Még az élmények uralkodnak

Erdei Zsolt január 17-én ugyanis egy országot elvarázsoló boksszal verte meg nagyon simán a mexikói Julio César Gonzálezt, és lett a WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú világbajnoka. Magyar ökölvívónak korábban még nem sikerült a hivatalban lévő világbajnokot megverve a csúcsra érnie, mi több, Madár előtt mindössze ketten – Kovács István, Kótai Mihály – tudtak vb-övet szerezni a profik között.

Nem unja még a díjesőt? A világbajnoki győzelme után ahol megjelent, kapott valamit, most pedig itt az újabb elismerés.
– Közhely, ettől még tartom, hogy ezt nem lehet megunni. Különben sem voltam még a hónap sportolója. Bár ha most kicsit elgondolkoztam volna, talán rájöhettem volna, hogy első lehetek. De nem foglalkoztam vele, nem volt rá időm.
– Helyette inkább ünnepelt?
– Á, még azt sem. Még kikapcsolódni sem maradt időm, mindig volt állandó elfoglaltságom, rohangáltam jobbra-balra. A Boxutcában már tartottak egy nagy banzájt, lazíthattam egy kicsit, de az sem volt az igazi. Ott is akadtak kötelezettségeim, nem tudtam igazán elengedni magam. Még jó, hogy váratlanul megjelent a barátnőm, Arabella, ő legalább oldotta a hangulatot. Képzelje, gondolt egyet, kocsiba ült Ausztriában, eljött Magyarországra, kitalált Fótra, én meg nem voltam sehol. Akkor volt a buli a Boxutcában… Anyukám azonnal hívott, hogy látogatóm van, én meg rohantam haza, és hoztam magammal. Sokat javított a kedvemen. De olyan esemény még nem volt, ahol senki sem kérdezett a bokszról, ahol olyan lehettem volna, mint a befőtt.
– Mi kellene ehhez?
– Nyugalom. Hogy pihenni is tudjak, és ne zavarjanak minden pillanatban. Most például azt tervezem, hogy megváltoztatom a számomat, mert már olyanok is tudják, akiket nem is ismerek. Ne értsen félre senki, jólesik a sok rajongói telefon, örülök, hogy ennyien keresnek, csak azt sajnálom, hogy bármennyire is szeretnék, nem tudok mindenkinek megfelelni. Mindenki találkozni akar velem, fényképezkedni, de erre már képtelen vagyok, akkor teljesen felapróznám magam.
– Mi lehet a megoldás?
– Már meg is van. A menedzsment átveszi a programjaim szervezését, őket kell keresni, én már nem tudok válaszolni a megkeresésekre, mert fogalmam sincs, mikor hova kell mennem. Az biztos, a programot úgy állítják össze, hogy ne csak kötelezettségeim legyenek, hanem például szabadságom is. Végül is azért jöttem haza, hogy pihenjek. Ha az Universum megtudja, mit művelek mostanában, szerintem azonnal visszarángat Hamburgba.
– Akadt, aki azt mondta, sürgősen menjen vissza Németországba, ott legalább tudna pihenni.
– Ez így van, de én százszor inkább vagyok a felfordult Magyarországon, mint a nyugodt Németországban. A siker felfordulással jár, nekem pedig meg kell felelnem, ki kell elégítenem az érdeklődők kíváncsiságát. Ennyivel tartozom is, mert amíg bent voltam a szorítóban, ők kitartottak mellettem, szorítottak értem.
– Gondolom, azért létezik egy határ…
– Már a szélén vagyok. Eljutottam arra a szintre, amikor képtelen vagyok mindenkinek megfelelni, gyakran nem tudom elviselni a telefont, ezért is akarom megváltoztatni a számomat.
– Mennyire lehet élvezni, illetve mennyire terhes ez a népszerűség?
– Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élvezem, és hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem terhes. Ez ingadozik. Hol a terhesség billen át egy határon, hol az élvezet. De az utóbbiból van jóval több. Olyan sok és olyan kedves visszajelzést kapok, amelytől megmelegszik a szívem. Ezért érdemes mindent vállalni.
– Van legkedvesebb élménye?
– Egyet nem tudok és nem is akarok kiemelni. Hétköznapi emberek, anyukák, nagymamák mondják, hogy nem szeretik a bokszot, de az én meccsemet megnézték, és köszönik a fantasztikus élményt. Vagy egy apuka mesélte, bárhogy is akarta, nem tudta "lelőni" a gyerekét, aki nem volt hajlandó aludni, amíg tartott a mérkőzés. Sokat számít a szakemberek véleménye is, de nekem az ilyen egyszerű visszajelzések jelentik a legtöbbet.
– Meddig várhatunk még ilyen ajándékokat Erdei Zsolttól?
– Amíg úgy érzem, hogy megy a bunyó és egészséges vagyok. Amíg tudok újat alkotni, és még többet tudok kihozni magamból. Előbb is abba lehet hagyni, de érdemes kihasználni a lehetőséget.
– Volt szakember, aki azt mondta, annál jobban nem lehet bokszolni, ahogyan ön tette González ellen.
– Sokan így gondolják, ennek örülök, de úgy érzem, még vannak tartalékaim. Ez egy váltás volt, ez a stílus erre a meccsre szólt, de más rivális ellen más kell. Valamit most megtaláltam, túlnőttem magamon. A nővérem szerint egyszerűen annyi történt, hogy átléptem az árnyékomat.
– Miért, volt?
– Mint elég sok embernek. Volt egy álmom, amelyet el akartam érni. Elértem. De már újabb motivációk vannak. Még nem teljesedett be minden, még nem tudom felfogni, hogy világbajnok vagyok. Az is lehet, hogy sohasem sikerül. De lehet, hogy én már örökre ilyen maradok. Már az új kihívás érdekel, hogy megvédjem az övemet. Sokan már Roy Jonest emlegetik, de nekem tök mindegy, ki az ellenfél, a lényeg, hogy én győzzek. Még többet akarok kihozni magamból, más stílusú bunyósokkal is akarok találkozni, hogy megmutassam, milyen tartalékok vannak bennem. Mert biztos, hogy én is kerülök majd olyan helyzetbe, mint Karlsruhéban González. Nálam is jön majd egy Erdei Zsolt, aki felszívja magát, és az élete meccsét akarja bokszolni, én azonban meg akarok felelni a kihívásnak. De az ellenfeleket mindig is tisztelni tudom. Az más kérdés, hogy a ringben pofon vágom őket, azzal tulajdonképpen nem tisztelem őket, de ez ezzel jár. Aki bemegy a ringbe, számolnia kell a pofonokkal, ez ilyen társasjáték. Olyat még nem láttam, hogy a győztes ne kapott volna egy-két ütést.
– Meddig várja még a kihívásokat?
– Most úgy számolom, hogy három évig. Addigra megvalósíthatom az összes célomat, és nyugodtan hagyhatom abba a bokszot. De úgysem tudok elszakadni ettől a sporttól. Szívesen edzősködnék, azt hiszem, van is hozzá tehetségem. A bokszhoz van, azt nem kell magyarázni, az amatőr- és a profi-világbajnoki cím csak úgy nem hull az ember ölébe, emellett szerintem a szakmához is van affinitásom. Kívülről jól látom az eseményeket, mikor mit lehetne alkalmazni, a gyerekek nyelvén is értek, ők is szeretnek engem, ebből valami jó is kisülhet. Azt hiszem, fel tudok emelkedni egy gyerek szintjére. Szeretném őket megtanítani a harcra, a nemes küzdelemre, arra a sportágra, amelyet sokan lehurrognak, hogy milyen brutális. Néha nemcsak a sportjellege dominál, de összességében nemes harc, és sok mindenre megtanítja az embert. Ezért akarok maradni, hogy átadjam a tudást másoknak.

