerte földön ismert –, Atlantic Cityben felütésekkel operál majd. Nyilván az is olaj a tűzre, hogy Hopkins menedzsmentje kijelentette, B-Hop nem azért választotta ezt a meccset, mert a WBC kötelezte rá, hanem mert tisztázni akarta a dolgokat.

Persze Dawson tábora sem megy a szomszédba, ha verbális hadviselésről van szó: „Ki van zárva, hogy (Hopkins) meg tudja verni Dawsont – nyilatkozta Gary Show.

Maradjunk annyiban, ha a második meccsen legalább annyi boksz lesz, mint amennyi ökölvíváshoz nem illő jelenet volt az első mérkőzésen, már megéri megnézni a találkozót. A kérdés: vénnek vagy nem vénnek való vidék a félnehézsúly?