Reménykedtünk, reménykedtünk, de amennyire lehetett bízni Szűcs István tehetségében és a rivális Ivan Ribac két évvel ezelőtti, Erdei Zsolt elleni letaglózó vereségének emlékében, annyira óvatosságra is intett Szűcsnek az első mérkőzésén nyújtott teljesítménye.
Az azeri Ali Iszmailov ellen két megfelelő menetet követően szétesett a Vasas-Rica Hungária félnehézsúlyú bunyósának a mozgása, és a bírók rendkívül erős jóindulata kellett ahhoz, hogy a magyar fiú lépjen a nyolc közé.
Ribac ellen aztán kiderült, hogy felesleges volt aggódnunk.
Már az első menetben érezhető volt, hogy Szűcs nagyon egyben van. Megnyugodott, kontroll alatt tartotta az első két percet, amelynek végén már nála volt az előny. A másodikban emelt egyet a fordulatszámon, és a rettenetesen szabálytalan, láthatóan elképzelés nélküli jugoszlávot teljesen elkedvetlenítette tökéletes ütemű balegyeneseivel. A harmadiktól valódi oktatás zajlott a permi szorítóban, Szűcs táncolhatott, szépen forgott le, többször meg is sorozta Ribacot, amikor pedig annak érezte szükségét, pihent kicsit az ellenfél vállán.
34. férfi ökölvívó Európa-bajnokság, Perm
Negyeddöntô. 81 kg: Szűcs István (magyar)–Ribac (jugoszláv) p. gy. (23:8)
Kétség sem férhetett Szűcs István sikeréhez, vastaps kísérte le őt az eredményhirdetés után – megszületett a magyar amatőrboksz első 2002-es Európa-bajnoki érme!
Szűcs legközelebb pénteken húzhat kesztyűt, a következő feladat tán nehezebb, mint az első kettő együttvéve volt. A rivális ugyanis az amúgy is méregerős, ráadásul a ringben látványosan támogatott orosz válogatott egyetlen permi születésű embere, Mihail Gala lesz.
Mindennél többet elmond róla, hogy a fehérorosz Arigpadzsijev elleni, kiegyenlített negyeddöntőjét a harmadik menetben, 17:2-nél technikai döntő fölény címén kongatták le.
Ugyanakkor Szűcsnek nem lesz veszítenivalója, hiszen élete első kontinensviadalán már bizonyosan ott lesz a vasárnapi eredményhirdetésnél. No meg arról se feledkezzünk meg, hogy ha megismétli a Ribac elleni, tökéletesen koncentrált, okos produkciót, még csak nem is esélytelen.
Városnézô vesztesek
Az ökölvívótornák ôsi törvényei szerint eleinte kevesen vannak. Aztán, amint halad a végkifejlet felé a viadal, egyre többen és többen lesznek, végül a döntôsök is csatlakoznak hozzájuk.
A vesztesekrôl van szó, a csatákat elbukókról, akik vagy drámai ütközetben esnek el, vagy nagyon csúnya verést kapnak. Egy a közös bennük: ezt követôen országuk melegítôjében feltűnnek a városban.
Az elsô napokban szokás szerint az albánok, a spanyolok, a lettek vagy a hollandok ülnek be harapni valamit (vége a fogyasztásnak), kérnek ki bátran egy sört (nincs több meccs), fütytyögetnek a lányoknak, és a többi.
Aztán megjelennek az örmények, a grúzok, már feltűnik néhány korábban kiesett klasszis, ki összetörve, ki hibátlan hangulatban. Jönnek a mieink is, a németek, a törökök, végül a románok, az ukránok és az oroszok, szépen sorban.
Most, a torna felénél nagyjából a németekkel ismerkedik a város.
Kedden amúgy (nem meglepő módon, hiszen valamennyi meccsen a dobogó volt a tét) hihetetlenül izgalmas, felfokozott hangulatú összecsapások pörögtek a két szorítóban. A Bedák Zsoltot 21:11-re megverő orosz Kovaljov két menet alatt "kivégezte” a török Bedrit, a Balog Vilmost furcsán felülmúló lengyel Czendrowski nem bírt a német Zbikkel (ezzel romba is döntve Balog tételét, amely szerint meg sem áll majd a fináléig), a Káté Gyula ellen valószínűtlenül gyors technikai döntő fölénnyel nyertes világbajnok Maletyin pedig ezúttal is érthetetlenül gyorsan győzött.
A horvát Filip Palic ellen az előző Eb fináléjának visszavágóját bokszolta, amikor is nem 15, hanem tévedésből 14 pontos differenciánál legongatták a mérkőzést. Újra öklözni kezdtek a felek, ám ekkor nem indult el a számítógép, mire hivatalosan azt hirdették ki az eredményhirdetésnél, hogy a horvát edző feladta a küzdelmet, holott arról szó sem volt. Tökéletes műhiba, ugyanakkor egyöntetű a vélemény a Molot Sportpalotában, hogy déli szomszédaiknak kevesebb az esélye egy sikeres óvásra, mint Ribacnak volt Szűcs ellen. Vagyis gyakorlatilag semmi.
Mindeközben Ajtai Péter bírónk "Nekem befellegzett…” kezdetű monológja is elhangzott, amelynek lényege az volt, hogy feljebb lép a ranglétrán, az európai szövetség bíróbizottságának titkára lesz, ami miatt a jövőben nem működhet közre pontozóként és mérkőzésvezetőként, ergó: nem feltétlenül lesz ott a világversenyeken.
Akkora befellegzésről persze nem beszélhetünk, hiszen Ajtai már most azon dolgozik, hogy jövőre a bangkoki vb-t, illetve 2004-ben az athéni olimpiát azért ne nélküle rendezzék meg. Nem kétséges, a vitán felül a világ legjobb bírói közé tartozó Ajtai a ma érvényes paragrafusok ellenére mindkettőn ott is lesz.
Ettől teljesen függetlenül a tizenkettőből nyilván megkapja majd valamelyik finálét, ahogyan az 1996-os és az 1998-as Eb-n, a 2001-es vb-n vagy a sydneyi olimpián is befért a legszűkebb elitbe.
Most már csak azért kell szurkolnunk, hogy semmiképpen se a 75, a 81, avagy a +91 kilós döntő legyen az. Az érintettség okán.
Ehhez szerdán mindenekelőtt a középsúlyú (75 kg) Balzsay Károlynak és a szupernehézsúlyú (+91 kg) Kurtucz Csabának lehet egy-két szava. Balzsay a vb-harmadik Lucian Bute ellen készül az igazi berobbanásra, Szántó Imre kapitány jóslata szerint például szanaszét fogja szedni a románt, Kurtuczra pedig Sydney 91 kilós bronzérmese (az elődöntőben a nagy Félix Savón ütötte ki rettenetesen csúnyán), az erős, de statikus német Sebastian Köber vár – ha a kölyökképű nehézfiú elhiszi, hogy van esélye, márpedig van, ő is bejuthat a négy közé.
Ahol Szűcs István már bizonyosan ott van, meg is könnyebbült a magyar tábor. A nem túlzottan felemelő mögöttünk lévő hétvége után teljesen érthetően.