Európai körséta Edinburghtól Karlsruhéig

Erdei Zsolt ötödik nagy diadalának helyszíne volt Karlsruhe. De vajon menynyire maradtak meg az emlékezetében előző diadala helyszínei, illetve maguk a sikerek? Újdonsült világbajnokunk vállalkozott a rövid múltidézésre.
Edinburgh (1992, junior Európa-bajnoki cím)
"Nem aranyesélyesként mentem ki, a köztudatban inkább az volt, hogy itt ez az Erdei gyerek, aki jó lehet egy éremre. Én meg úgy voltam, hogy nyerni akarok, igenis aranyat. Ez annyira szilajul befészkelte magát a fejembe, hogy mással nem is lettem volna elégedett. Hatalmas siker volt, addig ilyen érzést nem éltem át, ez jelentősen meghatározta a jövőmet is."
Budapest (1997, amatőr-világbajnoki cím)
"Egyszerűen fenomenális volt magyar közönség előtt bokszolni, magyar éljenzést hallani. A döntő után hasonlóképp ugrottam fel a szorítóban, mint Karlsruhéban. Tomboltam, de tudtam, akármit csinálok, nem tudom kifejezni a boldogságomat. Csak az élhette át, amit én, aki velem együtt érzett. Öröm és felemelkedés volt bennem, nem a földön jártam, azt sajnáltam, hogy ezt az érzést nem tudtam másoknak átadni."
Minszk (1998, Európa-bajnoki cím)
"Elég sima ügy volt. Sérült voltam, lerobbant, talán ezért könyveltem el nagy sikernek. Mindenki várta tőlem ezt a győzelmet, ettől függetlenül nagyon tudtam örülni neki. A döntőben az azóta szintén profivilágbajnok Brian Magee-vel bokszoltam. Szimpatikus srác volt, felrepedt szemöldökkel meg cipóra dagadt bal kézzel nem volt könnyű dolgom. Csak jobbal mentem rá, de így is nyertem tíz kettőre."
Tampere (2000, Európa-bajnoki cím)
"Nem csupán Európa-bajnok, hanem a torna legjobb bokszolója is lettem, ez az elismerés legalább annyit ért, mint az aranyérem. Amikor a banketten bemondták a nevem, az oroszok Lebzjak vezérletével felálltak, aztán a többiek is, azt hiszem, ez volt életem egyik legnagyobb elismerése. Valóban brillíroztam, összeszedett voltam, az a bunyó természetes volt, nem annyira lehiggadt, letisztult boksz, mint a budapesti vagy a karlsruhei."
Karlsruhe (2004, profi-világbajnoki öv)
"Ezt a sikert még mindig nem tudom felfogni, még nincs a tudatomban, és fogalmam sincs, mikor bírom majd felfogni. Talán akkor, ha nem zavar senki, és magamban elmélkedhetek rajta. Mondták, hogy csodálatos dolgokat műveltem a szorítóban, de még nem tudom, ez mit jelent. Tényleg, mit jelent? Jól bokszoltam, jól végeztem a dolgom, de nem kell ezt túlharsogni. Lehet, hogy Gonzáleznek rossz napja volt, nekem pedig szuper, tényleg nem tudom, miért alakult így."

Névjegy

ERDEI ZSOLT
Született: 1974. május 31., Budapest
Magassága: 178 cm
Súlycsoportja: félnehézsúly (79.378 kg)
Alapállása: normál
Klubja: Universum Box-Promotion (német)
Edzője: Fritz Sdunek (német)
Nevelőedzői: Fehér Mihály, Szakos József
Legjobb eredményei. Amatőrként: olimpiai 3. (2000); világbajnok (1997); 2x Európa-bajnok (1998, 2000), Eb-2. (1996); junior Európa-bajnok (1992); 6x magyar bajnok (1993–96, 1998–99). Hivatásosként: WBO-világbajnok (2004); WBO-interkontinentális bajnok (2002–2003); mérlege: 19–0 (13 K. O.– T. K. O.)

Januári top10

1. Erdei Zsolt (ökölvívó) 25 pont
(Karlsruhéban imponáló boksszal verte meg a mexikói Julio César Gonzálezt, a WBO
félnehézsúlyú világbajnoki övéért, ő az első magyar, aki az aktuális világbajnokot legyőzve hódította el a koronát.)
2. Kapros Anikó (teniszező) 20 pont
(Bejutott az Australian Open nyolcaddöntőjébe, legyőzte többek között a 10. kiemelt orosz Nagyezsda Petrovát és Mandula Petrát, a világranglistán a 80.-ról az 57. helyre lépett előre.)
3. Majthényi Szabolcs, Domokos András (vitorlázók) 16 pont
(A repülő hollandi vb-n Melbourne-ben megvédték világbajnoki címüket.)
4. Hormay Adrienn (vívó) 12 pont
(Egy hét leforgása alatt két párbajtőr Világkupa-versenyt – Göteborgban és Budapesten – nyert meg.)
5. Lékó Péter (sakkozó) 10 pont
(Veretlenül a második helyen végzett a Wijk aan Zee-i szupertornán.)
6. Ladányi Balázs (jégkorongozó) 8 pont
(A Dunaújváros jégkorongozója a Magyar Kupa döntőjében négy gólt ütött a Volánnak.)
7. Iványi Dalma (kosárlabdázó) 6 pont
(Sorra remekelt a Pécs Euroliga-mérkőzésein, a Valencia ellen aratott győzelem után a hét legjobb női kosarazójává választották az Euroligában.)
8. Kótai Mihály (ökölvívó) 4 pont
(Első magyar ökölvívóként megvédte profivilágbajnoki címét, miután a WBF nagyváltósúlyú trónjáért zajló meccsen pontozással legyőzte a francia Monney Sekát.)
Gulyás Róbert (kosárlabdázó) 4 pont
(Meccsről meccsre remekelt az Euroligában és a francia kosárlabda-bajnokságban
az Adecco Asvel színeiben.)
10. Mincza Ildikó (vívó) 1 pont
(Harmadik lett a budapesti párbajtőr Vk-versenyen, és nagy szerepe volt abban, hogy
a válogatott ezüstémes lett az olimpiai kvalifikáló csapat Vk-versenyen, és ezzel kivívta athéni helyét.)