– Huszonhét évesen szinte újrakezdi a pályafutását, ami egy kezdőnek kor, de egy profinak nem. Miért döntött amellett, hogy Rácz Félix legyen a menedzsere?
– Meg szerettem volna újulni, és egy ismerősöm, Karakó István, aki Kovács „Vipera" Attila útját is egyengette, azt ajánlotta, hogy próbálkozzak Rácz Félixnél. Tudtam, milyen közegbe kerülök, mert a Félix-Promotion rendezvényein nézőként én is megfordultam, és láttam, hogy a bunyósok mennyire népszerűek.
– Egyetlen bökkenő volt csupán, hogy Rácz kétezer-hatban felhagyott a profi bunyósok menedzselésével.
– Igen, ez az egyetlen szépséghibája volt a dolognak, ezért is kért Félix gondolkodási időt, de aztán elvállalta a menedzselésem.
– Miért jött haza Svájcból?
– Tavaly októberben volt az első profi összecsapásom, és kevésnek tartottam, hogy majd' két év alatt csupán öt meccsen bokszoltam. Tudtam volna többet is vállalni.
– Kilátástalan lett a helyzet?
– Igen. Kint éltem, de nem láttam arra lehetőséget, hogy profiként továbblépjek. Márpedig huszonhét évesen úgy éreztem, maradt bennem.
– Kicsit kalandozzunk vissza az időben. A magyarok rendszerint amatőrmúlttal lépnek a profik táborába. Önnek milyen eredményei voltak?
– Nagyváltósúlyban és középsúlyban is voltam magyar bajnok kétezer-ötben és kétezer-hétben, valamint európai uniós bajnokságon első és második is. Jártam Eb-n, vébén, hajtottam, hogy kijussak a pekingi olimpiára, de nem sikerült.
– Keserű emlék, hogy nem jutott ki Pekingbe?
– Szerintem életem végéig kísér majd, hogy nem voltam olimpián. Ott bármi megtörténhetett volna, mert bokszban szinte nehezebb kijutni, mint ott jól szerepelni. A legjobbaknak is lehet balszerencséjük, és a gyengébbeknek is lehet szerencséjük a sorsolással. De nekem már a selejtezőkön sem volt szerencsém, elintéztek a pontozók.
– A kudarc vitte a profik közé?
– Nem, mert már korábban eldöntöttem, hogy hivatásos leszek.
– Miért nem az Universumnál próbálkozott, hiszen a magyar kapcsolat Hamburg felé jól működik?
– Viszont elengedhetetlen az amatőrök között rangos világversenyen elért dobogós helyezés. Utólag, az Universum válságának ismeretében nem is bánom, hogy nem kerültem Hamburgba, mert egy-egy vereség után még a jobbak szűrét is hamar kitették.
– Hogyan lett aztán a Wilfried Sauerland istállójában bunyózó, jelenleg már nagyközépsúlyú Arthur Abraham kesztyűpartnere?
– A Bundesligában az amatőr BC Wacker Gotha együttesének tagja voltam, nagyváltó- és középsúlyban mérkőztem a német csapatbajnokságban. Itt ismertek meg, és rövidebb időszakokra többször is hívtak, hogy sparringoljak Abrahammal.
– Nem próbált meg profiként Sauerlandnál megragadni?
– Dehogynem! Úgy volt, hogy hárommeccses szerződést kapok, siker esetén két-három éves szerződéssel kecsegtettek, ám nem lett belőle semmi.
– A tudása miatt?
– Azt mondták, nem akarnak felépíteni, mert az rengeteg pénzbe kerül.
– Hogyan került Svájcba?
– Ismertem az akkor még az Universumnál dolgozó, a Bedák testvérekkel foglalkozó Conny Mittermaiert, ő segített a svájci Boxing King Baselhez igazolni.
– De ahogyan említette, kevés meccset kapott, ezért váltott. Nem lett volna célszerűbb külföldön folytatni?
– Nem! Rácz Félixben bízom, vele tervezhető a jövő.
– Mit tervez?
– Nem vagyok naiv. A profi bokszban a legfontosabb a pénz, aztán a kapcsolatok, és csak ezek után következnek a képességek. Az anyagiak korlátozottak, de Félix kapcsolatrendszere és az én hozzáállásom már sokat lendíthet előre.
– A közönség vevő lehet a bokszára?
– Se vívó, se verekedő nem vagyok, amolyan rakkolós bunyós vagyok, és ezt szeretik a nézők.
– A középsúlyhoz megfelelő az ütőereje?
– Igen, bár ez a mérlegemből azért nem látszik, mert másodszorra és harmadszorra is már pozitív mérlegű ellenfelekkel eresztettek össze. Szóval az ütőerővel nincs bajom, a pontosságon viszont javítanom kell. Ezen dolgozunk most edzőmmel, Bertók Róberttel.
– Hová szeretne eljutni? Középsúlyban roppant sűrű a mezőny.
– A magyar bajnoki címig szeretnék eljutni, de nemzetközi szinten nem kergetek irreális álmokat. A korom nem lehet gond, különben is későn érő típus vagyok. Szeretnék Európa-bajnoki címmeccsen bokszolni és kisebb szervezetnél még magasabbra jutni. Tisztában vagyok a középsúlyban uralkodó erőviszonyokkal. Abraham például nagyon kemény volt a kesztyűzés során, de Sebastian Sylvester is világbajnok, mégsem éreztem, hogy nagy lenne közöttünk a tudásbeli különbség.
– Szinte kezdő profiként meg lehet élni a hivatásos ökölvívásból?
– Szerényen igen.
Valószínűleg telt ház, több mint 1500 néző előtt rendezik meg szombaton a „Visszatérés" elnevezésű gálát. A ringben a fő attrakció Szili István első magyarországi profi meccse lesz, ellenfele a 39 éves Petrovics János. Azonban nem csak Szili hazatérése jelenti a kuriózumot. 2006 óta ez lesz az első olyan rendezvény a profi ökölvívásban, amelyen Rácz Félix szerepet vállal. A menedzser elhatározta, felépíti Szilit, aki – akárcsak Nagy János (Csonttörő), Nagy József (Hóhér) vagy Kovács Attila (Vipera) – becenevet kapott. „Ő a »Spártai«. Olyan a fizikuma, mint az ókori harcosoké, és rendkívül bátor" – mondta Sziliről Rácz Félix. |