Megutálta a vereség ízét

- Ismerősek még a hazai ringek?
- Állítólag ugyanakkorák, mint Amerikában vagy Angliában, úgyhogy talán majd megismerem őket - mondta nevetve a több mint két év után ismét hazai közönség előtt bokszoló Kótai Mihály.
- Akkor úgy kérdezem: hiányzott már a hazai környezet?
- Azt hiszem, igen. A legutóbbi itthoni mérkőzésem hangulatát megközelíteni is csak egyszer sikerült, amikor tavaly Puerto Ricóban, nyolcezer néző előtt bunyózhattam.
- Ráadásul most nem is nyolcezren lesznek majd.
- És még érteni is fogom, mit kiabálnak. Ez sem utolsó szempont, mert ott nem nekem drukkoltak, legalábbis azt hiszem.
- Mennyire befolyásolja, hogy ha minden jól megy, legalább tízezren lesznek a Kisstadionban?
- Remélem, még többen is lesznek. Igazából még nem gondolkoztam el rajta, mit jelent enynyi ember előtt bokszolni, csak a mérkőzés után tudatosul majd bennem, mit is jelentett ez. Akkor pedig már lehetek ideges miatta.
- De mindenképpen egyéni nézőcsúcs születik, hiszen ha jól tudom, ennyi ember előtt amatőrként és profiként sem bokszolt még.
- Á, ekkora közönség előtt még soha.

A gyomra már jelzi a mérkőzés közeledtét

- És milyen lesz világbajnokként először itthon ringbe lépni?
- Furcsa. Kapom a kérdéseket mindenhonnan, és nem tudok pontos választ adni rájuk. A legutóbbi itthoni meccsemen telt ház volt az Elektromos-csarnokban, de ott megközelítőleg sem voltak annyian, mint itt lesznek. Nem tudom leírni az érzést, az biztos, hogy kicsit furcsa. Néha érzem a gyomromban, hogy lesz valami, már ha elkezdek róla beszélni, akkor is előjön, ami korábban sohasem.
- Csak úgy, belülről, vagy ahogyan közeledik a meccs, úgy lesz egyre idegesebb?
- Inkább csak pillanatnyi benyomások ezek. A meccsre kell összpontosítanom, nem a különleges érzéseimre.
- Mit szólt, amikor felvetődött, hogy Budapesten, az Universum gáláján bokszolhat? Ha jól tudom, a menedzsmentje sokáig önálló rendezvényben gondolkodott.
- Valóban, az első ötlet Nyíregyházával volt kapcsolatos, azt most elhalasztottuk, de november végén mindenképpen megtartjuk. Nem titok, az RTL Klub szólt közbe, a csatorna közbenjárására bunyózok Budapesten. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem örülök neki, sőt. Madárral, Balzsay Karcsival az amatőröknél együtt voltunk válogatottak, Hidvégi Gyurival most is egy csapathoz tartozunk, olyan osztálytalálkozó jellege lesz a gálának.
- Milyen érzés, hogy világbajnokként "csak" a második főmeccset vívhatja?
- Megértem, hiszen az Universum rendezi a gálát. Nem zavar, hiszen Madár bokszol utánam. Az rosszul, érzékenyen érintene, ha egy külföldi zárná a programot, így viszont büszke vagyok, hogy ilyen rangos eseményen szerepelhetek. Igyekszem jó hangulatot teremteni Zsolt meccsére is, fel akarom tüzelni az embereket.
- Álmodik már a találkozóról?
- Majd a jövő héten, amikor már célegyenesben leszünk. ---- - A két és fél év alatt miben lett más Kótai Mihály?
- Sok minden történt ebben az időszakban, tévécsatornát váltottam, aztán tavaly sajnos, de talán éppen idejében, bejött egy vereség is. Kár érte, de azt hiszem, ezt is meg kellett tapasztalnom. Összességében sok minden változott, bennem is, a megítélésemben is, kíváncsi vagyok, ezek hogyan sülnek el a gálán. Profiként bokszoltam harminc mérkőzést, tizennégyet az elmúlt két évben, voltak jó és kevésbé jó mérkőzéseim is, ez mind benne van egy sportoló pályafutásában. A borzalmas meccsek ugyanúgy részei egy sportoló pályájának, mint a gálaelőadások. Van olyan, hogy az ember nem úgy hagyja el a szorítót, ahogyan szeretné.
- Előfordult, hogy rossz szájízzel tette?
- A vereségemnél feltétlenül, illetve volt még egy-két ilyen mérkőzés. Valami azonban megacélozott: amikor kikaptam, rádöbbentem, hogy ezt az érzést sohasem szeretném újra átélni. A Musiyiwa elleni vereségem után kimentünk hat hétre Amerikába, ott rázódtunk össze igazán Veres Lacival, és azóta folyamatosan nagy bennem a harci láz, és azt hiszem, ezt lehet látni a mérkőzéseimen is.
- Miben különbözik a világbajnok és a hétköznapi bokszoló Kótai Mihály?
- Az emberek jobban megismernek, a megítélésem talán változott, másban nem hinném. Jó, van egy-két hét, amikor abszolút a feje tetején van minden, élvezem a sikert, a szabadságot, de semmi extra. Még sok van hátra a karrieremből, sokat, sok helyen kell bokszolnom, ezért edzek keményen. A szép emlékek bennem élnek, amikor kell, előveszem őket, és erőt merítek belőlük.
- Hova sorolja a WBF világbajnoki övét?
- Büszke vagyok rá, még ha csak a hatodik szervezet is a WBF. Ugródeszkának mindenképpen jó, ahhoz, hogy a jövő év elején valami nagyot alkossunk. Készülünk a kiugrásra, van két-három lehetőség, mindegyik hatalmas lépés lenne az életemben, a karrieremben. De végig kellett, kell menni ezen az úton, nem ártott megismerni az árnyékosabb részeket is. A nagyváltósúly borzasztóan sűrű súlycsoport, a legjobb húszban csak volt és jelenlegi világbajnokok vannak, itt övet birtokolni szerintem hatalmas fegyvertény.
- Bántja, hogy sokan csak legyintenek a WBF hallatán?
- Vannak ilyenek, nekik csak azt kellene tudniuk, mennyi munkával, olykor milyen kellemetlen embereken keresztül jutottam el idáig. De fanyalgók mindig is lesznek.
- Mit lehet tenni ellenük? Bokszolni, bokszolni, bokszolni és nyerni, nyerni, nyerni?
- Aki ismeri a pályafutásomat, tudja, hogy világbajnok vagyok, kétszer bokszoltam a Mandalay Bayben, Las Vegasban, illetve más rangos gálákon. Ha ezt nem tudják, nem akarják értékelni, akkor azt hiszem, semmit sem tudnak.
- A pályafutásának rengeteg szakasza van. Edzőit nézve különösen…
- Edzőkkel jól állok… Talán túl sokat beszélek, és ezt unták meg néhányan.
- Veres Lászlóval megszokták már, hogy nem csupán bokszoló-menedzser, hanem bokszoló-edző kapcsolatban is állnak egymással?
- Igazából a már említett amerikai úton "jöttünk össze", akkor hat héten keresztül minden percünket együtt töltöttük, volt időnk megismerni egymást. Nem titok, voltak köztünk nagyobb összezördülések az edzéseken, pusztán szakmai okokból. De ez mindenhol így van. Utána bokszoltunk egy nagyon jó hangulatú mérkőzést Puerto Ricóban, amelyet én elsősorban a felkészülésnek tudok be. Majd következett a Seka és a Roche elleni találkozó, és jöttek a győzelmek.

