A felkészülés jól sikerült

– Hogyan bírta a legutóbbi, Atlantic City-i és a mostani, berlini meccse közötti két hónapos szünetet?

– Nem volt vészes, pihentem én már ennél többet is két összecsapásom között. Sem túl korán, sem túl későn nem jön ez a mérkőzés, pont megfelelő a ritmus. A felkészülésem szinte tökéletesen sikerült, semmi sem zavart közben, beteg sem voltam, százszázalékosan a munkára tudtam összpontosítani. Aminek külön örülök, hogy mostanra csúcsosodott ki a formám, a csütörtöki iskolázás is azt mutatta, jó állapotban vagyok. Sdunek mester azt mondta, semmi baj sincs velem, gyors vagyok, pontos, kondicionális gondjaim sincsenek, és én is így érzem. Ideális volt minden, ehhez hasonló felkészülésben utoljára a stuttgarti meccsem előtt volt részem, azóta sokat fejlődtem, egyre jobban figyelek a védekezésre, és tanultam a hibáimból. Persze még most is vannak, hibátlan bokszoló ugyebár nincs, de arra kell törekednem, hogy a bakikat a minimális szintre szorítsam.

– Valósággal áradozik a felkészüléséről! Mennyiben volt más a mostani munka, mint mondjuk az, amit az előző mérkőzése előtt végzett?

– Talán nem is merném összehasonlítani a kettőt. Ezerszer más volt a mostani. Atlantic City előtt egy hónapig Sdunek nélkül készültem, csak az utolsó hetet töltöttem vele Amerikában. Igazából nem is tudom, mi történt velem abban az egy hónapban. Nem voltam eléggé gyors, pontos, valahogy hiányzott valami belőlem. Ha Fritz-cel tudok készülni, az teljesen más. Semmi bajom sincs Michael Timm-mel, sőt, neki is csak hálával tartozom, de Sdunekkel minden más. Ô nem csupán az edzőm, magánemberként is kitűnően megértjük egymást, a hibáimon is tud segíteni, nála garantált a fejlődésem.

– Ezek szerint lelkizős típus?

– Mindenképpen! Lehet, hogy az is közrejátszik abban, hogy a mostani tréningjeimet istenítem, hogy Sdunekkel készülhetek. Most azt érzem, hogy felszínre tört mindaz, ami Atlantic City előtt rejtve maradt. A lehetőségekhez képest a maximumot hoztam ki magamból, csak az a kérdés, hogy ebből mit tudok megmutatni a meccsen.

– Lejátszotta már magában a Coelho elleni találkozóját?

– Nem igazán. Azt szeretném, ha nem egy ütésből állna a csata, mert abból nem tudom leszűrni, hogy mennyit léptem előre, milyen formában vagyok valójában. Mindenképpen több menetet akarok bokszolni, persze ha az elsőben megütöm, és lehetőségem lesz befejezni a harcot, akkor nem fogok tétovázni. A srác kicsit amerikai stílusban bunyózik, sokat hajolgat, nekem arra kell törekedni, hogy ballal megelőzzem, a felütések is jók lehetnek egy ilyen rivális ellen, és az utóbbi időben remekül jönnek az elhajlásból ütött tempójobbkezek is. Szerintem ha ballal sikerül megelőznöm, akkor olyan nagy baj nem lehet, attól kezdve már jön minden automatikusan.

– Mennyire érződnek a klubon az Universum egykori médiapartnerének, a Kirch-csoportnak az anyagi gondjai?

– Ebből én semmit sem tapasztalok, igaz, nekem nem is ezzel kell foglalkoznom, nekem bokszolni kell. De azt tudni kell, hogy az egész klub egy nagy család, mindenki haver mindenkivel, sok a vicc, a mosolygás és a munka.

– A ZDF belépésével nem szorulnak hátrébb a Németországon kívülről érkező bokszolók?

– Ezt igazából nem tudom. A Premiere is a címmeccseket, az itteni nagyok összecsapásait adta, és nagyon bízom benne, hogy hamarosan én is eljutok erre a szintre.

– Nem furcsa, hogy most egy másik magyar bokszoló, az önnél szerényebb amatőrmúlttal bíró Matolcsi József vívja a főmeccset Berlinben?

– Nem, ez egyáltalán nem zavar, én örülök, ha egy magyar ember bármilyen sportágban sikert ér el. Nem vagyok rá féltékeny, lehet, hogy amatőrben nem volt olyan eredményes, mint én, de most előtte van a nagy lehetőség. Azt meg tudom, hogy mi van bennem, hogy előbb-utóbb eljön az én időm. Tudom, hogy világbajnok lehetek, ha így készülök a továbbiakban, és nem lesz semmi buktató a karrieremben. Lehet, hogy előttem két-három magyar bunyós is világbajnok lesz, de ez egyáltalán nem zavar, sőt! Csak én is az legyek valamikor!

– Reálisan nézve mikor teljesülhet az álma?

– Ha a mostani folyamat töretlen marad, akkor egy éven belül. Fél éven belül címmeccset vívhatok, nem világbajnokit, hanem mondjuk interkontinentálist, utána jöhet az Európa-, majd a világbajnoki ütközet. Ideális állapotban akarok odaállni a szorítóba, ha már ott vagyok, akkor nyerni akarok. El kell érnem, hogy a tizenkét menetet úgy bokszoljam végig, hogy a nyolcadik menetben ne érezzem a totális fáradtságot.