Roma

Bizonyos értelemben már az is furcsán hathat, hogy a Romát egyáltalán a bajnokjelöltek közé "emeltük". A nyáron történtek fényében nem tűnik túlságosan valószínűnek, hogy a "farkasok" harcba tudnak szállni a scudettóért az Interrel, a Juventusszal és a Milannal, mégsem lehetett kivenni az esélyesek sorából azt a gárdát, amelyet a 2002-es világbajnokságon a német válogatottat döntőbe vezető Rudi Völler irányít, amelynek csatársorát Totti és Cassano alkotja, amelyben olyan klasszisok futballoznak, mint Panucci, a friss Európa-bajnok Dellasz, továbbá Mancini, Candela, Chivu vagy az olasz válogatottban a minap bemutatkozó De Rossi.
De lássuk, mi minden történt a nyáron, ami miatt a Romát nehéz igazi bajnokjelöltnek tekinteni! Először is elhagyta a klubot Fabio Capello, aki 2001-ben bajnoki címre vezette az együttest, aki négy idény alatt háromszor ért célba dobogós helyen a bordó-sárgákkal, és akivel a kispadon az előző évadban szinte az utolsó pillanatig sikerült tartani a lépést a száguldó Milannal. Aztán Capello mellett kiváló játékosok sora hagyta el a fővárosi klubot: az argentin Samuel a Real Madridhoz, a brazil Emerson a Juventushoz szerződött, és a két nagyágyú mellett olyan fontos kiegészítő emberek is távoztak, mint Zebina (szintén Juve) vagy Lima (Lokomotiv Moszkva.) A Valenciától kölcsönkapott Carew is elment, de ezért senki sem vágta föl az ereit, bár hat gólt szerzett az évad során. (Ez volt ráadásul az az időszak, amely során Francesco Totti is úgy érezte, hogy jobb, ha nekiáll ordibálni: jelezte, hogy csak akkor hajlandó a Románál maradni, ha a klub megfelelő erősítésekkel értésére adja, hogy továbbra is bajnoki címre tör, és nem csak a Serie A középmezőnyében akar vegetálni.)
További gondot jelentett, hogy bár Capello utódát hamar sikerült megtalálni a Parmától távozó Claudio Cesare Prandelli személyében, ám a sárga-kék együttesből kinézett másik "alapember", Alberto Gilardino végül nem érkezett meg a fővárosba. Sőt, nem érkeztek más gólerős középcsatárok sem, pedig az egyesület tárgyalt a brazil Luis Fabianóval, a svéd Zlatan Ibrahimoviccsal és az olasz válogatottban is megforduló Fabio Bazzanival is. (A Roma nehéz anyagi helyzete sok kiválóságot elriaszthatott a klubtól.)

Jöttek viszont védők és középpályások, még ha nem is olyan erősek, mint a távozók. Az alapcsapatba két hátvéd, a Parmától megszerzett Matteo Ferrari és az Auxerre-t nem kevés vita után elhagyó francia Philippe Mexés kerülhet be, míg a középpálya közepén a Chievótól megvett válogatott Simone Perrotta igyekszik majd pótolni az Emerson távozása miatt támadt űrt. (A védelem Dellasszal is "erősödött", hiszen a görög hátvéd az előző idényben csak kispados volt, de a kiváló Európa-bajnoki szereplés után könnyen bekerülhet a kezdőbe.) A fentiekből kitűnik, hogy a középpálya bal oldala (Lima helye) kicsit üres maradt, bár itt Candela - csekélység, egy világbajnok! - és a fiatal D’Agostino is ismerősen mozog, nem beszélve Daniele De Rossiról, aki szombaton négy perc után szerzett gólt a norvégok ellen pályafutása első válogatott találkozóján.
A csapások fent említett sorozata egyébként augusztus második felében sem ért véget, hiszen két héttel a bajnoki rajt előtt Prandelli mester bejelentette, hogy felesége súlyos betegsége miatt lemond. A Roma vezetősége gyorsan lépett és meglepőt: a Cosmi, Del Neri, Völler trióból utóbbit választotta, annak ellenére, hogy a Nationalelftől az Eb-kudarc után elköszönő német kiválóság még sohasem dolgozott huzamosabb ideig edzőként klubcsapatnál. Völler azonban 1987 és 1992 között a Roma játékosa volt, a szurkolók mindmáig imádják, ő maga kiválóan beszél olaszul, ráadásul rendkívül lelkesnek mutatkozott az új feladat hallatán, és azzal is kivívta a helyiek szimpátiáját, hogy közölte, elégedett a kerettel, senkit sem akar pluszban idehozni.
A német szakvezető után - de nem miatta - már "csak" egy új ember érkezett a Roma trigoriai edzőtáborába: Ahmed Hosszam, azaz Mido, az Olympique Marseille-től megvásárolt egyiptomi csatár, aki fiatalabb korában az Ajaxban nevelkedett, és akiért egykori klubtársa, Chivu garanciát vállalt. (Szemben Marco Tardelli egyiptomi szövetségi kapitánnyal, aki szerint a fiatal támadó teljesen kezelhetetlen, egyik kedvenc sportja az öltöző bomlasztása.)
Ami a taktikát illeti, Rudi Völler első három római szava az volt, hogy négy-négy-kettő, ami azért érdekes, mert Marcello Lippi is ehhez a jól bevált alapfelálláshoz "menekült", amikor tudta, hogy meg kell nyernie a norvégok elleni vb-selejtezőt. Az olasz lapok szerint Pelizzoli kapus előtt a Panucci, Ferrari, Mexés, Chivu négyes alkotja majd a védősort, apró bibi, hogy a francia játékjogát az Auxerre-ből való viharos távozása miatt egyelőre hat hétre felfüggesztette az UEFA, míg a román sérült. (Dellasz viszont ott áll bevetésre készen.) A középpálya Mancini, Perrotta, Dacourt, Candela öszszeállítású lehet, de ebben az esetben kikerül belőle De Rossi, míg elöl Totti és Cassano helye vitathatatlan. Persze az is elképzelhető, hogy Völler a csatársorban kipróbálja majd a Totti, Cassano és még egy befejező csatár triót, ami a szerkezeti átalakításon túl azt jelenti, hogy bekerülhet a csapatba Mido, vagy azon két játékos egyike, aki évek óta adós a gólokkal: Marco Delvecchio és Vincenzo Montella. Bizony, bizony, még ők is a "farkasok" közé tartoznak, és most abban bíznak, hogy az új német "juhász" nem feledkezik meg róluk.