Megvan az első címvédés

Vágólapra másolva!

2004.01.31. 22:27

Címkék

Kótai Mihálynak (271, 13 K. O.T. K. O.) másodszor is szerencsét hozott a londoni York Hall, ráadásul úgy, hogy ezúttal sokkal nagyobb különbség volt közte és ellenfele között, mint 2003 áprilisában. Akkor a brit Darren Rhodesszal szemben mindössze egy ponttal tudott nyerni, most, a francia Monney Seka (1461, 10) ellen pedig minimum héttel. A szombat esti sikere egyúttal azt jelenti, hogy megvédte a WBF (Boksz-világalapítvány) nagyváltósúlyú világbajnoki övét előtte magyar bunyós még nem tudta sikerrel venni az első címvédő mérkőzését.

A nagyváltósúlyú Kótai Mihály (jobbra) pályafutása harmadik címmérkôzése is tizenkét menetig tartott, és a magyar öklözô harmadszor is pontozással gyôzedelmeskedett (Fotó: Meggyesi Bálint)

A látottak csak megerősítették bennünk, hogy Seka ideális ellenfél volt az első címvédésre. A francia nem csinált semmi különöset, az ütéseivel csak ritkán tudta zavarba hozni Kótait, az öklénél a feje sokkal nagyobb veszélyt jelentett a címvédőre. Arra viszont éppen jó volt ez a találkozó, hogy lemérjük, a magyar átlagos iramban simán kibír tizenkét menetet a ringben, és egy, nem a világ élvonalába tartozó bokszoló ellen könnyedén tudja hozni a meccset.
A győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben, még úgy sem, hogy az első menetben mély-, majd gongszó utáni ütés miatt is figyelmeztették. Kótai feladatát a későbbiekben könnyítette, hogy Seka orra a második menettől vérzett is, márpedig ilyen helyzetből sokkal nehezebb bokszolni. Jellemző volt a mérkőzés képére, hogy a negyedik menet végén a statisztikák szerint Kótai 61, Seka pedig 27 ütést tudott célba juttatni. Ég és föld volt a különbség… Ha nem is akkora, mint két hete Karlsruhéban Erdei Zsolt és Julio César González között (az akkor felállított mércének nehéz lesz bárkinek is megfelelnie), de ez is zongorázható volt.
Az már más lapra tartozik, hogy maradéktalanul így sem lehettünk elégedettek Misi teljesítményével. Régi betegsége, a levegőbe eldobott jobb-, illetve balhorog sajnos ismét előjött, pedig ha csak picit pontosabbak ezek az ütések, talán meglett volna a tizennegyedik idő előtti győzelem is. A francia szabálytalanságokra épülő küzdőstílusa sem feküdt éppen Kótainak, ami pozitívum, hogy a szemöldöke legalább nem repedt fel túlságosan, és nem kellett azzal törődnie, hogy eláll a vérzés vagy sem.
De igazságtalanok lennénk, ha csak a negatívumokról szólnánk. Kótainak voltak látványos kombinációi, a mérkőzés derekán egyszer nagyon közel került ahhoz, hogy megrendítse a gallt, a lábmunkája szintén figyelemre méltó volt, úgyhogy nyugodtan állíthatjuk, megérdemelten tarthatta meg a WBF világbajnoki koronáját. Ez kitűnik a pontozói lapokból is, hiszen ketten 119:112, a harmadik bíró pedig 119:110 arányban Kótai Mihályt látta jobbnak, azaz magyar derékon maradt az öv.

Kótai Mihállyal beszélgettünk a mérkőzésről