A májusban a WBC (Bokszvilágtanács) nemzetközi nagyváltósúlyú bajnoki koronájáért megrendezett mérkőzésen William Garét megverő Kótai Mihály után szeptember 13-án újabb magyar övtulajdonost köszönthetett a budapesti közönség. A Pólus Centerben lebonyolított gála főmérkőzésén Gálfi András (4173), a Felix-Promotion öklözője egyhangú pontozással 115:114, 117:111 (ez szinte teljességgel érthetetlen) és 116:114 arányban legyőzte a dél-afrikai Anthony Van Niekerket (1642), és megkaparintotta a WBO (Bokszvilágszervezet) középsúlyú interkontinentális övét.
Gálfi András (jobbra) pályafutása negyvenegyedik gyôzelmét aratta a profik között
Gálfi András (jobbra) pályafutása negyvenegyedik gyôzelmét aratta a profik között
– Jó érzés újra interkontinentális bajnoknak lenni, úgy pedig különösen az, ha figyelembe vesszük, milyen erős ellenfelet győztem le – nyilatkozta lapunknak Gálfi András. – Nem volt könnyű csata, de úgy érzem, megérdemeltem a győzelmet. Van Niekerk is jól bokszolt, azt hiszem, bebizonyosodott, nem véletlenül tartottam tőle. – Úgy tűnt, a dél-afrikai alaposan meglepte a stílusával. – Folyamatosan, pihenő nélkül bunyózott, remekül kihasználta, hogy hosszabb karjai segítségével távolt tud tartani, ráadásul jobbal elég keményeket ütött. Szerencsére a pofonok többségét sikerült hárítani, de végig ott lógott a levegőben, hogy egyetlen hiba után is fejre állhatok. – És mi a véleménye a szurkáló baljairól? – Tény, ezek az ütések nagy szerepet játszottak a mérkőzés alakulásában. Elérte, hogy kettőnk között maradjon a távolság, én nem tudtam bekerülni az ütőtávba, ő meg idegesített az apró találataival. Igaz, ezeknek az ütésekek a profik között nincs akkora súlya, mint az amatőröknél, sokkal kevesebb nyomot hagynak a pontozókban. – Mi volt az oka, hogy Ön sokkal kevesebbet ütött, mint a korábbi mérkőzésein? – A pontos okot nem tudom, inkább csak sejtéseim vannak. Benne lehet a meccshiány, hogy február óta nem bokszoltam, de az is lehet, hogy a kézsérülésemben keresendő a hiba. Végig éreztem, hogy a jobbjaim nem pattognak úgy, ahogyan azt szeretném. Elképzelhető, hogy műtétre kerül sor, ha az orvosok a beavatkozás mellett döntenek, akkor remélem, a lehető leghamarabb végrehajtják. – Mi az, ami tetszett a saját bunyójában? – Talán az, hogy az elején nagyon laza voltam, és végig nyugodt tudtam maradni. Összességében azonban nem voltam elégedett, de jó ellenféllel szemben nagyon nehéz csodát tenni. A jövőre nézve viszont bíztató lehet, hogy átestem a holtponton, hogy a hajrát remekül bírtam és ballal jól operáltam. – Gondolom, a közönségre sem lehet panasza… – Persze, a szurkolókról semmiképpen sem szabad megfeledkezni. Ennyi néző előtt Magyarországon még nem bokszoltam, nagyon feldobott a hangulat, a buzdítás nélkül talán nem sikerült volna megnyernem a meccset. – Viszont a nagy nyilvánosságnak, a televíziós közvetítésnek mintha bénító hatása lett volna. – Ebben sajnos még nincs rutinom, meg kell tanulnom elviselni, hogy egy egész ország láthatja a meccseimet. Szerintem a következő alkalommal már jobban elbírom ezt a terhet, és akkor már nem lehet gond.