Az erő kísérte Madár útját

Rövid időn belül a súlycsoport elitjének második jeles képviselőjét, a világbajnok után hivatalos kihívóját is elintézte, mégsem elégedett. Azt mondja, nyert ugyan, de a közönség nem az igazi Erdei Zsoltot látta, ezért a későbbiekben kárpótlást szeretne nyújtani. Reméljük, be is váltja az ígéretét, talán otthon, Magyarországon.

– Kezdjük a legfontosabbal: ön szerint ki nyerte meg a meccset?
– Még meg kell néznem a találkozót, de egyre inkább úgy érzem, ha csak két-három ponttal is, de én. Ugyanakkor az is tény, hogy rossz formában voltam.
– Ennek volt bármi előjele?
– Akadt egy-két magánéletbeli gondom, ami közrejátszott benne, és azt is elismerem, nem tudtam annyira összpontosítani, mint szerettem volna.
– Mennyire hátráltatta a felkészülését, hogy edzőjével, Fritz Sdunekkel csak két hetet tudott együtt dolgozni?

– Aligha mondok újdonságot, mennyivel jobb lett volna, ha végig vele tudok készülni. Sokkal jobban megértem magam vele, olyan kapcsolat van köztünk, hogy bármikor meg tud nyugtatni, mindenki másnál nagyobb hatással van rám. Hiába jövök ki jól Michael Timm-mel is, abban a kapcsolatban nincs meg az a bizonyos plusz. Ennyi azért túl sok ahhoz, hogy minden gördülékenyen menjen. Gyengének éreztem magam a ringben, Garay is nagyon akart, én meg azt gondoltam, majd szépen levédekezem, és balokkal visszaszurkálok. Csak nem jött be a tartalékolás, és nem jöttek azok a jobbosok sem, amelyek az edzéseken automatikusan működtek. ---- – Akkor a kettős látást még nem is említette.
– Az is szép baleset volt. Zavart, nem kell ezen szépíteni. Megütött a srác a negyedik menetben, átszaladt rajtam az ütés, mint ahogyan később is néhány. Korábban azt gondoltam, ilyen pofonokat nem bírok ki, most bizonyítottam magamnak, hogy tévedtem.
– De legalább a lélektani terhet elviselte.
– Ebből a szempontból is tanulságos volt a mérkőzés. Csak azért vagyok büszke magamra, mert nehézségekkel küszködtem, és ezeket is le tudtam győzni. Isten is mellettem állt, az ő segítsége is kellett ehhez a diadalhoz. De meglátják, bebizonyítom, hogy Erdei Zsolt tud szépen bokszolni, tud szép meccset vívni. Legközelebb minden másképp lesz.
– Most már muszáj megkérdeznem: volt egyáltalán valami, amivel elégedett volt?
– Talán azzal, hogy a végén igazán "tökös gyerek" voltam. A tizenegyedik menetben majdnem meghaltam, azt sem tudtam, hol vagyok, aztán odaálltam a tizenkettedikben egy olyan adok-kapokra, amellyel talán hoztam is azt a felvonást. ---- – Honnan jött ehhez az erő?
– Fogalmam sincs. Korábban mindig azt hittem, bennem ilyen nincs, hogy gyenge vagyok és nem tudom megcsinálni. Aztán egy aknából jött valami tartalék. Volt, amikor meccs közben azt mondtam, katasztrófa, milyen gyenge vagyok, és utána jött valami. Fogalmam sincs, mi, valami, ami bennem van.
– Akadt, aki a tizenegyedik menet után azt mondta, Erdeinek vége.
– Mondták ezt már sokan. Pérez is, gondolom Garay is, én meg bebizonyítottam, hogy "tökös gyerek" vagyok. Még egyszer mondom, erre büszke vagyok. Túlizgultam az egészet, a felkészülésem nem úgy sikerült, ahogyan szerettem volna, ezeknek volt a következménye a gyengébb forma. Ennek ellenére megpofoztam a kemény ellenfelet.
– Kellett ez a sok idegeskedés?
– Persze, hogy nem. Azzal, hogy túlságosan is izgultam, valószínűleg túlbecsültem Garayt, ami azért nem ártott, legalább óvatosabb voltam.
– Ô azt hozta, amire számított?
– Éreztem, hogy nehéz lesz, ebben nem is csalódtam. Sajnos nem voltam olyan formában, mint González ellen. Ha most is úgy bokszolok, mint januárban, Garay is nagy ruhát kapott volna.
– Mit lehet, mit kell hasznosítani a dortmundi élményekből?
– A felkészülésnek mindenképpen másként kell alakulnia, nem lehetek ilyen sokáig külön Sdunektől. Ennek olyan következményei lehetnek, hogy nem azt hozom, amit tudok, és kikapok. Az pedig ciki.
– Most ciki lett volna?
– Az. Semmiképpen sem lett volna kellemes. Nagyon jó bokszolótól kaptam volna ki, de olyantól, akiről tudom, hogy nem jobb nálam. Ha a maximumot nyújtom, és úgy vernek meg, rendben van, akkor jobb volt az ellenfél. De ha a húsz év tapasztalatával, az én képességeimmel vesztek, akkor baj van. ---- – Mit szólt, amikor bemondták, hogy "alter und neuer Weltmeister Zsolt Erdei"?
– Tudtam, hogy ez következik. Megsúgták. Amikor a vezetők bemásztak a ringbe, elárulták, hogy megvan. Azt hiszem, a spanyol bíró ítélete, a kétpontos győzelmem volt a reális, a döntetlen és a négypontos siker picit túlzás. De az egész összefolyt előttem, tizenkét menetet egyenként nehéz lenne most még analizálni. Ahhoz fáradt vagyok, és az emlék is friss.
– Akkor most jöhet a pihenés.
– Abbahagyom az egészet. Nem kell izgulni, csak úgy másfél hónapra. Nem tudom, mi jön ezután, remélem, hazai gála, de egyelőre ez nem nagyon érdekel. Jön néhány kötelező program, aztán kikapcsolom a telefonomat, és elmegyek nyaralni a barátnőmmel. Feltöltöm az elemeket, kell a friss erő, mert még vannak céljaim. ---- Kovács István mellékszereplője volt a szombat estének, mégsem mindennapos, ami vele történt, hiszen jellemző a hivatásos ökölvívásnak a showbusiness és a sport határán egyensúlyozgató világára.
Kokó az Erdei–Garay meccs supervisora lett volna, ám a WBO közölte vele, hogy az argentinok tiltakozására leveszik a listáról. Egyfelől Garay stábja erről semmit sem tudott, másrészt Kovács faxon arról informálta a világszervezetet, hogy a cserébe felkínált Veit–Szalem összecsapást köszöni, de nem kéri, inkább az RTL Klub szakkommentátoraként repül csak Dortmundba.
Ehhez képest Veiték meccse előtt bemondták, hogy "Supervisor: István Kovács", miközben Kokó valahol a Ruhr-vidéken kártyázott. Ô volt a legjobban meglepve, hogy vele vezették fel az előmérkőzést.
Ami egyébként az elmúlt évek egyik legnagyobb csalását hozta, a német közönség percekig tüntetett a gála egyetlen német fellépőjének sikere láttán.
Meglepő lenne, ha a WBO idegeskedne emiatt. Ha már nincs kitől jelentést kapnia, hiszen a pontozólapokat maga az Universum-főnök, Klaus-Peter Kohl gyűjtötte össze…