A padlóról is a csúcs a cél

- Túljutott már a McKenzie elleni kudarcon?
- Igazából már nem gondolok rá, elfelejtettem - válaszolta érdeklődésünkre Hidvégi György. - Csak a mostani meccsre készülök, és mindössze egy vágás emlékeztet a vereségre.
- Vágás?
- Felrepedtem a szemöldököm felett, és még nem múlt el teljesen, a heg még látszódik. De ez nem lehet gond, így legalább férfiasnak tűnök.
- Hogyan vág neki az új korszaknak?
- Ezzel a négymenetes mecscsel. Olyan sokat nem veszítettem ezzel a vereséggel, legfeljebb most erre a mérkőzésre kicsit visszaveszünk. Aztán júniusban már újra hat menet következik.
- Ezek szerint nem osztja azt a Magyarországon sajnos sokak által vallott nézetet, hogy csak a veretlen bokszoló a bokszoló.
- Á, ez szerintem hülyeség. Aki sohasem kap ki, az gyanús. Valamikor, egyszer vagy kétszer biztosan kikap az ember. Szinte mindenki, még a legnagyobbak is beleszaladtak legalább egy pofonba. Azután viszont még jobban készült, még inkább odafigyelt, koncentrált, és ettől még nagyobb bokszoló lett.
- Ennek megfelelően Hidvégi György min változtat?
- Az biztos, hogy sokkal koncentráltabban edzettem. A tréningeken többet dolgozam, sokkal jobban odafigyeltem a védekezésre, a lábmunkára, az ütések pontosságára.
- A célkitűzései mennyiben módosultak?
- Semennyiben, ugyanaz a célom, mint a vereség előtt. A végcél továbbra is a világbajnoki cím. A McKenzie-től kapott pofon egy balszerencse, egy karambol volt, semmi több.
- Ugyanígy látja a környezete is? Gondolok elsősorban a menedzsmentre.
- Ôk sem fogták fel tragikusan az egészet. Azt mondták, baleset volt, felejtsem el, mert minden megy tovább a maga útján.
- Az idén például merre?
- Szerintem lesz még legalább négy-öt meccsem 2005-ben. Most egy, majd júniusban a következő, de a további programot még nem ismerem.
- Mondjuk, mindennek akkor van értelme, ha megveri Becakot?
- Legalábbis az a célom. Remélem, gyors győzelmet ünnepelhetek. Úgy érzem, hogy kiváló formába kerültem, ezért talán nem túl nagy kockázat ezt így kijelenteni.