Brazília helyett másoltuk a szovjet mintát

A magyar labdarúgó-válogatott 1950. május 14-én 5:3-as vereséget szenvedett Bécsben Ausztriától. Az osztrák sajtó így méltatta a hazai győzelmet: „Győzelem Európa legjobb válogatottja ellen”. Az 1950. június 24-én kezdődő brazíliai világbajnokságon Magyarország együttese nem vett részt. Ha úgy tetszik, Európa legjobb válogatottja nem utazott el Dél-Amerikába. De miért nem?

Ha tényszerűen nézzük, az előző vb ezüstérmese nem lépett pályára, a magyarok az 1938-as franciaországi tornán kaptak ki a döntőben az olaszoktól 4:2-re. Ám közbeszólt a második világháború, 1942-ben és 1946-ban sem rendeztek vb-t, egy évvel a második világháború befejezése után ülésezett először a nemzetközi szövetség végrehajtó testülete, 1950-ben Brazília kapta meg a tornát. A keleti (szovjet) blokk országai 1950-ben egységesen szabotálták az eseményt, a korszakra jellemző, hogy csak a Moszkva által kiátkozott „titóista” Jugoszlávia kelt útra a tengerentúlra.

Ugyanakkor az 1938-as vb-ezüst után a válogatott egyik legnagyobb hullámvölgyét élte át a háború alatt: 1941. április 6-án Kölnben 7:0-s vereséget szenvedett a németektől, majd 1943. október 7-én a svédektől 7:2-re kapott ki az Üllői úton. A háború után viszont már formálódott az Aranycsapat, Gallowich Tibor együttesében az albánok 3:0-s legyőzése során (1947. augusztus 20.) hárman már helyet kaptak (Grosics Gyula, Zakariás József , Hidegkuti Nándor), de addigra Puskás Ferenc vagy Bozsik József is volt már válogatott. A világverő csapat kialakítása Sebes Gusztáv érdeme, Magyarország erejére jellemző, hogy 1949 novemberében 5:0-ra megverte a fél év múlva vb-bronzérmes svédeket, a csapatból a Megyeri úton pályára lépett Erik Nilsson, Egon Jönsson, Karl-Erik Palmér, Sune Andersson, Stig Sundkvist is.

Sebes egyik könyvében sem kommentálta a távolmaradást, A magyar labdarúgás története című kötetében utalást tett, hogy a magyar válogatott képes lett volna felvenni a versenyt a világelittel. Hivatkozott a svédek elleni mérkőzésre, továbbá a menekültválogatott (Hungaria FbC) Kubala Lászlóval az élen 2:1-re megverte a spanyolokat, akiket ezt követően ki sem akartak engedni a vb-re, amelyen végül negyedikek lettek. (Kubala a csapat spanyolországi túráján mutatott játékának köszönhette barcelonai szerződését.)

Sebes szorgalmazta, hogy a válogatott egy bázisegyesületre épüljön, 1949 decemberében a Kispest a Honvédség csapata lett Bp. Honvéd néven, 1950-ben az Újpest a Belügyminisztériumé (Bp. Dózsa), az MTK Textilessé alakult át, a Ferencvárosból pedig az ÉDOSZ lett. A játékosigazolásban döntő szerepet kapott a Honvéd megerősítése, amelyhez katonai behívókkal vonták magukhoz a jó játékosokat. A Ferencvárosból először Budai II László, majd Kocsis Sándor került a Honvédba, Henni Gézát és Deák Ferencet a Dózsa (kényszer)igazolta át, Czibor pedig a Csepelhez – mondjuk úgy – menekült a katonai behívó elől. Válogatottunk 1950 áprilisában a csehszlovákokat verte meg 5:0-ra a Megyeri úton. A védelemben már ott volt Lóránt Gyula és Lantos Mihály, a középpályán Bozsik, a csatársorban Budai II, Kocsis, Hidegkuti, Puskás is játszott. Az osztrákoktól még kikaptunk 5:3-ra, aztán megkezdődött a veretlenségi sorozat, egészen az 1954-es vb-döntőig – csupán 1952 májusában Moszkva együttesétől kaptunk ki 2:1-re, a házigazda szándékosan nem Szovjetunió néven állt ki, így nem volt hivatalos a meccs (csupán később minősítették azzá).

A távolmaradás oka abban keresendő, hogy a Szovjetunió még nem tisztázta viszonyát a sportághoz, a vb-t kapitalista vállalkozásnak tartotta. A szovjet válogatott egészen 1958-ig nem indult vb-selejtezőben. Az első hivatalos részvételt az 1952-es olimpia jelentette. Mivel a szocialista országok ebben is másolták a szovjet mintát, az 1950-es vb-t nálunk is „alvilágbajnokság” címszóval minősítették.

S hogy milyen hangvételű írások jelentek meg? A Népsport két nappal a nyitány után a június 16-i számában a Dugó viccrovatban ezt írta: „Bárkiből labdarúgó-világbajnokot csinál az Első Brazil Világbajnoki Nagycirkusz igazgatósága.” Az írás gúnyos hangvételű: „Értesülésünk szerint már az indiánok és a fejvadászok körében is kezdik szervezni a kerületi válogatottakat, annak érdekében, hogy a 16 csapatot össze tudják hozni.” A viccrovat javaslata: „Társasutazást indítunk a szép Rio de Janeiróba! Óriási lehetőségek, soha vissza nem térő alkalom! Mint magánember megy ki és mint világbajnoki helyezett jöhet vissza! Óriási kedvezmények! Futballtudás nem kötelező! Hozza magával kedves családját is! Figyelmes kiszolgálás! Korszerű pályák! Drótakadály, vizesárok! Állandó mentőszolgálat! Hulláját házhoz szállítjuk! Bevezettük az egyenlőséget! Önből is lehet világbajnok. Fél láb nem akadály! Kevesebbet kockáztat! Felül fizetés esetén rögtön döntőt játszhat!”

Az Új Szó 1950. június 16-i számában „Világbajnokság? Világcsalás!” címmel ez jelent meg: „A brazil vállalkozók valóban mindent elkövettek a bevétel érdekében, 155.230 néző befogadására bővítették ki a riodejaneirói (sic!) stadiont. (…) Minden rendben lett volna tehát, csupán a mezőny fokozatos leolvadása jelent számukra mind súlyosabb aggodalmat. Az már régebben nyilvánvalóvá vált, hogy sem a Szovjetunió, sem a népi demokráciák labdarúgó válogatottjai nem nyújtanak segédkezet ehhez a brazíliai labdarúgó üzlethez. A legnagyobb csalódás azonban akkor érte a rendezőket, amikor egy sereg más európai és amerikai ország is lemondott. (…) Ez az egész világbajnoki cirkusz élesen megmutatja, hogyan kerül csődbe a kapitalista sportüzlet.” Szabad Nép: „Brazíliában a »világbajnokság« pusztán üzletet jelent, amelyben soviniszta és nacionalista uszítást is felhasználnak. (…) Egyszersmind újabb választ ad azok számára, akik még mindig nem látják tisztán, hogy hova vezet a kapitalista sport útja.”

Két héttel a bajnokavatás után (!), augusztus 3-án az NS odavágott a FIFA-nak, a nemzetközi futballnak és mindenekelőtt az „alvilágbajnok” kifejezéssel illetett braziloknak. A házigazda óvott az Uruguay elleni meccs után mondván, a győztes uru gól szerzője, Alcides Ghiggia argentin. Miután az óvást elutasították, az NS szerint „a brazíliai vezetők kisütötték, hogy ebben az esetben a második helyen végzett Brazíliát a világbajnok mögött az alvilágbajnoki cím illeti meg”. Az NS így kommentált: „helyes (…) az alvilágbajnokság sokkal inkább jellemző erre a cirkuszra, mint a »világbajnokság«. Még csak idézőjelbe se kell tenni…”

Mit lehet ehhez hozzátenni? Ha már a szovjet blokkban eluralkodó békeharc kifejezést sem kellett…