Ha csak szigorúan az eredményt nézzük, nem történt meglepetés a Las Vegas-i gálán: Roy Jones Junior (491, 38 K. O.T. K. O.) pontozással (igaz, nem egyhangúval, csak többségi döntéssel) legyőzte Antonio Tarvert (212, 17), és visszaszerezte a WBC (Bokszvilágtanács) félnehézsúlyú világbajnoki övét.
Roy Jones Junior (balra) sokak szerint vitatható pontozással verte meg Antonio Tarvert, és szerezte vissza tôle a WBC övét
Roy Jones Junior (balra) sokak szerint vitatható pontozással verte meg Antonio Tarvert, és szerezte vissza tôle a WBC övét
Ugyanakkor a mérkőzés képe, a bokszolók viselkedése és a közönség eredményhirdetés utáni reakciója alapján elmondható, korántsem az előzetesen várt, fölényes Jones-diadal született a Mandalay Bay Events Centerben. A két amerikai bunyós hatalmas nyilatkozatháborúval felvezetett mérkőzésén a menetek gyakorlatilag ugyanazon koreográfia szerint zajlottak le. A két bokszoló az elején állt egymással szemben a ringben, Jones váratlan közbeütésekből és beugrásokból az első két percben többször eltalálta Tarvert, aki fel sem vette ezeket a pofonokat. A Jones-percek után a felvonások hajrája általában Tarveré volt, aki meglódult, ütötte a nehézsúlyból visszafogyasztó honfitársa kettős fedezékét, az ökle ritkán, de befért vetélytársa kezei közé, de megrendítő erejű ütésekre ő sem volt képes. Alapvetően a kezdeményezőkészség hiánya nyomta rá a bélyegét a találkozóra. Jones is, Tarver is arra várt, hogy a másik kinyíljon, ő pedig kedvére kontrázhasson, erre azonban nem volt lehetőség. Ráadásul a kihívó magassági hátránya miatt képtelen volt közelebb férkőzni Tarverhez, aki azonban nem tudott tőkét kovácsolni magának ebből az adottságából. Jones ugyanis a fogyasztás alatt leadott 11 kilójával ellentétben a gyorsaságát nem veszítette el, egy-két sorozást leszámítva kiválóan védekezett, ugyanakkor sokkal kevesebb látványos elemet vitt bele a bunyójába, mint korábban bármelyik meccsén. Az egyetlen, amiben mindketten világklasszis teljesítményt nyújtottak, az ellenfél cukkolása volt. Jones a szokásos, leeresztett kézzel való védekezése mellett nem volt rest néha nyelvet ölteni az őt éppen sorozni készülő riválisára, miközben Tarver óriásköröket csinált, rángatta a vállát, odamondogatott kihívójának, aki természetesen vette a lapot. Csak éppen a közönség nem, a szurkolók elég gyakran adtak hangot nemtetszésüknek, midőn látták, a két főszereplő az ökölvívás helyett inkább a show-val foglalkozik. A meglehetősen passzív, kevés tiszta találattal befejeződő találkozót követően senki sem irigyelte a pontozókat. Az utolsó gong utáni gesztusokat elnézve inkább Tarver tűnt befutónak, az ő sarka ünnepelt, Jonesék csak tessék-lássék módon örültek, de semmi különös. Amikor Michael Buffer ringszpíker bemondta, hogy az első pontozó 114:114-es döntetlent hozott ki, már lehetett néhány elégedetlen hangot hallani, amikor pedig felolvasta, hogy a következő két döntnök 117:111és 116:112 arányban a kihívót látta jobbnak, a többség erőteljes pfujozásba kezdett. Persze, Jonest ez aligha érdekelte, egy év után újra a birtokába vehette a WBC félnehézsúlyú világbajnoki övét, ráadásul megverte azt az embert, aki évek óta verbális hadjáratot folytatott ellene. "Nagyon fáradt voltam a fogyasztás miatt – vallotta be Jones. – Kemény mérkőzés volt, tizenegy kilót kellett leadnom, nagyon nehéz tizenegy kilót. Minden menetben az első két percben csak én bokszoltam, Tarver rendre az utolsó harminc másodpercben akarta megnyerni a meneteket, de tudnia kellene, hogy harminc másodpercekkel biztosan nem lehet meccset nyerni.” Aligha meglepő, hogy Tarver egészen másként értékelte a történteket: "Ma este megvertem, az arca mindent elárul a történtekről. Csalódott vagyok, én voltam a jobb, csak nem a pontozóknál. Én lettem a közönség új bajnoka.” Gyanítható, még nem ért véget kettejük személyes ügye, de a folytatásnál alighanem jobban érdekel mindenkit, mi lesz Jones sorsa. A régi-új világbajnok azt gyorsan világossá tette, hogy félnehézsúlyban nem láthatjuk többé, viszont van még egy mérkőzés, amelyről nem tett le. "Még egy több millió dolláros találkozó Tysonnal, aztán kész, részemről vége – fogalmazott Jones. – Nyolcvanöt százalékig biztos vagyok benne, hogy létrejön a meccs. A jövő év áprilisában vagy a New Orleans-i SuperDome-ban vagy a New York-i Madison Square Gardenben összemérhetjük az erőnket.” Jonesnál ugyebár ott van a WBA (Bokszvilágszövetség) nehézsúlyú világbajnoki öve, "Iron Mike-ot” pedig csakis egy újabb világbajnoki korona érdekli. Az egyetlen gát Don King lehet, Jones nehézsúlyú címvédő mérkőzéseinek szervezési joga nála van, Tyson azonban már többször kijelentette, nem hajlandó együttműködni az extravagáns promoterrel. Valószínűleg addig, amíg nem kap egy vaskos köteg dollárt…