Már várja az új, a nagyobb kihívásokat

- Megérte a váltás?
- Abszolút. Sokan felteszik nekem a kérdést, hogy Laci mit tud nekem tanítani. Huszonnyolc éves vagyok, régen rossz lenne, ha engem most kellene mindenre megtanítani. Nekem az összecsapások előtt tökéletes fizikai és mentális állapotban kell lennem, és Lacival ezt el tudom érni.
- Miben segíti a legtöbbet?
- Mindig tudja, mikor kell keményen szólni, vagy leülni és beszélgetni. De a ringben is megvan az összhang közöttünk, a meccsek alatt is szoktunk nevetni. A mérkőzések előtt mindig megbeszéljük, mit kell tenni, de a találkozók közben változik ez-az. Amikor benne vagyok a harcban, ezekre nekem kell reagálnom, de ő is tud segíteni. Motivál, tanácsot ad, a meglátásai általában "ülnek", ráérez arra, hogy adott szituációban mi a legjobb megoldás.
- Mindent egybevetve: eddig megfelelő a karrierje íve, lehetett volna meredekebb, laposabb?
- Eljutottunk egy szintre, az enyém a WBF öve, ezt már megvédtem háromszor, még kétszer szeretném, utána viszont jöhet a váltás, és célba veszem egy másik, rangosabb szervezet koronáját. Úgy érzem, bennem van az előrelépés lehetősége, és már várom az új kihívásokat.



Ahogyan már megszokhattam, kicsit magasabb nálam, ezzel aligha mondok falrengető újdonságot. Erős, jó felépítésű, gyors bokszoló, nagy horgokat üt, és főképp a belharcot erőlteti. Azt egyelőre nem tudom megmondani, mennyire fekszik a stílusa. Ha ellenem is folyamatosan jön előre, a belharcokat erőlteti, akkor táncos bunyóval, sok lábmunkával megverhetem. Igyekszünk ebből előnyt kovácsolni, remélem, sikerülni fog.

Kótai Mihály, a WBF világbajnoka Denny Daltonról ---- 2001. március 17.
Kótai az ötödik profimeccsén, a holland Ronnie Daniels ellen mutatkozott be a magyar közönségnek. Az FTC kézilabdacsarnokában megtartott mérkőzés egyoldalú küzdelmet hozott, amelyet a magyar öklöző a hatodik menetben T. K. O.-val nyert meg.

2001. október 13.
A szintén a Fradi-csarnokban megtartott gálán aratta Kótai az eddigi leggyorsabb győzelmét, az osztrák Gotthard Hintereggert 65 másodperc alatt ütötte ki.

2001. december 14.
A spanyol Julio César Soto ellen bokszol először nyolc menetet Kótai, de nem jelentett gondot számára a 24 perc teljesítése, pontozással simán győzött Budapesten.

2002. március 9.
A találkozó elején kellemetlenkedő, a szabálytalanságoktól sem visszariadó francia David Saraille kellemetlen érzésekkel távozott a magyar fővárosból, miután a negyedik menetben Kótai csúnyán kiütötte.

2002. május 24.
Kótai karrierje első címmérkőzését az Elektromos-csarnokban vívta, és a WBC nemzetközi bajnoki övéért pontozással legyőzte a dél-afrikai William Garét.