Madár Amerikába repül
Erdei Zsolt körül minden rendben. E mondat hírértékét amatőr világ- és Európa-bajnok öklözőnk eddigi pályafutása adja, hiszen a népszerű Madár már korábbi életében sem tartozott Fortuna kegyeltjei közé. Temérdek sérülés, betegség és fogyasztási probléma kísérte karrierjét, profiként pedig egy majdnem végzetes közúti balesetet és az istállója, a hamburgi Universum Box-Promotion gáláinak televíziós közvetítésének jogait tulajdonló Kirch-csoport csődjét tudja felmutatni.

Erdei Zsolt jövô szombaton másodszor is megmutatja magát az amerikai közönségnek

Erdei Zsolt jövô szombaton másodszor is megmutatja magát az amerikai közönségnek
– Hú, már rettenetesen várom az újabb megméretést – mondja az istállója által nem igazán elkényeztetett magyar félnehézsúlyú.
– Nincs meccshiánya?
– Nem azzal van a gond, egyszerűen nem volt szerencsém.
– Szokás szerint.
– Az volt a baj, hogy az év elején a téli olimpia miatt nem tudott az Universum gálát szervezni, nem lett volna nézettsége, utána meg hamarosan csődbe ment a Kirch, és hiába tudtuk, hogy ősztől a közszolgálati tévével már él a megállapodás, májusban nem bokszolhattam Schwerinben. Na mindegy, kapóra jött az amerikai lehetőség.
– Egyszer, még tavaly augusztusban bokszolt Las Vegasban. Ez könnyít a dolgán?
– Nem hiszem, legfeljebb annyit, hogy kevésbé hat majd az újdonság erejével a környezet. Szombat hajnalban indulunk átszállással Philadelphiába, onnan pedig busszal a helyszínre. A főmeccset vívó Vladimir Klicsko mindenesetre már három hete az Államokban készül Fritz Sdunek edző irányításával, én pedig a szintén fellépő Felix Sturmmal most követem őket.
– Kivel edzett az elmúlt hetekben?
– Michael Timm másodedzővel. Öt hete tudtam meg, hogy végre ismét lesz meccsem, negyedik hete dolgozom Hamburgban, és már az ellenfél nevét is hallottam, Dan Matthew Sheehannek hívják, és amerikai.
– Ritka, hogy ilyen korán nyilvánosságra kerül, ki lesz a riválisa.
– Ezúttal is minden képlékeny, éppen most hallottam, hogy esetleg mégsem vele bunyózom. De végül is mindegy. A célom, hogy jó benyomást keltsek az amerikaiakban, és lehetőleg idő előtt befejezzem a meccset.
– Hány menet a terv?
– Hivatalosan nyolc. Az enyém azonban legfeljebb öt.
– Mikor lesz tizenkettő, azaz mikor vívhat végre címmérkőzést?
– A jövő év elejére bizonyosan olyan szintre kerülök, hogy azt is bírnám, de szerintem akár már az idén ősszel odaérhetek.
– Miközben például a profiként önnel együtt startoló nagyváltósúlyú Kótai Mihály már hetedik a Bokszvilágtanács rangsorában, továbbá interkontinentális bajnok, Erdei Zsolt nevét még nem látni sehol. Ez sem zavarja?
– Nem, tényleg nem. Egyelőre nem is figyelem a ranglistákat, a lényeg úgyis az, hogy amikorra elérem az igazán kiugró eredményhez szükséges szintet, akkkor már ott legyen a nevem. Ma azért még nem tartok itt, bár edzek becsülettel, és végre a súlyom is szépen beállt nyolcvanegy kilóra.
– Ettől még igen kicsi a mérkőzésszáma.
– Tudom, hogy az, és mondtam már, nem rajtam múlik. A menedzsmentet megsürgetni viszont nem lenne értelme, azzal legfeljebb ártanék magamnak.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik






