Ron Saunders távozása után John Frederick Bond lett a Norwich City Fc következő menedzsere.Ron Saunders távozása után John Frederick Bond lett a Norwich City Fc következő menedzsere.
John 1932 december 17-én született az angliai Dedham-ban. Ifistaként a Colchester Casuals-ban játszott, de profi szerződést a West Ham United-el írt alá.
1950 márciusában debütált a West Ham-ben, a csapat azon a meccsen 2:1-re nyert a Coventry City ellen.
Bond West Ham-es karrierjét Ted Fenton-nak köszönheti, mert Ted 1946 és 1948 között a Colchester United-et irányított és ott figyelt fel John-ra, Ted nem sokkal később a West Ham aszinsztens menedzsere lett és Bond-ot a West Ham-hez csábította.
Tehát Ted figyelt fel rá, de profi szerződést még Charlie Paynter-től kapott. Charlie 1932 és 1950 között irányította a West Ham-et.
Noel Cantwell-el jó és egyben gólveszélyes partnerek voltak a védelemben.
Az 1957/58-as szezonban a West Ham megnyerte a másodosztályt. Bond csak 1 meccset hagyott ki, ráadásul 8 gólt tudott felmutatni abban a szezonban.
Abban az időben ő volt a szurkolók kedvence.
1959-ben kipróbálta magát csatárként, a Bolton ellen két gólt, a Chelsea ellen mesterhármast szerzett 1960 februárjában.
1963-ban verseny helyzet volt a védelem jobb oldalán, mert a kalapácsosok leszerződtették Joe Kirkup-ot.
A verseny helyzet ellenére az 1964 FA kupa döntőben játszhatott, de az Európai kupa győztesek döntőjéből kimaradt, annak ellenére, hogy előtte négy korábbi fordulóban is pályára léphetett.
1966-ban, miután összesen 444 meccsen lépett pályára a West Ham-ben, Bond egykori csapattársa, Frank O'Farrell hívására hallgatva csatlakozott a Torquay United-hez.
Frank egyébként a csapat menedzsere volt. Bond 1966 és 1969 között 130 bajnokin játszott a Torquay-ban. Érdekesség, hogy Frank 1968-ban távozott a csapattól. A másik érdekesség, hogy Frank nem csak Bond-ot, hanem Ken Brown-t és Bill Kitchener-t is elhozta a West Ham-től.
Bond 1969-ben Torquay-ban nyitott egy édességboltot Bondy's Tuck Shop néven.
Bond visszavonulása után szeretett volna a Torquay pályaedzője lenni, de a klub ezt elutasította, ezért a Gillingham szakmai stábjához került.
1970 márciusában Freddie Cox-ot váltotta a Bournemouth élén. A klubnak akkor még Bournemouth and Boscombe Athletic volt a neve, de Bond átváltoztatta az AFC Bournemouth névre a csapatot.
Bond az első szezonjában feljuttatta a csapatot a negyedosztályból, ráadásul 2006 és 2008 között a fia is irányíthatta a csapatot.
A Bournemouth-nál elért sikerek vezették rá arra a Norwich city vezetőit, hogy a klubhoz csábítsák Bond-ot 1973 novemberében.
A Norwich végül 10 000 angol fontot fizetett Bond-ért és az ő fő edzőjéért Ken Brown-ért.
Bond folytatta sikeres pályafutását, olyan játékosokat hozott a klubhoz, mint Martin Peters, Ted MacDougall és Phil Boyer.
A Norwich-ot akkor vette át, mikor a csapat kiesett 1973 nyarán. Az 1973/74-es szezonban egyből visszajuttatta a gárdát az első osztályban, valamint a liga kupa döntőbe is bejuttatta a klubot, bár ott a csapat 1:0-ra kikapott az Aston Villa-tól.
A Norwich-ot sikerült bent tartania annak ellenére, hogy a klubnál pénzügyi megszorítások voltak. 1980-ban ő és két aszinsztense, John Benson és John Sainty lemondott posztjáról.
Az 1980/81-es szezonban az egykori West Ham-es csapattársától, Malcolm Allison-tól vette át a Manchester City csapatának irányítását.
Bond nagyon tapasztalt csapatot vett át, ezért sok ígéretes fiatalt vitt a klubhoz, akikkel a csapat végül a 10. helyen végzett és a szezon közben 3:1-re nyerni tudtak az Anfield Road-on a Liverpool ellen.
A szezonvégén FA kupa döntőt játszhattak a Wembley-ben, de a Tottenham 3:2-re legyőzte a csapatát.
Bond Manchester city-s éveiben az FA kupában találkozott a Norwich City-vel, a meccset végül 6:0-ra megnyerték Bond-ék.
Bond 1983 februárjában lemondott, majd a szezonvégén a Manchester-i kékek kiestek. Bond lemondásakor még a 9. helyen állt a gárda.
1983 júniusában Bond átvette a harmadosztályból kiesett Burnley-t és az elvárás nem volt más, mint vissza vezetni a gárdát a harmadosztályba.
Bond elhozta a Manchester city-től Trevor Steven-t, Lee dixon-t és Brian Laws-ot. A Burnley csak a 12. helyen végzett és a rajongók sem kedvelték Bond-ot , ezért távozott a posztjáról.
1984-ban a Swansea-hez került, akik a kiesés ellen menekültek. Az akkori Swansea-nek Dean Saunders is a tagja volt!
A Swansea az utolsó bennmaradási helyet szerezte meg, de a következő évben már a csőd szélére került a csapat, ráadásul Bond 1985 december 20-án távozott a Swansea-tól. Helyét John Toshack vette át.
1986 január 22-én a Birmingham City élére került és a csapatot sikerült megmentenie a kieséstől, persze ebbe az is belefért, hogy az utolsó 7 meccsét nem egyaránt elvesztette a csapat.
A következő szezonban a kiesést (A Division Three-be) csak egy hellyel kerülték el. Ez nem nyűgözte le a Birmingham akkori vezetőit, akik 1987 május 27-én kirúgták John Bond-ot.
1990 januárjában Asa Hartford aszinsztense lett a Shrewsbury Town-nál, majd egy évvel később, 1991 januárjában a Hartford vezetői elutasították, ezért a Shrewsbury Town élére került.
Az 1990/91-es szezonban a Shrewsbury-t nem tudta megmenteni a kieséstől, de a következő évadban sem sikerült a feljutás. Bond 1993 januárjában lemondott az elnökkel együtt amikor a csapat a 9. helyen tanyázott.
Bond ezután futball kommentátor lett a BBC Radio Fice Live-nál, majd mikor a fia a Stafford Rangers élére került, john elsősorban felderítői szerepkört kapott.
1998 novemberében a Witton Albion élére került akik a Northern Premier Liga első osztályában játszottak. A csapat a 8. helyen zárta a bajnokságot.
1999 szeptemberében az akkor már majdnem 67 éves Bond nyugdíjba vonult, hogy tanácsadói pozícióba kerüljön a Wigan-nél, a csapat irányítását pedig John Benson-ra bízták.
Benson távozása után kevesebb minz 12 hónap után ő is távozott.
2009 novemberében a Sky Sports-on megjelent a "Time of Our Lives" című programja, ahol Ken Brown-al, Ronnie Boyce-al és a programot bemutató Jeff Stelling-el idézték fel a West Ham-es korszakot.
Ezt a programot halála után megismételték az ő emlékére.
2012 szeptember 25-én hunyt el 79 évesen.