A boxrec.com ranglistáját vezető Bernard Hopkinst (52–5–2, 32 K. O.–T. K. O.) és a 29 esztendős, a listán harmadik Chad Dawsont (30–1–0, 17) nem csupán a helyezésük alapján lehet összevetni, a közelmúlt is jó alkalmat kínál az összehasonlításra. A kihívó ugyanis 2010 augusztusában kikapott Jean Pascaltól – s ez karrierje egyetlen veresége!
Rácz Félix menedzser szoros mérkőzést vár. „Dawsont az egyik legjobb félnehézsúlyúnak tartom. Bevallom, szeretem a bunyóját, bevállalós, remek érzéke van ehhez a sporthoz. Tudom, ez utóbbi nem döntő érv, különösen a rutinos Hopkins ellen. S azt kell mondjam, az öreg az utóbbi meccsein megkedveltette magát. Ötven-ötven százalék esélyt adok mindkettőjüknek, és szerintem végigmegy a meccs, mert egyikőjük sem K. O.-király." |
Hopkins 2010 decemberében döntetlenre végzett a kanadaival, de idén májusban parádés teljesítménnyel győzte le. Ha ehhez hozzávesszük, hogy az első meccsük után Hopkins tábora csalást emlegetett, akkor tulajdonképpen a veterán összességében fölényesen lépett túl Pascalon.
Az persze bokszban sem igaz, hogy ha Hopkins legyőzte Pascalt, Pascal pedig Dawsont, akkor tuti, hogy a címvédő nyer. Bár az is tény, hogy a sokadvirágzását élő Hopkins negyedik a súlycsoportoktól és szervezetektől független listán. Úgy látszik, nemcsak jó az öreg a háznál, de elnyűhetetlen is.
„Az a célom, hogy kiszolgáljam a fizetős csatornák nézőit! Ráhajtok az év bunyósa címre. Ebben a korban ez senkinek sem jött össze – nyilatkozta Hopkins, aki azért cikizte ellenfelét, mert Dawson a korábban Hopkins által legyőzött Winky Wright segítségét vette igénybe. – Chad Dawson, Winkyvel szövetkeztél, hát, rendben. Mondjuk, nem értem, miért alkalmazol valakit, hogy tanítson, aki maga is elbukott a vizsgán."
Dawson legutóbb idén májusban Adrian Diaconut győzte le, de a meccs nem kerül az ökölvívás aranykönyvébe...
„Mindenki ellenfelem remek amatőr karrierjéről, a kiütéseiről, meg arról beszélt, hogy milyen erős, aztán semlegesítettem."
Dawson egyébként önkritikus, elismerte, hogy szüksége van a szorító mellett új impulzusokra. Ám ne feledjük, ő azért nem akárki: 2007-ben a WBC világbajnoka lett (Tomasz Adamek legyőzésével), háromszor megvédte a címét, majd a Nemzetközi Bokszszövetség (IBF) világbajnoka, 2009-ben a WBC ideiglenes bajnoka, aztán jött a Pascal elleni vereség. Hogy mi kell a győzelemhez az óriási tapasztalatú veterán ellen?
„Fiatalság, erő, gyorsaság. Tarver is tapasztalt volt, aztán mi lett a vége? A gyors lábaimmal senki sem számol. Hopkins menetenként harminc ütést indít, én majd' háromszor annyit. Készen állok rá, hogy megmutassam, én vagyok a legjobb félnehézsúlyú. Bernard Hopkinsé volt ez a cím, de most már az enyém lesz. Az elmúlt két-három év legjobb edzőtáborát csináltam végig, remek állapotban vagyok" – mondta a kihívó. Dawson nem tagadta, Bernard Hopkins mérkőzésein nőtt fel, nagy szurkolója volt. Hogy aztán a 17 év korkülönbség kinek kedvez?
Elvben a fiatalabb Dawsonnak, de az őszülő Hopkins öklei mellett a korosodását is fegyvernek tekinti: „Úgy akarok kinézni, mint a saját apja, akár az is lehetnék. Simán a fiam lehetne. Én 46 vagyok, ő 29, és korai gyerek. Az egész felállás beleillik a professzor és a kiemelkedésre vágyó tanuló képébe."
Hopkins csak éppen azt nem tette hozzá, hogy megleckéztetné a fiát... Ami viszont szomorúbb, hogy bármelyikük is nyer, idén már egyikük sem bokszol Erdei Zsolttal. Talán jövőre...
Ökölvívó ob: soha rosszabbat, irány Liverpool!
Újra a nyár közepén, újra Tatabányán húznak kesztyűt
Profi boksz: Wilder győzelemmel tért vissza
