Csak a stílus volt szokatlan

Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, Seka nem a világ közvetlen élvonalából érkezett (a boxrec.com internetes magazin rangsorában nincs ott az első 150 között), és bár a pontkülönbség meggyőző volt, a teljesítmény csak időnként…
– Szerintem nem volt rossz – kezdte értékelését Kótai Mihály. – Seka olyan ellenfél volt, aki keményen jött előre, igaz, erre is számítottunk. Kihasználta fizikai adottságait, nagy tempót diktált, csak úgy lehetett megtörni, ha keményen megütögettem, illetve odaálltam, és dulakodtam vele.
– Erre szükség volt, vagy Seka kényszerítette rá?
– Inkább azt mondom, hogy kellett. Csak így lehetett megállítani, ahhoz túl gyorsan jött előre.
– Nem volt idegen ez a stílus?
– Hogy is mondjam… Nem így szoktam bokszolni, annyi szent. Enynyit még egy meccsemen sem dulakodtam, de ezt kellett csinálnom. Erre bizonyíték, hogy talán csak egy menet ment el az egész mérkőzésen.
– Nem lett volna szerencsésebb, hogy ön kényszeríti rá az akaratát Sekára, nem pedig önnek kell alkalmazkodnia a francia stílusához?
– Az volt a baj, hogy az első menetben felrepedt a szemöldököm, ezért óvatosabban kellett bokszolnom, és előzetesen úgy tűnt, a végül végigjárt út sokkal könnyebb. Vigyáznom kellett, nehogy súlyosabban megsérüljek, és a lehető legkevesebb ütést kapjam.
– Ez elég jól sikerült…
– Panaszra nincs okom, az biztos. Sokat gyakoroltuk a védekezést, lábon sikerült jól elmozognom, és az erőnléttel sem volt gond, ami Simon-Balla István munkáját is dicséri.
– Ha már az edzőkről beszélt: Veres László munkájáról mi a véleménye?
– Tudom, hogy megoszlanak a vélemények az edzőkérdésről, a taktikáról, de higgyék el, ezt a bokszolót nem lehetett volna másképp legyőzni.
– Leüthette volna például a második menetben.
– Könnyű ezt mondani, de megcsinálni… Szerintem Lacival jól felkészültünk erre a meccsre, jó taktikát dolgoztunk ki, amit nagyjából meg is valósítottam.
– Csak nagyjából?
– Hibák mindig vannak és lesznek. Seka ellen voltak olyan helyzetek, amelyekből csak elléptem, nem fejeztem be a támadást. Kétszer-háromszor meg volt ütve a francia, csak mielőtt befejeztem volna, túl távol kerültem tőle. Amikor pedig újra pozícióba kerültem, már kipihente magát, és nem lehetett megütni.
– Sekát hova helyezné az eddigi ellenfelei sorában?
– Nehéz rangsorolni, de az biztos, hogy az ilyen stílusú palik ellen nem nagyon szeretek bokszolni. Mindent elkövet annak érdekében, hogy megnehezítse a rivális életét.
– Most, hogy túljutott rajta, mi a következő feladata?
– Egy hatalmas alvás. Az éjszaka nem sokat aludtam, aztán hajnalban mentünk a reptére, tizenegykor pedig már itthon is voltunk. Kicsit kómás vagyok. Komolyra fordítva a szót: két-három hétig biztosan pihenek, és úgy néz ki, valamikor március-április tájékán bokszolok legközelebb.